Love For The First Sight

🦋Harminchatodik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Teltek a napok, a hetek, hónapok és Brooklynnal szüntelenül szerelmesek voltunk egymásba. Lassan 8 hónapja vagyunk együtt. Folyamatosan egymás mellett akartunk lenni, egymást ölelni, csókolni. Egyre jobban úgy éreztem megtaláltam benne azt a személyt akivel a hátralevő életem letudnám élni. Tudom, hogy nem sok ideje vagyunk együtt, de mégis érzem hogy őt akarom. Lehet őrültség amire készülök, de őrülten szeretem őt. Így kora reggel míg ő munkába volt én egyenesen a városba vettem az irányt, egy ékszerboltba. Ahogy néztem sorba a csillogóbbnál csillogóbb ékszereket szívem szerint mindet megvenném neki és az ujjára húznám. Végül az eladó mutatott egy különleges gyűrűt. Ez volt az. Tudtam, hogy ez az amit neki akarok adni. Boldogan léptem ki az üzletből. Elintéztem mindent, mire hazaér főzök valami eszméletlen finom vacsorát számunkra majd a desszert közbe meglepem őt ezzel a kis ajándékkal. Nem mondom, a torkomban dobog a szívem de egy kis egészséges izgulás belefér. Őszintén szólva a kis meglepetésemről senkinek se beszéltem. Féltem, hogy lebeszélnének erről és ezt nem akartam. Ha véletlen pofára is esek, akkor is megakarom tenni. Így kicsit idegesen kezdtem el a vacsoránkat készíteni. Napközben többször váltottunk üzenetet, írtam neki hogy este valami fontos dologról szeretnék vele beszélni.
Este hat fele hazaérkezett és én boldogan mentem elé, hogy szorosan átöleljem.
-Hiányoztál!-mondtam neki ahogy öleltem őt.
-Te is nagyon nekem!-mondta ahogy ki se akart bújni az ölelésemből.
-Jó napod volt?-kérdeztem ahogy a hátát simogattam.
-Nem volt rossz....sokkal jobb lett volna ha melletted tölthettem volna a napom!-mondta ahogy a mellkasomba bújt.
-Csináltam vacsorát!-pusziltam meg a homlokát.
-Hogy én milyen mázlista vagyok egy ilyen férfival az oldalamon!-csókolt meg.
Elkezdtük élvezni egymás társaságát vacsora közben de láttam hogy folyamatosan elgondolkozott.
-Minden rendben kicsim?-kérdeztem, ahogy megfogtam a kezét.
-Persze!-ébredt fel a gondolataiból de láttam hogy nem volt őszinte.
-Kicsim...!
-Őszintén...van valami amit meg kellene beszélnünk!
-Baj van?
-Nem! Vagyis nem hiszem hogy baj...inkább tanács kellene!
-Mond nyugodtan!-mosolyogtam rá, meg akartam nyugtatni.
-Ma Joe megkeresett munkába...azt mondta remek munkát végzek és nagyon elégedett velem!
-De ez remek hír kicsim! Mi a baj ezzel?
-Azt mondta csinált valamit a beleegyezésem nélkül de elakarja mondani mert szerinte nagy lehetőségeim vannak a későbbiekben...!
-Mit mondott?
-Emlékszel mikor az egyik próba alatt én álltam be melléd szerepelni?
-Persze! Felejthetetlen élmény volt!-mondtam neki mosolyogva, hisz nem értettem ez miért olyan hír amitől ennyire lehangoltnak kell lenni.
-Joe elküldte a felvételeket több színi iskolába is az engedélyem nélkül és...és többen érdeklődést mutattak irántam...!
-Hogy micsoda?
-Én...én teljesen lesokkoltam és...!
-De hát kicsim ez egy eszméletlenül nagyszerű hír! Uram isten kicsim! Hisz ezzel annyi lehetőség megnyílik előtted! Csak gondolj bele! És ki tudja! Lehet egyszer együtt szerepelhetnénk valami filmben!
-Én...én értem csak...!
-Nem örülsz neki vagy mi a probléma kicsim?
-De....őszintén magamat is megleptem azzal hogy boldog voltam mikor meghallottam a hírt! Először nagyon sokkoló volt és dühös voltam de én is arra gondoltam utána mennyi lehetőség megnyílik előttem a sminkes pályám terén is!
-De akkor nem értem miért nem mutatod most mégis azt hogy boldog vagy?
-Mert az érdeklődök nem éppen közel vannak...!
-Ezt hogy érted?
-Sydney, Párizs és London...! Sydneybe annyira várnak hogy még egy ösztöndíjprogramba is részt vehetnék!
Megértettem. Megértettem az okot miért nem örül az amúgy eszméletlen hírnek, amiről mindenki más csak álmodik. Boldog voltam amiért ilyen lehetőséget kapott, de egyben féltem hogy ezzel a kapcsolatunknak itt lesz vége...!-Chris...mond meg mit csináljak...!
-Hogy mondjam meg?
-Én teljesen összezavarodtam! Én...én azt se tudom mi lenne a jó...nekem és kettőnknek! Belegondolni se akarok milyen lenne nélküled akár több éven keresztül!
Szívem szerint azt mondtam volna ne csinálja. Ne menjen. Mert borzasztóan szükségem van rá. De mégis milyen barátja lennék ha megállítanám a siker felé vezető úton? Tudom, mennyire ügyes és tehetséges és ezt a világnak is látnia kell. És erre csak úgy van lehetőség ha ő elkezd felfele törni az iparban amire ez egy nagyon nagy lehetőség.
-Vágj bele...!-mondtam neki, és el se hiszem hogy kimondtam.
-Chris...!
-Szenzációs lány vagy Brooklyn és ezt az angyali teremtést megérdemli a világ hogy lássa, és hogy őrülten szeresse mint én! Tudom, hogy rendkívüli leszel!
-És mi van ha nem fogom kibírni nélküled?
Nem tudtam rá válaszolni. Sírva fakadt amitől az én szívem is sajogni kezdett. Felálltam az asztaltól és azonnal az ölelésére siettem. Megakartam nyugtatni. Örültem is neki, a lehetőségeinek....de szomorú voltam amiért a kis dobozban lévő ékszer ma nem került az ujjára....