Love For The First Sight

🦋Huszonnegyedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Ahogy kinyitottam a szemeim a karjaimban pihenő csodálatos lányra szegeződött minden figyelmem. Békésen aludt. Apró csókokkal kezdtem el felébreszteni.
-Jó reggelt szépség!-súgtam neki ahogy elkezdett mozgolódni.
-Szia!-mosolygott rám ahogy a szemeit kinyitotta.
-Jól aludtál?
-Soha jobban!-nyomott egy édes csókot a számra.-És te?
-Soha jobban!-ismételtem meg őt mosollyal az arcomon.
-Nem lehetne még hogy egy picit így összebújva maradjunk?-bújt közelebb a mellkasomhoz.
-Jelentsünk beteget és töltsük együtt az egész napot?
-Bárcsak lehetne!-dörmögte ahogy a mellkasomba temette az arcát.
-Annyira jó érzés mikor ilyen közel vagy hozzám!-öleltem át és húztam olyan közel magamhoz amennyire csak tudtam.
-Szeretem az illatod!
-Annyira csodálatos vagy!-pusziltam bele a hajába. Nem tudtam vele betelni és nem is akartam. Egyre többet és többet akartam.-De ideje felkelni hercegnő!-emeltem fel az arcát hogy megcsókoljam. Pár percig nem akartak ajkaink elválni, egyre nehezebb volt megszakítanunk a csókjainkat. Mindketten szerintem egyre jobban vágytunk a másikra. Nehezen kikószálódtam az ágyból, elmentem letusolni. Nagyon jól esett reggel ez a zuhany, igazán frissítően hatott. Brooklyn eközben reggelit készített. Remek illatok lepték körbe a házat. Ahhoz képest hogy azt mondta úgy gondolja nem egy remek főzőtudással rendelkezik, az illatok pont az ellentétét sugallták. Épp háttal állt nekem, így halkan mögé settenkedtem és hátulról szorosan átöleltem.
-Remek az illata!-mondtam neki ahogy ő elmosolyodott az előbbi történéseken.
-Igen? Ennek örülök!-mondta mosollyal az arcán ahogy a válla felett hátraszegezte a tekintetét. Én finoman megfogtam az állát és megcsókoltam. Ő pedig ezek után megfordult a tengelye körül egyenesen szembe velem. Szorosan átkarolta a nyakam ahogy az ajkaink újra szenvedélyesen csókolták egymást. Szorosan öleltem őt át, egyre nehezebben birom tartani magam. Akarom őt. A következő pillanatban azonban a kezei a mellkasomra támaszkodtak és finoman eltoltak magától.
-Nekem mennem kell dolgozni! Most jut eszembe hogy ma terepen leszünk!-mondta zavartan.
-Megint nem reggelizel velem?-kérdeztem szomorúan.
-Ne haragudj!-mondta szomorú tekintettel.
-Akkor elviszlek Brooklyn!-ajánlottam fel neki de ragaszkodott hozzá, hogy reggelizzek meg nyugodtan, majd ő fog egy taxit vagy buszra száll. Majd kilépett az ajtón. Megijedtem. Megijedtem hogy esetleg túl rámenős lettem volna? Nem gondoltam volna hogy ennyire elvesztem az eszem. De annyira csodálatos hogy egyre nehezebben tudom magam visszafogni. Magamévá akarom tenni.
Ma a stúdióban nekem egy apró jelenet miatt kellett bent lennem. Sharon volt így aki velünk foglalkozott, mivel Brooklynt valamilyen helyszíni jelenethez vitték el. Rosszul éreztem magam. Féltem, hogy megbántottam így a gondolataim sokszor elvándoroltak.
Mára nem beszéltük meg, hogy nálam alszik így gondoltam ha végez haza megy. Ahogy felé mentem a legszebb virágot vettem meg neki és a legédesebb csokoládét. Bocsánatot akartam kérni. Este hét fele járt mikor bekopogtam az ajtaján, kezemben a bocsánatkérő ajándékokkal.
Ahogy kinyitotta látszott a meglepettség az arcán.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia!-mosolygott rám.
-Én...bocsánatot akarok kérni Brooklyn!
-Hogy mi?-nézett rám értetlenkedve.
-Bocsánatot akarok kérni!-nyújtottam át a virágot, édességet.-Reggel...reggel túlságosan rámenős voltam, és biztos kellemetlenül érezted magad!
-Chris én...!
-Ne haragudj, csak...megfogadtam magamnak is hogy nem siettetlek, de annyira de annyira csodás vagy hogy egyre nehezebben tudom magam visszafogni a közeledben!
-Gyere!-fogta meg a kezem ahogy behívott az utcáról.
-Brooklyn én...!-kezdtem volna újra a mentegetőzésnek de az ajkai az enyémre tapadtak.
-Ha megengeded elmondanám, hogy fogalmam sincs miről beszélsz!-mondta ahogy az ajkai eltávolodtak tőlem.
-De akkor...akkor reggel miért éreztem úgy hogy menekülsz?
-Nem csak te neked nehéz...!-kezdett bele.-Nagyon kedvellek Chris!-mondta és ettől iszonyatosan hevesen vert a szívem.-Ahj..!-sóhajtott.-Izgultam érted?
-Izgultál? Miért?-kérdeztem és nem értettem az okát.
-Én...nem gondoltam volna hogy ennyire belédszeretek, és hogy ennyire imádni fogom, ahogy megölelsz, megcsókolsz, hozzám érsz!
-Akkor mégis miért izgultál?-kérdeztem mert továbbra se értettem az okát.-Azt ne mond hogy a lányokhoz vonzódsz!
-Mi? Nem!-ellenkezett nevetés közben.-Nem! Én minden porcikámmal Chris Evanshoz vonzódok!
-Akkor mi a baj hercegnő?-léptem közelebb hozzá.
-Én...én még nem voltam férfival...!-mondta lehajtott fejjel.
-Brooklyn!-próbáltam elkapni a tekintetét.-Kicsim! Nézz rám!-a szemeivel találkozott a tekintetem.-Ez miatt nem kell szégyelned magad!-mosolyogtam rá.-Sőt ellenkezőleg! Sokkal jobban csodálom az olyan lányokat akik nem egyik férfiról vándorolnak másikra!
-Most ezt csak azért mondod hogy jobban érezzem magam?-kérdezte szomorú tekintettel.
-Nem! Csodállak! Őszintén remélem, hogy ha készen állsz én lehetek majd az a szerencsés akivel ezt a csodás élményt majd átélheted! És nem kell félned, nem foglak sietettni!-öleltem magamhoz. És a karjai szorosan öleltek át engem is. Éreztem hogy megkönnyebbült. És én is! Nem akartam elveszíteni őt!