Love For The First Sight

🦋Negyvennegyedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Egy szobában lenni Brooklynnal igazán nagy kihívás. Kihívás abból a szemszögből, hogy távol tartsam magam tőle.
Ahogy ott alszik az ágyban, olyan nyugodt. Biztos nagyon elfáradt mára, pedig nehezen alszik el idegen helyeken. Most még is hamar elnyomta az álom. Én pedig innen a kanapéról figyelem őt, és vigyázok az álmára. Micsoda szerencsétlen helyzet ez. Mégis hálás vagyok azért mert láthatom őt, hogy magam mellett tudhatom.
Reggelre kipihentem ébredtem, ellentétben Brooklynnal. A szemein látszódtak, hogy annak ellenére hogy aludt, nem volt egy megnyugtató alvása.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy megpillantott a kanapén.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.-Nem jól aludtál?-kérdeztem ahogy néztem őt.
-Fura álmom volt...!
-Akarsz róla beszélni?-kérdeztem. Régen minden ilyen rossz és fura álmot megbeszéltünk. Ezzel könnyebbült meg a lelkünk.
-Nem akarok...!-mondta ahogy ki kelt az ágyból.-Lezuhanyzok!-indult a fürdő irányába. Én pedig csak néztem a mögötte becsukódó ajtót. Mikor távolodtunk el ennyire el egymástól? Egyikünk se gondolta, hogy könnyű lesz így nekünk egy szobában, de azt se hogy ennyire nehéz.
Reggel gyors reggeli után már indultunk is a forgatásra. Az út oda csendben telt.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva Nick.
-Jó reggelt!-köszöntünk egyszerre.
-Brooklyn jól vagy?
-Jól, keveset aludtam! Ne haragudj ha ma nem nézek ki fényesen!-mondta zavartan mosolyogva.
-Miről beszélsz? Te mindig ragyogóan nézel ki! Ugye Chris?-nézett rám Nick. Én pedig ránéztem Brooklynra és igaza van Nicknek. Ő mindig meseszép.
-Igen, Nick! Brooklyn mindig ragyogóan néz ki!
-Na miután ezt megbeszéltük menjetek készülődjetek!-mondta Nick, mi pedig elindultunk a helyünkre hogy felkészüljünk.-Rendben! És felvétel!-kiabálta Nick, mi pedig a szerepünkbe bújva hoztuk a legtöbbet ki magunkból. Azonban mi se gondoltuk hogy egy jelenet így felforgatja az érzelmeinket. Szembe áll velem és én őt nézem. A szemeim egy másodpercre se veszem le róla. Lassan az arcát a kezeim közé veszem, és lassan közelebb hajolok hozzá. És ajkaink összeérnek. Teljesen kizártunk mindent és mindenkit...csak mi voltunk. Azonban Nick hangja zökkentett ki minket a szerepünkből.-Remek volt! Végeztünk mára!-mondta ki a végszót Nick.-Remek munka volt Chris, Brooklyn!
-Köszönjük Nick!-mondtuk egyszerre. Brooklyn indult is azonnal öltözni. Egyszerre végeztünk, ő pedig egyenesen a kocsihoz sétált.
-Nincs kedved...nincs kedved esetleg vacsorázni menni valahova?-kérdeztem félve. Az az este minden reményem megölte mégis...nem akartam feladni.-Ha nincs, nem baj csak...!
-Az jó lenne!-mondta mosolyogva és a szívem erre az édes mosolyára azonnal hevesebben vert. Akárhányszor öli meg bennem a reményt, hogy újra az enyém legyen tudom hogy soha se leszek képes belőle kiszeretni. Mert minden kis apró dolog amit tesz napról napra, csak megerősít abban hogy rá van szükségem. És az hogy az ajkai ma újra találkoztak az enyémmel...akarom őt.
A környéken van egy híres étterem. Azonnal oda vettük az irányt. A vacsora folyamán azonban inkább munkáról beszéltünk mintsem magánéletről vagy rólunk. Így enyhe csalódással értünk vissza a hotelszobánkba. Mindketten alvásra készen feküdtünk a magunk kis helyén. De a szemem mindig rajta állapodott meg. Láttam, hogy gondolkozik. Túlságosan ismerem minden kis apró szokását.
-Baj van?-kérdeztem ahogy végre a szemeink találkoztak. Ő pedig csak megrázta a fejét.-Biztos?
-Biztos...! Csak a tegnapi álmom...túl szép volt, és félek hogy ha felébredek újra csak csalódni fogok!
-Még mindig nem akarsz róla mesélni? Tudom hogy mennyire megkönnyebbülsz ha mesélhetsz róla!
-Nem tudom elmondani...!
-Értem...!-beletörődtem, hogy nem akarja velem megosztani. Végülis mi már nem vagyunk abban a kapcsolatban hogy mindent megosszunk egymással.
-Boldog voltam...nagyon!-folytatta.-Nagyon boldog!
-És most nem vagy az?
-Nem annyira mint akkor...!
-És most mi tart vissza hogy olyan boldog legyél?
-És ha az álmomban lévő dolog nem úgy sül el mint ott?
-De legalább megpróbáltad! Nem?-néztem rá.-Te mondtad mindig hogy az álom sokszor egy jel arra, hogy az ember azokat valóra váltsa és cselekedjen! Nem?
-De...! Igazad van...!-nem tudtam rá mit mondani, csak behunytam a szemeim. Hosszú és fárasztó nap volt. Azonban a következő pillanatban hallottam ahogy Brooklyn felállt az ágyból. Kinyitottam a szemeim és követni kezdtem őt. És meglepetésemre előttem állt meg. Nagy szemekkel néztem őt. Láttam a félelmet a szemeiben, megrémisztett.
-Történt valami?-kérdeztem. Nem válaszolt csak lassan bebújt mellém. Szemeink egy másodpercre se terelődtek el.-Olyan szép vagy....!-mondtam, ahogy néztem őt. Ő pedig közelebb húzódott és egyenesen a mellkasomba temette az arcát.-Brooklyn...?!
-Még mindig olyan jó illatod van...!
-Brooklyn...!
-Hiányoztál már...!-ölelt át ahogy továbbra se vált el a mellkasomtól.
-Miről...álmodtál Brooklyn?-kérdeztem meg félve.
-...rólunk!
-Mit álmodtál...?-kezdett hevesebben verni a szívem.
-Hogy újra a tiéd voltam...!
-Brooklyn...!
-Ne ébressz fel...még ha álmodok is...kérlek! Csak egy kicsit had álmodjak még veled...kérlek!-éreztem ahogy a könnyek érik a pólómat ahogy az arcát egyre jobban takarta. Én pedig csak szorosan átöleltem.
-Nem álmodsz...!-súgtam a fülébe.
-...szeretlek Chris...!
-Hogy...hogy mit mondtál?-néztem rá.
-Egy pillanatra se szerettem soha se ki belőled...!
-Brooklyn most ezt komolyan mondod...?
-Szeretlek...!
-Kicsim...!-erre pedig a tekintete rám szegeződött.-Istenem!-húztam újra közel magamhoz.-Mond azt hogy nem álmodok!-erre pedig elmosolyodott ahogy rám nézett és megsimogatta az arcom.
-Mond azt, hogy nem késtem még el és nem szerettél bele másba!-mondta mosollyal az arcán.
-Te bolond!-simogattam meg az arcát.-Mindvégig csak rád vártam! Más szóba se jöhetett volna!
-Chris...!-hatódott meg.
-Leszel újra a boldogságom...Brooklyn?-kérdeztem ő pedig válaszként az ajkait az enyémre tapasztotta. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, végre újra a karjaimba tarthattam azt a nőt aki a világot jelenti nekem.-Szeretlek!
-Én is téged!-mondta óriási mosollyal az arcán Brooklyn. Mosollyal az arcunkon, egymás karjaiban nyomott el minket az álom.