Love For The First Sight

🦋Huszonhetedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Ez a reggel annyira más. A tegnap történtek után, annyira más érzés kerített markába. Azóta minden egyes percet vele akarok tölteni. Boldog vagyok, őrülten boldog. Mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból, és indultam a fürdő felé, hogy rendbe tegyem magam. Lassan indulnom kell, mert Chris jön értem. Együtt megyünk a forgatás helyszínére mert mint kiderült ma az ő és a többi főszereplő jeleneteit veszik fel külsős helyszínen. Ha már Joe Russo felkért, hogy én tartsak velük örömmel teljesítem ezt a kívánságot, addig is láthatom Mr. Tökéletességet.
Épp, hogy elkészültem mikor csengettek. Ahogy az ajtóhoz rohantam megpillantottam Christ és az eszméletlen mosolyát.
-Jó reggelt!-mosolygott rám majd a háta mögül egy pár szál virágot nyújtott felém.-Ezt neked hoztam!
Én pedig bármilyen válasz helyett, csak odaléptem és szorosan átöleltem.
-Hiányoztál!-dünnyögtem alig hallhatóan. Még egy napot se töltöttünk külön mégis már majd őrületbe kergetett ennek a férfinak a hiánya.
-Te is nekem, hercegnő!-ölelt át, és egy apró puszit nyomott a fejem búbjára amitől azonnal melegség és nyugodtság kerített markába.
-Annyira szeretem ezt az érzést!-mosolyodtam el.
-Mit érzel?-kérdezte, de hallottam a hangján ahogy ő is elmosolyodott.
-Boldogságot, nyugodtságot...szeretetet! Álmomba se gondoltam volna hogy valaha is ennyire szerelmes leszek!-vallottam be neki ahogy még mindig szorosan öleltem. Azonban a következő pillanatban a keze az állam alá nyúlt és lassan megemelte a fejem, így a szemeim az ő íriszkék szemeit figyelték.
-Szeretlek!-mondta, én nekem pedig a gyomromban a pillangók liftezni kezdtek. El tudtam volna szállni a boldogságtól.
-Én is szeretlek, Chris!-mondtam én is ki ezt a sokat mondó szót és az ajkai ezzel egyenesen az ajkaimra tapadtak. A csókunk közbe jött a felismerés hogy indulnunk kell.-Elkésünk!-súgtam halkan két csók között.
-Csak még egy perc!-mondta ahogy újra az ajkaim után nyúlt. Nem tudtunk egymással betelni. Egyre jobban markába szorított minket a szerelem, de őszintén ezt egyikünk se bánta.
-Most már tényleg indulnunk kell!-szakadtam ki újra a csókból, mosollyal az arcomon ahogy benyúltam a táskámért a komódra.
-Induljunk!-fogta meg a kezem, ahogy az autóig sétáltunk. Egész úton egy pillanatra se engedte el a kezem. Apró puszikat nyomott a kézfejemre, én pedig csak mosolyogni tudtam.
Ahogy a helyszínre értünk, én elindultam a kis helyemre kipakolni a felszerelésem így készülve a színészek és színésznők előkészítésére a jelenethez.
Természetesen Chris is sorra került, folyamatosan engem nézett amitől nagyon zavarba tudtam jönni. Amikor felállt a székből egy apró puszit nyomott a számra majd elindult a jelenet helyszínére.
Mikor nem volt dolgom, örömmel vesztem el a szerelmem alakításában. Imádtam őt nézni. A következő pillanatban azonban Joe ideges lett. Egy telefonhívást kapott hogy a női szereplőnk nem ér ide időben. Ezek a számunkra apró dolgok azonban nagyon feltudták fordítani a napi programot. A jelenetben Chris szerepelt volna a nővel. Egy apró romantikus jelenet. Ahogy Chris ott állt várva az utasításra, én apró megnyugtató mosolyt küldtem neki azonban a következő pillanatban Joe hangja zökkentett ki.
-Brooklyn! Tessék!-adta a kezembe a forgatókönyvet.
-Ezzel mit csináljak?-kérdeztem mosolyogva zavaromba.
-Gyere!-vitt Chris elé Joe.-Innen próbáljuk!-mutatott egy szöveg részletre Joe.
-Hogy mit csinálunk?-kérdeztem vissza, mert biztos voltam benne, hogy rosszul hallottam.
-Csak olvasd fel! Ne izgulj!-nyugtatott Joe.
-De...de én nem vagyok színész!-ellenkeztem vele.
-Csak olvasnod kell! Amúgy is egy szerelmes jelenet, Chrissel csak nem lesz olyan nehéz eljátszanotok vagy tévedek?
-Ne haragudj Joe! De erre biztos találsz megfelelőbb embert...!-mondta mire Chris szakított félbe.
-Minden rendben lesz! Csináljuk!-mondta határozottan a férfi itt előttem.
-Chris!-mondtam a nevét összeszorított fogakkal, jelezni próbálva hogy ez nem biztos hogy jó ötlet.
-Nyugodj meg, minden rendben lesz! Csak olvasd fel a szöveget, a többit bízd rám!-mosolygott rám.
-Többit?-kérdeztem vissza idegesen.
-És felvétel!-hangzott a rendező irányából a hang.
-Csak olvasd, nyugi!-súgta oda nekem, én pedig feladva azt hogy elszökjek a helyszínről belemélyedtem a könyvbe.-Én ezt nem tudom tovább csinálni!-kezdte el a szöveget Chris teljes átéléssel.
-Mit?-olvastam a következő sort a könyvből.
-Azt színlelni, hogy csak barátok vagyunk....egyfolytában csak rád gondolok!-mondta a következő részét Chris.
-Állj!-kiabált Joe.-Tudom Brooklyn, hogy ez nehéz neked de egy kis átélést mutass légyszíves!
Sóhajtottam egyet, majd Chris kezei megfogták a kezem.
-Kicsim, nyugi! Csak felejtsd el, hogy itt vannak, a kamerákat és csak rám figyelj rendben?-mondta megnyugtatóan Chris én pedig egy mély levegőt véve, bólintottam.
-És felvétel!-hangzott a jelenetet indító kifejezés.
-Én ezt nem tudom tovább csinálni!-kezdte Chris az alakítást.
-Mit?-kérdeztem ahogy próbáltam átélni a szerepet.
-Azt színlelni hogy csak barátok vagyunk...egyfolytában csak rád gondolok!-egyre jobban elvesztem Chris tekintetében, színészkedés volt mégis a szívemig hatolt.-Te is szoktál rám gondolni?-kérdezte.
-Folyton...!-válaszoltam a jelenet kérdésére, majd a következő pillanatban Chris ajkai az ajkaim után nyúltak. Megcsókolt és én teljesen kikapcsoltam, hogy nem vagyunk egyedül.
-És vége!-hangzott a jelenetet záró kifejezés. Majd lassan az ajkaink elváltak, Chris pedig egy apró puszit nyomott még a homlokomra, amivel azt éreztette nagyon büszke rám.-Ez eszméletlen volt! Brooklyn lehet nem is a sminkeléssel kellene foglalkoznod!-mondta Joe ahogy felénk sétált.
-Mi-micsoda?-kérdeztem zavaromban.
-Nagyon ügyesen alakítottál! Nem is értem miért voltál megijedve! Lehet hogy ezzel kellene foglalkoznod, egy kis segítséggel lehet hogy egy feltörekvő színésznő lehetnél később!
-Ez nagyon vicces!-nevettem ki Joet, imádom a humorát.
-Nem vicceltem, vagy rosszul gondolom Chris?-nézett a szerelmemre a férfi.
-Én kifejezetten imádnám ha együtt szerepelnénk filmekbe!-ölelt át hátulról, ahogy egy apró puszit nyomott az arcomra.
-Na jó, vicc mesterek! Megyek a dolgomra!-nevettem el újra magam, ahogy kiszakadtam Chris öleléséből.
A szünetben Chris felém sétált én pedig nem tudtam a szemeim levenni róla.
-Szia Mr. Tökéletesség!-köszöntem neki mosolyogva.
-Ez a mosoly annyira hiányzott már!-ölelt magához Chris.-Meg persze te is, borzasztóan!-ölelt szorosabban magához.
-Pedig egésznap láthatsz!-mosolyodtam el.
-Szoktál néha rám gondolni?-tette fel a kérdést ahogy rám nézett. Én pedig elmosolyodtam, ahogy ez a jelenet hogy megragadt neki a mai napból.
-Folyton...!-válaszoltam, amire elmosolyodott és megcsókolt. És őszintén ez a jelenet teljes mértékben én voltam...mert minden gondolatom csak ő tölti ki. És ez igazán boldoggá tesz.