Love For The First Sight

🦋Nyolcvannyolcadik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

-Kicsim! Indulhatunk?-kérdezte Chris.
-Mindjárt! Már csak a cipőt kell felvennem!-kiabáltam ki. Futni készülünk együtt.-Kész!-siettem le hozzá az emeletről.
-Azta...ki ez a nő?-fogta meg a kezem ahogy megforgatott a tengelyem körül.-Tényleg az én feleségem!-húzott magához ahogy ajkaink azonnal találkoztak.
-Marha szexi lehetek így futás előtt!-nevettem el magam.
-A legszexibb!-kacsintott rám, én pedig képtelen voltam nem zavarba jönni tőle. Kinyitva előttem az ajtót, indultunk a kis edzésünkre.-Gyerünk Chris!-játszottam vele.
-Óvatosan Brook! Még a végén nem lesz erőd az utolsó kört lefutni!
-Majd hazacipelsz nem?-játszottam vele továbbra is.
-Kérdés nélkül!-mosolygott rám. Lehet egyáltalán szeretni valakit ennyire? Őt nézem és a szívem olyan hevesen ver majd kiugrik a helyéről.-Na futunk egy kört?-nyomott egy puszit az arcomra ahogy egy édes mosollyal haladt el mellettem.
-Ne mosolyogj már!-kiabáltam utána.
-Miért? Újra belémszeretsz?-újra az az édes mosoly az arcán.
-Már késő!-kocogtam utána.
-Kapj el, hercegnőm!
-Lehet a hormonjaim játszanak velem de most igazán berántanálak a bokorba!-motyogtam az orrom alatt.
Hosszas futásnak bizonyult a mai edzés de élveztem. Igaz, borzasztóan elfáradtam. A földön elterültem ahogy levegőért kapkodtam.
-Jól vagy?-támaszkodott felettem meg Chris.
-Oh, helló hasizom!-simogattam meg a hasát.
-Minden rendben?-kérdezte mosolyogva.
-Aham!-mosolyogtam rá.
-Kérsz vizet?-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Az most jól esne!
-Máris hozom! Megvársz vagy velem jössz?
-Itt maradok!
-Rendben, sietek vissza! Pihenj addig!-csókolt meg.
-Annyira édes...nagyon édes!-jegyeztem meg mosolyogva. Pihenek a fűben mikor egy ismerős hangot hallok körülöttem.
-Hívjam a hullaszállítókat vagy élsz még?-azonnal kinyitottam a szemem ahogy a személyt kerestem.-Szia szépség!
-Jesszus!-ugrottam fel ahogy azonnal a személy nyakába ugrottam örömömbe.-Hát te?-néztem rá.
-Lassan két hónapja költöztem ide munka miatt! Reméltem is hogy valamikor összefutok veled!
-Jesszus de rég láttalak!-örültem a találkozásunknak.
-Már messziről kiszúrtalak a fűben, tudtam hogy ez csak te lehetsz!-nevette el magát.
-Ez gonosz volt!-nevettem el magam én is a végére.
-Csak így egyedül?
-Nem!-néztem a bolt irányába amerre Chris nemrég ment.-A férjem remélhetőleg perceken belül visszatalál!
-Itt a férjed is?-kérdezte.
-Ha csak a rajongók szét nem tépték még!-de amint ezt kimondtam meghallottam a hangot amire a szívverésem dupla sebességgel vert.
-Brooklyn!-ért mellém Chris.
-Azt hittem a rajongók széttéptek már!-mosolyogtam rá. De láttam a tekintetét, féltékeny volt. Majd a szemem az ismerősömre irányult.
-Jó volt látni Brooklyn! Esetleg valamelyik este egy vacsorára összefuthatnánk!-tett ajánlatot.
-Persze! Az nagyon jó lenne!-mosolyogtam rá, miközben megéreztem Chris óvó és védelmező kezét a derekamon.
-Akkor majd kereslek! Rendben?-hagyott ott minket.
-Rendben! Vigyázz magadra!-kiabáltam utána.
-Te is! Szia szépség!-kiabált vissza. Chris keze pedig erősebben fogott át.
-Itt a vized!-adta oda ahogy elkezdett fel le sétálni miközben a palackban lévő vizet könnyedén húzta le.
-Köszi!-próbáltam kinyitni de sikertelenül. Minden erőm elszállt az edzéstől.-Jól vagy?-kérdeztem.
-Persze!-folytatta a fel-le sétálgatást.
-Aham....oké!-mosolyodtam el ahogy továbbra is a palackkal szenvedtem.-Hülye palack!-minden szó nélkül vette ki a kezemből ahogy egy egyszerű mozdulattal nyitotta ki nekem.-Köszönöm!
-Indulhatunk haza?-kérdezte és egy apró mosoly se csúszott az arcára.
-Biztos minden rendben?-követtem.
-Biztos!-válaszolta ahogy előttem haladt. De tudtam mi a problémája. Hát Brooklyn ideje bevetni a színészkedést újra.
-Au!-fogtam a bokám meg. Azonnal megfordult ahogy visszasietett mellém.
-Mi a baj?-térdelt le azonnal ahogy a bokám vizsgálta.
-Rosszul léphettem!-simogattam a területet. Az arcomon pedig a fájdalom jeleit mutattam.
-Francba! Menjünk orvoshoz?-imádtam. Imádtam bármennyire is haragudott, volt féltékeny mindig aggódott értem.
-Nem kell, haza tudok sétálni! Menj csak előre!-indultam bicegve előre.
-Mi? Bolond vagy?-kapta el a kezem.
-Menj csak előre Chris! Majd megyek én is!
-Azt hiszed itt hagylak? Azok után hogy ez a gorilla is elkapott a parkban?
-Gorilla?-mosolyodtam el.
-Gyere a hátamra!-hajlította be a térdeit hogy a hátára tudjak mászni.
-Biztos vagy benne? Elég nehéz vagyok ám!
-Brooklyn!
-Jó! Értettem!-fogtam át a nyakát ahogy könnyed mozdulattal emelt fel.
-Biztos ne nézessük meg?
-Biztos!-bújtam a nyakhajlatába. Édes illata volt.
-Ki volt ez a gorilla...?-kérdezte meg óvatosan én meg képtelen voltam nem elmosolyodni a nyakhajlatába.
-Miért hívod gorillának?-kérdeztem.
-Láttam mennyire ki van gyúrva!
-Az igaz, eléggé izmos! Bár a te hasad még mindig verhetetlen!
-Mi? Te...te láttad a hasát is már?-fordította a fejét hátra a válla felett.
-Persze!-vágtam rá határozottan.
-Ő...ő valami exed vagy esetleg....?-tudtam mire akar kilyukadni.
-Nem, egyik se bármire is gondolsz!-pihentettem a fejem a vállán.-Csak barátok vagyunk!-válaszoltam. Eközben hazaértünk. Ügyesen megoldotta az ajtó nyitást, hogy egy pillanatig se rakott le a földre.
-Barátok nem néznek így egymásra!-mondta ahogy a kanapéra rakott.-Hozok jeget!-indult a konyhába.
-Miért hogy nézett rám?
-Nem barátként!-nyitotta ki a fagyasztót, majd egyenest jött vissza hozzám.
-Akkor hogy?-kérdeztem.
-Mint akinek bejössz!-ült le mellém a kanapéra ahogy a lábam a lábaira  helyezte.-Lehet hideg lesz!-szólt mielőtt jegelni kezdte volna.
-Sydneybe találkoztam vele először!-kezdtem.
-Nem érdekelnek a részletek!
-A neve Ian...és...!-folytattam.
-Nem érdekel!-jegyezte meg ahogy továbbra is a jéggel hűtötte a lábam.
-....és meleg!-fejeztem be mire a szemei azonnal rámszegeződtek.-Oh, mi ez a tekintet?-mosolyodtam el.
-Mi?
-Mondom mi ez a tekintet?
-Nem! Amit előtte mondtál!
-Ha érdekel, végig téged bámult és nem engem!-vettem el tőle a jeget ahogy az asztalra helyeztem.-De a tekintetéből ítélve bejöttél neki! Nagyon is!-mosolyodtam el.
-Te most ugratsz engem?
-Felesleges féltékenynek lenned Mr. Tökéletesség!-másztam az ölébe ami manapság az egyik kedvenc helyem lett.
-Vigyázz a bokádra!-szólt rám.
-Senki...soha se lesz annyira tökéletes mint te!-néztem mélyen a szemébe.-Esélye sincs senkinek ellened!
-Ezt nem hiszem el!-döntötte hátra a fejét ahogy képtelen volt visszatartani a mosolyt ami a hülyesége miatt csúszott az arcára.
-Téged szeretlek!-emelkedtem fel az ajkaiért.-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek!-mondta ahogy azok az íriszkék szemek szüntelenül követték minden mozdulatom.
-Ez a hülye póló még mindig rajtad van?-csókoltam meg a nyakát.
-Biztos jó ötlet azok után hogy megsérült a bokád?-kérdezte aggódva.
-Meggyógyult!-folytattam a nyaka csókolgatását. Újra elmosolyodott. Rájött a kis hazugságomra.
-Hihetetlen vagy!-kapta el a tarkóm ahogy egyenesen az ajkaim után kapott.
-Csak őrülten szerelmes!-mosolyodtam bele a csókunkba.