Love For The First Sight

🦋Nyolcvanhetedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Valójában amilyen rosszul éreztem magam a bemutató napján, annyira nem is zárult rosszul. Brooklyn mellettem volt, így kiélvezhettem minden pillanatot ezzel a csodás nővel.
Fáradtan ébredtem, azonban Brooklynt nem találtam mellettem. Felkeltem és azonnal keresni kezdtem a házban de nyomát se találtam. A garázsba menve láttam, ahogy a kocsi se parkolt ott. Biztos dolga akadt. Elkezdtem reggelit készíteni kettőnknek, bízva abban hamar hazaér. Már lassan kész lettem mikor nyitódott az ajtó és a két kutya farokcsóválva fogadta a világ legszebb nőjét. Egy-egy puszi a buksijukra majd a konyha felé sétált.
-Szia kicsim!-csókoltam meg.
-Szia!-ölelt át azonnal.
-Hol voltál ilyen kora reggel?-kérdeztem ahogy apró csókokat nyomtam a nyakára.
-Csak...volt egy kis elintéznivalóm! Megyek átöltözök!-indult az emeletre. Fura érzésem volt, nem úgy viselkedett ahogy szokott. Ahogy visszaért és asztalhoz ült gondoltam megpróbálom megtudni mi történt.
-Minden rendben kicsim?-kérdeztem ahogy figyeltem hogy csak piszkálja az ételt a tányéron.
-Persze!-válaszolta ahogy rám se nézett.
-Brook!-lerakta a kezéből a villát majd egy sóhajt követően hátradőlt a székben.
-Kirúgtak...!-jegyezte meg.
-Mi?-nem tudtam hinni a fülemnek.
-Felbontotta a cég a szerződésem!
-De....de miért?
-Mindegy inkább együnk rendben?-álcázott egy mosolyt.
-Kicsim!
-Egy csomó újságírónak és internetes oldalnak azt nyilatkozta Nicole hogy erőszakos magatartást mutattam felé, persze ezt nem nézi egyik cég se jó szemmel....!
-Erőszakos magatartás? Mi? Te és az erőszak?-akadtam ki.
-Hiába próbáltam megnagyarázni a helyzetet az igazgató esélyt se adott...! Ennyit a kis közös filmjeinkről!-gyülekeztek könnyek a szemében. Valójában Brooklyn egy ideje annál a cégnél van leszerződve ahol én, ennek köszönhettük az eddigi közös filmjeinket. De teljes mértékben felháborít hogy így semmibe vették Brooklynt és annak a nőnek hittek.
-Kicsim!-mentem hozzá hogy megöleljem.-Minden rendben lesz!
-Tudom!-tudtam ez az ölelés mindennél többet jelent neki. A nap folyamán Brooklyn vagy a nappaliba tévét nézett vagy olvasott de látszott mennyire nincs kedve semmihez. Még ha a szünetről is beszélt, tudtam mennyire szereti ezt az egészet csinálni. Az hogy ilyen könnyen kidobták őt pedig darabokra törte a szívét. Tenni akartam valamit.
-Kicsim, elmegyek a boltba! Kérsz valamit?-kérdeztem ahogy a feje búbjára nyomtam egy puszit, elérve hogy rám figyeljen.
-Téged? Tejszínhabbal és eperrel?-viccelődött de tudtam hogy ez most a nehezére esik.
-Értettem, tejszínhab és eper!
-Te is kellesz!-javított ki mire elmosolyodtam.
-Értettem, Chris Evans tejszínhabbal és eperrel!-indultam az ajtó felé.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-válaszoltam ahogy becsuktam az ajtót.
Pár órával később egy kisebb szatyorral sétáltam be a kezemben.
-Ilyen hosszú sor volt a boltba?-kérdezte apró mosollyal.
-Hoztam epret és tejszínhabot!-sétáltam mellé ahogy a szatyrot az asztalon hagytam.
-Jól hangzik!-mosolygott rám. A telefonom csörgésére lett figyelmes. De nem foglalkoztam vele.-Nem veszed fel?
-Nem fontos!-de szüntelenül csörgött.
-Biztos nem fontos?
-Nem!-válaszoltam nyugodtan.
-Ki keres ennyire?-de mire válaszoltam volna már az ő telefonja csörgött. A cég volt ami épp reggel rúgta ki.-Tessék!-vette fel a telefont, majd a szemei rám irányultak.-Itt van velem szembe, baj van?-aggódott hallottam a hangján.-Hogy mit csinált?-szemei kikerekedtek.-Majd...majd visszahívunk!-rakta le a telefont. Tudtam hogy tudja, így csak elmosolyodtam.-Te normális vagy?-vágta hozzám a díszpárnát.
-Teljesen!-válaszoltam nyugodtan.
-Biztos? Mert most erősen kételkedem benne!
-Brook!-fogtam meg a kezét.
-Te felmondtad a szerződésed? Normális vagy? Várj! Válaszolok! Nem!
-Most miért vagy ennyire mérges?-nevettem el magam.
-Miért tetted?
-Nem vagyok hajlandó nélküled szerepelni egyetlen egy filmben sem!
-Chris az hogy engem kirúgtak az az én problémám, nem a tiéd!
-Együtt vagyunk! Így mindkettőnk problémája! Igazságtalannak tartom ahogy veled bántak, hogy esélyt se adtak! Már pedig én vagy veled szerepelek vagy sehogy!
-Te tiszta hülye vagy!
-Csak őrülten szerelmes egy nőbe!
-Te bolond!-hajolt az ajkaimért. Tudtam, hogy még ha haragszik is a szíve legmélyén ez a cselekedetem megmelengette a szívét.
-Túl leszünk ezen is!-próbáltam nyugtatni.
-Shhh, ne csináld! Épp hangulatba jöttem!-mászott át egy mosollyal az ölembe.
-Ennyire kényelmes manapság az ölembe?-céloztam a minap történtekre is.
-Fogd be!-mosolygott bele a csókunkba.
-Szeretlek!
-Ne most kezdj romantikázni!-csókolgatta a nyakam amivel őrületbe tudott kergetni.
-Mi lesz a tejszínhabbal és az eperrel?
-Most mást kívánok!
-Igen?
-Hol a francba van az a csodás hasad?-húzta fel a felsőm.
-Úgy hallom már nem is haragszol!-viccelődtem vele.
-De, nagyon haragszom!-csókoltuk egymást.-De, esetleg ki tudsz engesztelni!
-Igen? Mivel?-hajoltam az ajkai után.
-Muszáj részleteznem?-simította végig a kezét a nadrágomon.
-És ha hallani akarom?
-És ha én meg érezni?-harapott az alsó ajkamba.
-Ahhoz még túl sok a ruha rajtad!-súgtam a fülébe.
-Szabadíts meg tőle!-emelte fel a kezét, aminek köszönhetően gyorsan fejtettem le róla a felsőt.
-Annyira tökéletes vagy!
-Nem annyira mint te Mr. Tökéletesség!-vadult harcoltak ajkaink. Szerencsére mindketten édes szájúak vagyunk így a dupla desszert nem okozott gondot.