Love For The First Sight

🦋Hatvankettedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

-Jó reggelt kicsim!-csókolgattam a legszebb nőt a világon. Igen, a feleségemnél nincs gyönyörűbb teremtés.
-Ne csináld!-fordult a másik oldalára.-Még aludjunk egy kicsit!
-Már nyolc óra kicsim!-csókolgattam a vállát amit semmi textil nem takart.
-Pont azért aludj még!-fordult meg ahogy a kezei átkaroltak és szorosan hozzámbújt.
-Brook!-simogattam a karját.
-Milyen szexi hasizmod van!-simogatta meg a kezével ahogy a mellkasomra nyomott egy puszit.
-Most hatni próbálsz rám, hogy maradjunk még egy picit az ágyban?
-Lehet!-dünnyögte.
-Mit csináljak ha nem tudok nemet mondani neked?-húztam magamhoz közelebb.
-Én vagyok a legszerencsésebb egy ilyen férjjel az oldalamon!
-Nem csak te vagy a legszerencsésebb!-nyomtam csókot a feje búbjára.
-Chris...!
-Hm?-néztem le rá.
-Este...este nem kérdeztem, de mi lesz a munkával?
-Ne aggódj miatta! Később felhívom Aaront, hogy visszamondjam a filmet!
-Ne tedd!-mondta ki.
-Hogy?-kérdeztem értetlenkedve.
-Ne mond vissza! Remek színész vagy és nem teheted azt, hogy miattam mindent hátrahagysz!
-Te érted mindent feladnék kicsim! Mindent!
-Fejezd be a filmet!-simogatta meg az arcom.-Kibírjuk ezt a kis időt valahogy nem?
-Vagy gyere velem!
-Mi?-kerekedtek ki a szemei.
-Tarts velem a forgatásra! Kiveszünk arra az időre egy lakást bérbe, visszük Baileyt és Dodgert is! Együtt lehetnénk!
-Te nem viccelsz!-nézte az arcom.-Te tényleg nem viccelsz!-nevette el magát.
-Brook! Komolyan! Ennél kevésszer volt jobb ötletem!
-Igen? Mi volt a legjobb?-mosolygott rám.
-Egyértelmű! Az hogy elvettelek feleségül!-válaszoltam gondolkodás nélkül. Csak néztem ahogy elmosolyodott.-Mit mondasz Brook?
-Keresd az albérletet!
-Komolyan?-kérdeztem lelkesedéssel a hangomban.
-Komolyan!
-Jesszus Brook!-öleltem magamhoz szorosan.-Köszönöm!
-Mit csináljak ha nem bírok nélküled élni?
-Ennek kifejezetten örülök! Mert én is képtelen vagyok nélküled! Tudod te mennyire szeretlek? Nagyon, nagyon, nagyon!-csókoltam folyamatosan az ajkait.

Egy héttel később már a kutyákkal az albérletbe érkeztünk meg ahogy a bőröndöket becipeltem. Nem volt nagy ház, főleg ahhoz képest amilyenbe otthon lakunk de kis hangulatos ház volt. Volt egy kisebb udvara ahol a kutyák boldogan futkározhattak, egy kis konyhája, kis nappali, fürdő, hálószoba. Végül is nem szenvedtünk hiányt semmiben.
-Egész takaros ház!-jegyezte meg Brooklyn ahogy körbenézett.
-És közel van a munkahelyemhez, így bármikor megnézhetsz engem vagy én is hazaugorhatok ebéd szünetben!
-És mit szeretnél csinálni az ebéd szünetedben?-karolta át a nyakam.
-Csókokkal akarlak ellepni!-csókoltam meg.
-Tetszik ez az ötlet! De mit szól ez a szexi férfi ha sétálunk egyet? Én még soha se jártam itt erre fele!
-Benne vagyok! Felrakom a kutyákra a pórázt és mehetünk is!-indultam a kutyák pórázáért. Kellemes idő volt, egy olyan nővel akire ha ránéztem mindig csodálatot éreztem. Őrülten szerelmes vagyok ebbe a nőbe és ez az érzés nem akart soha se egy pillanatra se csillapodni.
-Milyen kellemes idő van!-sétáltunk kézen fogva.
-Nem fázol? Picit fúj a szél!-kérdeztem.
-Az ősz ezzel jár!-mosolyodott el.
-Vedd fel a pulóverem!-vettem le ahogy segítettem ráadni.-Így kicsit melegebb nem?-igazítottam meg rajta.
-Tudod miért szeretem a ruháid?
-Miért?
-Mert érzem az illatod rajta!-szagulta meg a pulóverem.
-Le akarod nyúlni ezt a pulóverem is?-nevettem el magam.
-A feleséged vagyok így minden engedély nélkül felvehetem őket nem?
-De! Tudom hogy azt a szürkét kifejezetten imádod!
-Van más amit jobban szeretek magamon!
-Igen? Melyik?-kérdeztem meg.
-Te vagy az! Téged szeretlek magamon!-hajolt az ajkaimért.-Futás Bailey!-futottak el hirtelen.
-Hé! Brook!-futottam utánuk.-Nem megyünk inkább haza?
-A-a!-mosolygott rám.-Egy hinta! Gyere Chris!-lelkesedve futott a játszótér irányába ahogy egyenest ráült a hintára.
-Várj, mindjárt meglöklek!-kaptam el a két oldalát ahogy elkezdtem lökni őt és ő nagy lendülettel emelkedett az ég irányába. Sokáig löktem ő pedig mosolyogva élvezte, majd a mellette lévő hintára ülve kézen fogva himbálóztunk picit.-Ha tudnád mennyire boldog vagyok, hogy az életem része vagy!
-Én is boldog vagyok hogy az életed részese lehetek!
-Min gondolkoztál el előbb?-kérdeztem meg. Pár perccel ezelőtt a gondolataival elveszve bámult maga elé.
-Csak...!
-Csak?
-Mennyivel másabb lett volna ha most a kislányunk lökdöstük volna itt a hintába!
-A kislányunk még ha nem is lehetett itt köztünk, tudom hogy nagyon boldog, hogy egy ilyen anyukája van mint te...! Ő még itt van velünk Brook...!
-Megijedtem hogy elhagysz...mikor kiderült hogy Hannaht elveszítettük!
-Kicsim...!
-Tudom mennyire vágytál már egy babára...én pedig folyamatosan magamba kerestem a hibát! Azt gondoltam valamit rosszul csináltam és ez miatt veszítettük el őt!
-Semmit se csináltál rosszul! Tökéletes anyukája voltál amíg itt volt velünk!-szálltam ki a hintából ahogy elé térdeltem.- Az pedig hogy elhagytalak volna? Miért hagytalak volna el? Együtt vagyunk jóban rosszban, emlékszel? Soha se foglak elhagyni téged!
-Szeretlek Chris!-gyűltek könnyek a szemébe.
-Én is szeretlek, Brook!-öleltem őt át.