Love For The First Sight

🦋Harmadik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:
Szerettem a terepen lenni. Izgalmas volt nézni ahogy egy film felépül és mozi siker lesz. Azonban a mai nap mégis különlegesebb volt mint az eddigiek. Itt volt ő. A férfi akit az étterembe láttam. És miért is ne, színész! Hogy lehet ez? Mekkora esély kellett arra, hogy ma újra találkozzak vele? A szemei így közelről még vonzóbbak. Íriszkék szeme volt, és eszméletlen illata. Ahogy ott álltam előtte mélyeket szippantottam a levegőbe. Szerettem volna ezt a kellemes illatot sokáig megőrizni. Ahogy pedig a férfi arcán lévő sminket igazítottam, így közelebbről még jobban szemügyre tudtam venni a vonásait. A kis apró részleteket. A ruházata azonban picit se tudta eltakarni a textil alatt feszülő izmokat. Létezik a világon ilyen tökéletes férfi? De mégis mikre gondolok én! Koncentrálnom kell, hisz az állásommal játszom, ha nem végzek profi munkát. Amint befejeztem az igazítást visszavonultam a helyemre és onnan figyeltem Mr.Tökéletességet. Ahogy álltam és figyeltem őt, visszajátszottam a fejemben az előbb történt apró jelenetet ahol egymás kezét érintettük. Tehát ő Chris Evans. Ha szégyen, ha nem nem ismertem fel őt. De ahogy most itt figyelem őt, teljesen ámulatba ejtett. Tökéletes alakítás, az akció jeleneteket is ő csinálja, nem kéri a dublőr segítségét. A profi alakításának köszönhetően a második felvétel már tökéletes volt így végeztünk a jelenet forgatásával. Őszintén elég zavarba voltam így próbáltam minél hamarabb kijutni a forgatás helyszínéről. Összepakoltam a cuccaim majd elindultam a kijárat felé. Általában gyalog jártam dolgozni, mert amúgy imádtam sétálni. Bár ilyenkor nem. A csodás napsütéses napból egy latyakos, esős idő lett. Ott álltam egy védett rész alatt esernyő nélkül várva hátha picit enyhülne az idő. Mikor a kijárat felé néztem megpillantottam Sharont és a mellette sétáló Mr. Tökéletességet. Ennek láttán egy apró mosoly csúszott a számra amit a szánalmas énemnek szántam. Mégis mit reméltem? Hogy esetleg én is az esete lehetek? Ahogy figyeltem őket, igazán szép pár voltak. A férfi finoman megsimogatta Sharon karját majd a nő elsétált az autó irányába. Visszafordultam az eredeti irányomba, majd kinyújtva a kezem próbáltam kiszámolni az esélyét annak, hogy mint egy ázott kutya érek e haza vagy esetleg valamennyire elfogadható külsővel tudok hazáig sétálni. Azonban a gondolataimat a szemem sarkából észlelt alak zavarta meg. Ahogy oldalra pillantottam Mr. Tökéletesség ott állt mellettem.
-Szia!-köszönt felém a csodás ajkaival a férfi.
-Szi...szia!-dadogtam, mivel újra közel kerültem a férfihoz.
-Szörnyű időnk van nem?-dörzsölte meg a haját a férfi, akinek még így vizes hajjal is tökéletes volt a kinézete.-Kocsival vagy?
-Nem!-ráztam meg a fejem.-Gyalog!
-Elvigyelek?-mutatott a kocsija irányába Chris.
-Nem kell köszönöm!-ellenkeztem ennek a csodás ajánlatnak. Azonban elég érdekes lett volna ha a nyakába ugorva ujjongtam volna az ajánlatának.
-Na gyere! Nem harapok!-mosolygott felém, amitől a szívem úgy gondolom egy-egy ütemet kihagyott. Ki az isten ez a férfi? Az ember azt gondolná az ilyen férfiak csak a mesékben szerepelnek...és ők is a csodaszép hercegnőkért vannak oda. De én közelébe se vagyok a hercegnőknek. Max a felszolgálólány lehetnék ezekben a mesékben.
Ahogy így elmerengtem a gondolataimban észre se vettem, hogy a mesebeli herceg a kezemet megfogva veszi a lépéseket a kocsija irányába. Azonban ahogy beültetett a kocsiban utolért a felismerés hogy újra a kezeink egymást érintették és éreztem hogy elönt a forróság. De a mégnagyobb felismerés csak utána történt. Kettesben leszek ezzel a férfival az autójában! Ahogy beült mellém hátradobta a hátsó ülésre a vizes pulóverét így a póló alatt teljesen látszódtak a feszülő karjai. Hogy milyen izmos! Azokkal a karokkal biztos nagyon édes öleléseket tud adni.
-Merre laksz?-kérdezte a férfi miközben a szemei engem néztek.
-A Madison Street 6 alatt!-válaszoltam a kérdésére.
-Azt tudom merre van!-mondta majd beindította az autót és lassan elhagytuk a stúdió parkolóját. Az út eleinte elég kellemetlen volt hisz bátorságom se volt hozzá beszélni. Így csak az utcákon az eső elől rohanó vagy épp az esernyő alatt sétáló embereket figyeltem.
-Régóta dolgozol itt a stúdióban?-törte meg a csendet a férfi.
-Öhm...egy ideje!-válaszoltam röviden és tömören.
-Sajnálom, hogy még nem találkoztunk!-mondta ahogy rám nézett.
-Tessék?-kérdeztem vissza. Rosszul hallottam volna?
-Á, úgy értem hogy rendkívül profi munkát végeztél most a forgatáson is! Az ilyen szakemberek aranyat érnek!-helyesbített Chris.
-Oh, értem! Köszönöm a dícséretet!-mondtam lányos zavaromban.
-Azt hiszem megérkeztünk!-állt meg az autóval a házam előtt. Én rá néztem majd éreztem hogy közel állok ahhoz hogy újra az egész arcom bevörösödjön, ahogy újra találkoztam a szemeivel így megköszöntem, hogy hazahozott. Becsuktam az autó ajtaját majd futva siettem a bejárati ajtómig. Ahogy kinyitottam még egy utolsó pillantást vetettem a férfi irányába aki egy apró integetést intézett az irányomba egy mosollyal az arcán majd elhagyta az utcát. Mi a fene történik velem?