Love For The First Sight

🦋Nyolcvanharmadik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

-Akarsz valamerre menni vagy hazavigyelek?-kérdezte a kocsiban Chris.
-Hazavinnél? Megbeszéltem egy találkozót, aztán előtte kicsit felfrissíteném magam!
-Ra-randid lesz?-hallottam a hangjában az aggodalmat.
-Mondhatni!-mosolyodtam el.
-Értem...!-mondta ahogy azonnal haza fele vette az irányt. Ahogy a házba értünk azonnal az emeletre mentem készülődni. De végig Chris arca lebegett a szemem előtt. Végül is mindketten gondolhattuk, hogy ez a barát dolog számunkra nem fog úgy működni ahogy elterveztük.
-Megyek!-mondtam neki ahogy lesétáltam az emeletről.
-Brooklyn!-szólított a nevemen. Mondani akart valamit, láttam rajta...mégsem tette.-Érezd jól magad!
-Köszönöm!-mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón. Egyenest az étteremhez mentem ahova megbeszéltük a találkozót.-Szia! Régóta vársz rám?-kérdeztem ahogy apró puszit nyomtam az arcára.
-Nemrég érkeztem, ne aggódj!-mosolygott rám.-Mi volt az orvosnál?
-Minden rendben! Azt mondta csak felszíni sérülés, de ha továbbra is kezelem rendbe jön!
-És ő hogy van?-kérdezte.
-Apu!
-Mi az?-mosolyodott el.-Mégis a férjeddel vagy most egy fedél alatt!
-Csak a volt férjem...!
-Kimondták a válást?-kérdezte pánikolva.
-Még nem!-vágtam rá.
-Hál'Isten! Megnyugodtam!-fújta ki a levegőt.
-Megnyugodtál? Apu ennek a történetnek lassan vége közöttünk!
-Miért menekülsz ennyire?
-Én...én nem menekülök!-mondtam kisebb hezitálással.
-Dehogynem!-nyúlt a poharáért.
-Most komolyan erről fogunk beszélgetni?
-Miért? Miről akarsz? A csodás időről? Az állatokról? Miről akarsz beszélni kicsim?
-Én...!
-Édesanyád azt mondta ne avatkozzunk bele a dolgaitokba...eleinte igazat adtam neki! Egy pillanatig a két kezemmel fojtottam volna meg Christ mikor hallottam mi történt!
-Most mégis megnyugodtál, hogy még nem váltunk el!
-Mert...ahj, kicsim! Tudom nem kellene nekem ebbe belefolyni! De képtelen vagyok elhinni, hogy Chris megcsalt téged! Te elhiszed?-nem válaszoltam.-Nem hiszed el!

-Láttam őket apa...!
-Mit? Pontosan mit? Azt, hogy egy nő van mellette az ágyba?
-Nem...!
-Ugye? Csak egy libát aki esetleg ott lehetett! De bizonyíték van rá?
-Mit vársz apu? Kérdezzem meg Nicoletól hány centi Chrisnek hogy biztosra menjek?-húztam fel magam.
-Az is egy lehetőség!-vont vállat.
-Ahj, ne már apa!
-Kicsim! Mikor elmentél Ausztráliába...Chris hány nővel volt az idő alatt?
-Állítása szerint egyetlen eggyel sem!
-Hittél neki?
-Hittem...!
-Miért? Miért hittél neki?-kérdezte.
-Mert szerettem...!
-Akkor most miért nem hiszel neki?
-Ez...!
-Ne keresd a kifogást! Miért nem hiszel neki?
-Apu még ő se volt abban biztos, hogy nem feküdt le vele!
-Mert te biztos lennél? Feküdnél egy hálószobába majd megjelenne Chris akinek az ajtót egy félmeztelen izmos csávó nyitja ki és téged az ágyban lát fehérneműben! Te tudnád biztosra hogy nem történt semmi?
-Én...ne csináld már ezt apa! Kinek az oldalán állsz?
-Chris oldalán!
-Mi??-akadtam ki teljesen.
-Miért vagy meglepődve?
-Nem a lányod kellene támogatnod?
-Szeretem Christ! Miért ne állhatnék az ő oldalán?-kérdezte apró mosollyal.
-Nem mondtam hogy nem állhatsz, de engem miért nem támogatsz?
-Mert most hülyeségre készülsz! Ő szeret téged!
-Minek jöttem én el erre a találkozóra?-motyogtam az orrom alatt.
-Tudod hogy mikor eltűntél az életéből az egész várost kutatta utánad? Hogy még hozzám is eljött, hogy megtaláljon? Hogy mikor megtudta a baleseted pillanatokon belül megjelent és a legjobb orvost kérette melléd? Azt, hogy még annak ellenére is, hogy el akarsz menni ő maga keresett neked egy házat amiben tudta hogy otthon fogod magad érezni?
-Te miről beszélsz? Matthew segített a házban!
-Persze, miután Chris felhívta! Nem tűnt fel mennyire a te stílusod az a ház ahova készülsz költözni?
-Ez csak véletlen!-nevettem el magam.
-Véletlenek nincsenek kicsim! Ez a férfi szeret téged!
-Barátok vagyunk Chrissel apu, barátok! Ennyire tudtam újra felé nyitni!
-Dehogy! A hülye is tudja, hogy köztetek a barátság nem működik! Hisz látom mennyire szereted őt!
-Mi vagy te, látnok?
-A szemeid nem hazudnak kicsim! Azok soha se hazudtak!-megtörtem.-Szereted őt...igaz?
Későre járt mikor az ajtón besétáltam, a fejembe nyüzsögtek a gondolatok. Sötét volt a házban, így csendbe próbáltam az emeletre menni mikor mocorgást hallottam. Azonnal arra kaptam a fejem mikor megláttam Christ a földön ülni.
-Chris?-sétáltam felé.-Chris!-guggoltam le mellé.
-Brook...!-a szemei azonnal engem néztek.
-A francba Chris...mennyit ittál?-néztem az üveget.
-Nem engedhetlek el...!-rázta a fejét.-Nem tudlak elengedni...!
-Gyere nagyfiú, menjünk a szobádba!
-Szeretlek téged! Nagyon szeretlek Brooklyn!-folytatta én pedig képtelen voltam nem figyelni arra amit mond.-Te vagy az egész világom!
-Tudom...! Gyere, álljunk fel!-fel akartam segíteni a földről.
-Nem feküdtem le vele...!-rázta a fejét.
-Chris...!
-Soha nem érdekelt egy nő sem...mindig is csak te voltál számomra!
-Tudom, tudom jól!-gyűltek könnyek a szemembe. Gyűlöltem, hogy így kell őt látnom.
-Soha se értem hozzá...!-valójában talán pont most eszméltem fel. A földig itta magát mégis ahogy meglátott, tudta ki vagyok. Valahogy nehezen hittem ezek után el, hogy azon az estén nem ismert volna fel.
-Gyere, menjünk aludni!
-Együtt?-állt fel a segítségemmel.
-Gyere!-mosolyodtam el.
-Annyira gyönyörű vagy!-nézett engem.-Elveszlek feleségül!-mondta részegesen.
-Igen?
-Az oltárhoz foglak kísérni!-támaszkodott rám.
-Értem, na gyere menjünk fel az emeletre!-óvatosan fektettem az ágyba.
-Szeretlek Brooklyn!-mondta ahogy becsukta a szemeit.
-Tudom...tudom...!-könnyezett a szemem.