Love For The First Sight

🦋Hetvennegyedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Amióta az ügyvédnél találkoztunk, azóta nem láttam Brooklynt. Az életem attól a pillanattól maga volt a pokol. Hiába volt meg mindenem...valójában még sem volt semmim. Mindent feladtam volna ha ő újra az életem része lett volna. Barátoktól megtudtam, hogy a városban van, de hogy pontosan hol szállt meg azt ők sem tudják. Úgy néz ki nem akar társaságot maga körül.
-Hé haver!-ébresztett fel a gondolataimból Sebastian a parkban.
-Szia!-álcáztam egy mosolyt.
-Nem kell ez Chris...!-jegyezte meg. Túlságosan ismer. Az arcomról az álcázott mosoly azonnal eltűnt.-Hogy vagy haver?-veregette meg a vállam, ahogy mellém ült.-Hülye kérdés, igaz?
-Borzasztóan hiányzik!-mondtam őszintén ami legelőször eszembe jutott.-Nagyon hiányzik!
-Elhiszem...!-nézett maga elé.-Alig akartam elhinni mikor mondtad...!
-Még én is alig akarom elhinni, hogy Brooklynnal idáig jutottunk!
-Ti voltatok minden idők legnagyobb álompárja! Mindenki így emlegetett titeket!
-Nem tudom mit tegyek Seb...fogalmam sincs mit tegyek...!
-Erre úgyis tudod mit mondanék nem?
-Fogalmam sincs merre van...!
-Akkor épp ideje indulni!-mosolygott rám.-Boston elég nagy! Nem gondolod?
-Hidd el megtenném, hogy az egész várost felkutatom de félek hogy kifutok az időből! Neked sincs fogalmad merre induljak?
-Próbáltam hívni de mikor fel is vette azt mondta ne haragudjak nem alkalmas!
-Megpróbálnád újra...?-néztem rá. Valójában benne volt minden reményem. Ismerve mennyire jóba vannak Brooklynnal ő az egyetlen aki ki tudja nekem deríteni merre induljak.
-Kihangosítom, de nehogy lebuktass!-szólt rám, én pedig csak bólintottam. A telefon kicsöngött majd megszólalt a hang ami a világot jelenti nekem.
-Szia Seb!
-Brooklyn! Szia!-kezdett beszélgetésbe vele.-Hogy vagy?-nem érkezett válasz.-Brooklyn?
-Összetörtem...! Minden annyira...!-csuklott meg a hangja, hallani lehetett hogy próbálja magát visszafogni, hogy ne sírjon.-Minden annyira tökéletes volt eddig és...!-megtört. Hallani a telefon másik oldalán őt sírni igazán szívszaggató volt.
-Brooklyn merre vagy? Elmegyek hozzád és beszéljünk!
-Jól esik hogy aggódsz értem tényleg...de nem akarok senkivel se találkozni...!
-Akkor csak azt mond meg hol vagy?
-Seb kérlek...!
-Brooklyn! Azt ne mond, hogy már nem is Bostonba vagy!
-Nem...nem! Bostonba vagyok....! A part közelébe kaptam egy lakást bérlésre amíg eltervezem mi legyen ezután!-fellélegeztem ám a mondat második fele aggodalomra adott okot.
-Eltervezni? Mit kell eltervezned?-Seb mintha olvasott volna a fejembe, azokat a kérdéseket tette fel amiket tudni akartam.
-Hogy merre tovább...!
-Ezt...!-eszmélt fel Sebastian is.-Mi az hogy merre tovább?
-Én...lehet elhagyom Amerikát...! Nem hiszem hogy képes vagyok itt élni tovább!
-Brooklyn! Mond meg hol vagy! Beszéljünk! Nem...nem mehetsz el!-kezdett aggodalmaskodni Seb is. Tudta ha Brooklyn elmegy mindennek vége. Erősen bele kellett markolnom a ruhámba hogy ne szólítsam meg. Nem válaszolt. Csend volt.-Szereted Christ...igazam van?-kérdezte meg óvatosan.-Brooklyn?!
-Szeretem...!-hallottam a választ.-De...nem akarom többé szeretni!-sírt.-Nem akarom ezt a fájdalmat tovább...!-zokogott.
-Brooklyn! Csak mondj egy címet kérlek!-egyre jobban tudta Sebastian minél több ideig várunk annál kisebb az esély, hogy Brooklynt megtaláljuk.
-Mennem kell...!-mondta Brooklyn.
-Várj!
-Majd beszélünk még rendben?-szipogott.
-Brooklyn kérlek!
-Szia Seb!-kinyomta a telefont. Azonban előtte egy szófoszlányt meghallottam. ,,Anya". Tehát Brooklyn édesanyja tudja merre van Brook.
-Seb mennem kell! Ne haragudj! És köszönöm!-futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Őrült módjára nyomtam a csengőt az ajtó előtt ahol Brook szülei élnek.
-Chris?-nyitotta ki Brooklyn apukája az ajtót.
-Szia...!-kapkodtam levegőért!-Ne haragudj, tudom hogy most a két kezeddel ölnél meg! De tudnom kell merre van Brooklyn!
-Mi...miről beszélsz?-mosolyodott el.-Miért ölnélek meg? Te bolond fiú! Gyere ide!-ölelt át és ez az ölelés most többet ért mindennél.-Tudom, hogy szereted őt!-mondta a szemembe.-Az tény, hogy ez az egész ami történt hogy is mondjam...elég nehéz szituáció de reménykedem hogy ezt is megoldjátok!
-Brooklyn elmesélt mindent?
-El...azt is hogy már a válást is intézitek...!
-Megtudod mondani hol találom? Beszélnem kell vele! Látnom kell, hogy jól van...biztonságban!
-Tudod hogy mindig számíthatsz rám mindenben...de Brook tudta hogy minket is megkeresel ezzel és..ne haragudj Chris de nem akarjuk Brooklynt újra elveszíteni mert a bizalmát kijátszuk!
-Persze...érthető!-realizálódott bennem hogy nem várhatok tőlük ilyet.
-A nyugati part fele keresd...ennyit mondhatok!-de mégis adott nekem egy jelet mire felkaptam a fejem.-De pszt! El ne mond hogy elmondtam!
-A nyugati part?-kérdeztem újra rá, mire bólintott.-Köszönöm!-öleltem meg majd azonnal hazamentem, kocsiba ültem és az utam a nyugati part felé vitt. Valójában annak ellenére, hogy kaptam egy jelet, olyan volt őt keresni mint tűt a szénakazalban. Az éppen hazatérő vagy útnak induló embereket kaptam el de senki nem tudott segíteni. Lehet felkéne adnom?
-Harry, szerinted is kedves az új szomszédlány nem?-kérdezte az idős asszony a mellette sétáló idős úriembert. Felkaptam a fejem. Csak remélni tudtam, hogy arról a személyről beszélnek akit én keresek.
-Elnézést! Bocsánat a zavarásért!-állítottam meg őket.
-Tessék fiatalember!-mosolygott rám az idős asszony.
-Véletlen meghallottam amiről beszéltek! Egy hölgyet keresek és csak abba reménykedek hogy ő az akit keresek!
-A fiatal, kedves hölgyet? Hogy is hívták Harry?
-Nem Brooklyn véletlenül?-kérdeztem azonnal ahogy a szívem egyre hevesebben vert.
-De!-válaszolt az úr.-Brooklyn...Garry? Gray?
-Brooklyn Grey?-javítottam ki.
-Igen! Ő az!-mosolyogtam a boldogságtól.-Megtudják mondani melyik az ő háza?
-A huszonhatos számú az övé! Nagyon kedves lány, hozott süteményt nekünk!
-Huszonhat?
-Igen! De épp most indult a part irányába, ha siet még utoléri!-mondta Harry.
-Nagyon szépen köszönöm, örök hálám! Jó egészséget maguknak! Köszönöm még egyszer!-futottam. Úgy éreztem mintha az Olimpián versenyeznék gyorsfutásba. A szemem szüntelenül pásztázta a környéken lévő embereket. Majd a homokban megpillantottam egy barna hajú, vékony testalkatú nőt. Lehet másnak ez egy átlagos leírás lenne...de én mindenki közül felismerem őt. Tudtam, hogy megtaláltam.