Love For The First Sight

🦋Kilencvenegyedik fejezet🦋

+18❗❗❗

Brooklyn szemszöge:

Képtelen vagyok eltüntetni a mosolyt az arcomról. Azok után ami történt mégis hogy lehetne? Egy eszméletlen együttléten vagyunk túl és többet akarok. Még ennél is sokkal többet. Chris épp elkaphatta a pillanatot mikor elkalandoztak a gondolataim mert a keze azonnal a combomra szorított. Csak ezt ne! Így is alig bírom kontrollálni magam a történtek után.
-Minden rendben?-kérdezte. De természetesen nagyon is jól tudta mi a gondolataim fő tárgya.
-Persze!-hazudtam. Most mondjam neki, hogy álljon félre...újra? Bár megtehetem, hisz a felesége vagyok nem? És mi volt ez a jó kislány szöveg? Soha nem mondott ilyet mégis annyira feltüzelt. Miért akarom újra hallani? Miért akarok többet hallani? Mi a fene folyik itt?
-Brook!-hallottam ahogy a nevemet mondja.-Nézd csak! Megjöttünk!-azonnal a környéket néztem. Gyönyörű zöld táj, egy apró tó a közepén. Egy faház áll nem messze a tótól. Igazán hangulatos kis hely.
-Ez nagyon szép!-szálltam ki.-De pontosan ki lakik itt?-kérdeztem de ő egy mosolyt küldve felém indult az épület terasza felé.-Mit meg nem adnék egy ilyen kilátásért!-fordultam újra a táj felé.
-Annyiszor nézed ahányszor akarod!-vett elő egy kulcsot a zsebéből.
-Mi?-kaptam irányába a fejem.
-Gondoltam néha jó lenne a nyüzsgő városból kiszakadni! Ez pont olyan hely ahol picit ki tudnánk kapcsolódni nem?
-Most próbálom felfogni a szavakat amiket mondtál!-álltam a bejárat előtt amíg ő lassan az épületbe sétált.
-Mit szólsz egy ilyen kis hétvégi nyaraló házhoz?-mosolygott rám. Mit csinál ez a férfi velem? Hogy lehet hogy minden egyes kívánságom teljesíti anélkül hogy bármit is mondanék neki?-Most vagy nagyon tetszik vagy a látványom okozza a némaságod még mindig?
-Én....!-kerestem a szavakat.-Mindkettő!
-Egy ismerősömé volt de neki nem volt rá szüksége így gondoltam megveszem a családunknak! Belülről lehet nem teljesen a mi ízlésünk de ki tudjuk ezt is pofozni annyira mint a kis házunkat! Sajnos a második opción nem tudok már javítani!-valójában a második opció ami Ő maga volt maga volt a tökéletesség.
-Te...!-még mindig a szavakat kerestem.-Te komolyan hihetetlen vagy!-öleltem át ahogy egyenest az ajkai után kaptam.
-Tehát tetszik!-mosolyodott el.
-Nagyon! De mégis mikor...mikor intézted mindezt el?-hitetlenkedtem. Tényleg nem a mi ízlésünk volt belülről, inkább azt az érzést adta mintha egy idős házaspár lakott volna itt de maga az épület fantasztikus volt. A fa illata az egész épületben érződött.
-Az nem lényeg!-simogatta az arcom.-Boldoggá akartalak tenni!
-Azt már út közben is megtetted!-gondoltam a kis akciónkra.
-Körbe vezesselek?-kérdezte ahogy a kezem után nyúlt. Három hálószoba, két fürdőszoba, egy konyha, nappali tartozott az épülethez. Épp az utolsó hálószobát néztük meg mikor elterültem a hatalmas franciaágyon.
-Milyen puha!-mondtam ahogy behunytam a szemem.-Gyere te is!-hívtam magam mellé.
-Tényleg kellemesen puha!-mondta ahogy mellém feküdt. Én csak néztem őt és az arcomon egy huncut mosoly jelent meg.-Mi ez a mosoly?
-Mi volt az a jó kislányos szöveg az autóban?-kérdeztem. Tényleg kíváncsi voltam.
-Ne haragudj! Nem akartalak megbántani!
-Álljunk csak meg!-állítottam le.-Megbántani? Tudod mit műveltél te velem?
-Fájt? Túl erőszakos voltam?-aggodalom hangzott a hangjában.
-Te bolond!-nevettem el magam. Értetlenkedve nézett rám.-Nagyon tetszett! Még soha se hallottam tőled!
-Lehet picit jobban beindultam az adott helyzetben!-mosolygott a plafon felé megkönnyebbülve.
-Hallani akarom, újra!-mondtam neki ahogy lassan átmásztam a csípőjére.
-Brook!
-A-a!-tettem a szájára a kezem.-Nem Brook! Nem is kicsim!-jegyeztem meg neki.
-Kicsim most komolyan mit...?!-nevette el magát de én vadul estem az ajkának.
-Te komolyan nem hallgatsz rám!-nyúltam a kezeimmel a pólója alá.
-Nem fáradtál el a kocsiba?-nézett rám.
-A-a! Csak még jobban akarlak!-húztam meg a fülcimpáját a fogammal.-Borzasztóan akarlak!-súgtam neki, mire éreztem hogy életre kel lassan alattam.-Ígérem, jó kislány leszek...apuci!-játszottam vele. Ha már a szerepjátéknál tartunk akkor játszunk rendesen.
-Brook!-tudtam hogy ezzel elértem a célom.
-Hm, szoros a helyzeted nem?-kérdeztem a füléhez hajolva.-Talán ezen tudok segíteni!
-Megbolondítasz!-emelkedett volna az ajkaimért de én nem adtam könnyen magam.
-Nem csak nálad adott ez a helyzet!-súrolták ajkaink egymást.-Érezni akarlak! Avassuk fel az ágyat! Mit szólsz hozzá?
-Jó kislány!-kapta el a tarkóm ahogy szenvedélyesen estek ajkaink egymásnak. Egy pillanat alatt szabadított meg a ruhámtól ahogy én nehezen leerőszakoltam róla a felsőjét. Még a mai napig el áll a lélegzetem ahogy meglátom azt a kidolgozott testet. Valahogy nehezen hiszem el hogy mindez csak az enyém.
-Fránya öv!-jegyeztem meg mosolyogva ahogy ajkaink szüntelenül táncoltak.
-Még szerencse hogy rajtad csak ruha volt!-nevette el magát.
-Mintha tudtam volna mi vár rám ma!-csókolta a nyakam ahogy erősen ölelt át, hogy ne tudjak elszökni. De miért is akartam volna?-Ah!-csúszott ki egy apró hang a számon.
-Még ne csináld!-szólt rám.
-Még a végén rossz kislány leszek!-csókoltam meg én is a nyakát. Imádom ezt a testrészét.
-Most is rossz úton jársz!-szólt rám.
-Miért?-néztem rá.
-Odalent!-jelzett a nadrágja irányába.-Fogadj szót apucinak és segíts rajtam!-fogta a kezei közé a hajam ahogy finoman tolta lefele a fejem a csípője irányába. Nem gondoltam hogy tetszik az e féle szerepjáték de kifejezetten felizgultam tőle. Egyre jobban éreztem hogy a probléma nem csak nála adott de nálam is a lábaim között. De képtelen lettem volna bármit is mondani mert a férfiassága azonnal kitöltötte a számat. Kényeztetni akartam. A fejét hátradöntötte, ahogy behunyta a szemét. A keze gyengéden nyomta a fejem a férfiassága tövéig, amivel a tempót kezdtük diktálni.-Ez az!-jegyezte meg a rekedtes hangján. Tudtam, jó munkát végzek ami csak még jobban elérte hogy minél hamarabb magamba akarjam őt. De mit ad az élet? Mint aki tudta mennyire szenvedek már fordított a helyzetünkön.-Mivel jó kislány voltál, most én ajándékozlak meg!-húzta meg az alsó ajkam a fogaival. Francba. Olyan  érzésem van mintha fel akarnék robbani. Sűrűn szeretkeztünk Chrissel, de talán ez a mai élmény volt mind közül eddig a legintenzívebb. Imádtam. Apró csókokat osztott a testemen ahogy egyre lentebb haladt. Lassan a hasfalamról a combomra ért amit követett az egyre jobban nedvesedő részem. Azonnal ívbe feszült a hátam amint apró csókját megéreztem.-Nyugalom!-húzta vissza le a csípőm az ágyra. A nyelvével kezdett kényeztetni és én többet akartam. Többet és többet.
-A francba!-markoltam a hajába, amivel kényszerítettem hogy folytassa azt amit elkezdett.-Ne hagyd abba!-kértem.
-Élvezz el apuciért!-szólalt meg. Mi a francot művel velem? A testem lángokba ég. Egyenest felettem támaszkodott ahogy minden szó nélkül hatolt be. Teljesen kitöltött.-Még mindig annyira szűk vagy, teljesen körülölelsz!-soha se beszéltünk mocskosan. Mégis azt akartam, hogy ne legyen vége. Tetszett ez a Chris aki épp azon volt hogy a mennyországba jutasson. Akármennyire is szeretem az udvarias, védelmező, kedves Christ, ez az erőszakos, domináns Chris ugyanúgy belopta magát a szívembe. Már ha lehet ilyet mondani az adott szituációba.-Élvezz el!-mondta ahogy egyre jobban diktálta az ütemet.
-Ah!-egyre sűrűbben hagyták el a hangok az ajkaim.
-Gyerünk, folytasd! Hallani akarom!-utasított.
-Mindjárt...!-nyögtem ki.
-Gyerünk angyalom! Együtt...!-izzadtunk. Szó szerint égettük a kalóriát. És beteljesült az amiért annyira dolgoztunk. Érzem a melegséget ami kitölt. Kapkodunk a levegőért és ahogy egymást nézzük elmosolyodunk.
-Nem is olyan rossz dolog ez a szerepcsere!-jegyeztem meg huncut mosollyal.
-Igazán, jó kislány voltál!-mosolyodott el ahogy megcsókolt. Újra a védelmező, gyengéd Chris ajkait éreztem. Szeretem őt. Nagyon, nagyon szeretem.