Love For The First Sight

🦋Harmindkettedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Kellemesen telt az ebéd a szüleimnél. Úgy láttam Brooklyn is nagyon élvezte a nap hátralévő részében. A szüleim is úgy éreztem megkedvelték őt, de miért is ne kedvelnék? Egyszerűen angyali teremtés. Mary pedig kifejezetten szereti őt. Folyamatosan a közelébe volt, mesélt neki milyen élményekbe volt része, arról hogy amióta találkozott vele megfogadta a tanácsát és elkezdett barátokat szerezni. Ahogy néztem Brooklyn Maryvel fura érzés kerített hatalmába ami még eddig nem sűrűn. Egy családot képzeltem el vele. Egy boldog nagy családot. Ijesztő volt a gondolat már csak abból a szempontból, hogy eddig erről nem igazán álmodtam sőt, eszembe se jutott. Nem voltam az a férfi aki előre tervez. Mindig a mának éltem. Most mégis azt reméltem az amit elképzeltem és megrémisztett egyben talán valóra válik.
-Chris bácsi!-ébresztett fel a gondolatomból Mary.
-Mond Mary!-ültettem az ülembe Maryt ahogy a család mosolyogva figyelte ezt az édes kislányt.
-Brooklynt mostantól sűrűbben fogod idehozni játszani velem?-kérdezte én pedig elmosolyodtam.
-Attól függ Brooklynnak van e kedve máskor is jönni!-néztem a gyönyörű barátnőmre.
-Örömmel látnánk máskor is!-mondta anyu mosollyal az arcán.
-Nagyon szívesen jönnék máskor is!-válaszolt széles mosollyal az arcán Brooklyn.
-Chris bácsi! Meg kell akkor ígérned hogy el hozod máskor is!
-Megígérem!-nyújtottam a kisujjam az unokahúgom felé.
-Chris bácsi! Te és Brooklyn szerelmesek vagytok egymásba?-nézett kettőnkre Mary.
Brooklyn pedig ahogy rám nézett azokkal az angyali szemekkel elmosolyodtam. És ez nem is volt kérdés.
-Igen, Mary! Nagyon szerelmes vagyok Brooklynba!-mondtam a kedvesem szemébe. Ő pedig kicsit elérzékenyülve nyújtotta felém a kezét. Így kézen fogva ültünk az asztalnál.
Még egy másfél órát beszélgettünk majd elköszönve a családtól indultunk hozzám.
-Jó kis nap volt nem?-kérdeztem ahogy elterültünk a kanapén egymás karjaiban.
-Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm ezt a csodás napot!-csókolt meg Brooklyn.
-Szeretnék neked valamit adni!-mondtam ahogy az ajkaink elszakadtak.
-Nekem adni?-nézett rám a nagy szemeivel.
-Igen! Csukd be a szemed!-Ő pedig minden egyéb kérdés nélkül teljesítette a kérésem.-Kinyithatod a szemed!
-Ez...ez meg...?-nézett azokkal a csodás szemekkel rám.
-Kulcs a házamhoz!
-De...!-kezdett volna bele.
-Szeretném ezt neked adni! Akkor jössz amikor szeretnél! És őszintén remélem, hogy sűrűn fogod használni!-mosolyogtam rá.
-Biztos vagy benne?-kérdezte én pedig csak megcsókoltam.
-Vagy kulcsot kapsz, vagy ide költözöl!
-Hogy mit csinálok?-nevette el magát.
-Akkor ezt megbeszéltük!-adtam a kezébe a kulcsot.-Tudom, hogy még korainak gondolod azt, hogy összeköltözzünk!-nevettem el magam.
-Most nagyon megleptél!-mosolyodott el.
-De tetszik a meglepetés?-simogattam az arcát.
-Tetszik! A gondolat, hogy veled tölthetem az időm nagyon boldoggá tesz!
-Annyira szeretlek!-simogattam továbbra is az arcát.
-Én is téged nagyon!-válaszolt én pedig minden gondolkodás nélkül csókoltam meg őt. Az ajkaink nem akartak elválni.
-Gyere!-kaptam fel őt a karjaimba. Továbbra is csókolva őt vonultunk a hálószoba irányába. Finoman fektettem le az ágyra. Vigyáztam rá, vigyázni akartam rá. Olyan volt számomra ő mint egy törékeny kincs. Ahogy felette könyököltem és a haját simogattam, teljesen elvesztem a csodás szemeibe. Napról napra egyre jobban szerettem azt az érzést amit ő kiváltott belőlem. A szívem akárhányszor vele vagyok kétszer-háromszor gyorsabban ver mint máskor. Képes lenne kiugrani a helyéről. Ha pedig nincs velem a gondolataim csak vele vannak teli. Teljesen magáévá tett úgy hogy ő ezzel lehet tisztában sincs...mennyire de mennyire szerelmes vagyok belé.-Annyira csodaszép vagy!-mondtam neki ő pedig csak rám mosolygott amitől a szívem újra ütemet váltott.
-Szeretlek Chris!
-Én is téged, nagyon, nagyon!-hajoltam le hogy az ajkaink újra találkozzanak. Ebből a csókból azonban érződött hogy itt nincs megállás. Akarom őt. 
-Útba van ez a fránya ruha?-kérdezte nevetve.
-Nem sokáig!-mosolyodtam el.
-Reméltem is!-emelkedett fel az ajkaimèrt nyúlva.