Love For The First Sight

🦋Huszadik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Gyorsan eltelt a munka. Őszintén nem is bántam, mert alig vártam hogy újra a közelembe tudjam Brooklynt. Eddig is sokat járt a fejembe, de tegnap este óta másra se tudok gondolni. Teljesen elvette az eszem. Úgy érzem magam mint egy tinédzser aki először lett szerelmes. Madarat lehetne velem fogatni. Nagyon kedvelem őt de ezt eddig se titkoltam. De nem gondoltam volna, hogy egyszer ő is beismeri az érzéseit. Most meg nyilvánosan foghatom a kezét, megölelhetem, megcsókolhatom. Hihetetlen érzés. Brooklyn kicsivel később végzett mint én mert még volt egy plusz jelenet forgatás, amiben ő készítette több szereplő sminkjét. Mondta, hogy menjek nyugodtan haza majd beszélünk. De őrülten látni akarom már, megcsókolni őt így kint a parkolóban várom meg míg végez. És ahogy gondoltam nagy meglepetés voltam neki, mert meglepődött hogy még én itt vagyok. Mosollyal az arcán, futva rohant a karjaimba pont mint a legtöbb szerelmes filmben amitől pillangókat kap az ember a gyomrába és amiről sokszor csak álmodik. Szorosan fogtam át, ahogy öleltem. Imádom az illatát, olyan édes. Az ölelése annyira megnyugtató. Ilyenkor nem tudja semmi se elvonni a figyelmem, teljesen kizárok mindent. Még mindig ölelem. Nem akarom elengedni. Ő mosolyog ezen, majd az arcomra nyom közbe egy apró puszit ami még jobban arra késztet el ne engedjem egy pillanatra se őt.
-Nem akarsz elengedni?-kérdezte mosolyogva ahogy még mindig szorosan öleltem a karjaimba.
-Nem! Így akarok maradni!-válaszoltam neki.
-Akkor maradjunk így!-bújt a nyakhajlatomba. Egy nap alatt mennyivel nyitottabb és bátrabb lett az érzései terén Brooklyn. De egyáltalán nem bánom, sőt egyszerűen imádom.
-Jó napod volt?-kérdeztem ahogy már pár perce szorosan a derekát átöleltem.
-Hiányoztál!-mondta ahogy az ölelkezés közepette a szemembe nézett.
-Te is nekem! Nagyon!-simítottam ki a haját az arcából.-Istenem de gyönyörű vagy!-elállt a szavam. Lélegzetelállító volt. A szemei, a szája, a kis mosoly gödröcskéi...maga a tökéletesség.
-Te hogy mindig zavarba hozol!-nevette el magát ahogy az arca elkezdett vörösödni.
-Csak őszinte vagyok!-simogattam tovább az arcát. Majd gyengéden megcsókoltam. Az ajkaink nem akartak elválni. Ezek az édes és puha ajkak. Teljesen elveszi az eszem ez a lány.-Ez is nagyon hiányzott már!-mosolyodtam el.
-Hm, nekem is!-mosolyodott el újra zavarába.
-Gyere, menjünk!-mondtam neki, majd kinyitottam a kocsi ajtaját neki.
Ahogy egymás mellett ültünk, zenét hallgattunk és a munkahelyi kis sztorikat beszéltük át.-Van valami programod mára?
-Semmi, emlékeim szerint!-válaszolt.
-Akkor van kedved átjönni hozzám?-kérdeztem tőle.
-Nem zavarok?-kérdezte tőlem, elmosolyodtam.
-Még hogy zavarni?-fogtam meg a kezét, majd a kézfejére egy csókot nyomtam.-Ha tehetném haza se engednélek!
-Kezdjek félni?-nevette el magát.
-Én nekem kellene félnem, hogy mit tettél velem hogy ennyire megbabonáztál!-válaszoltam kisebb nevetés közepette.
De nem válaszolt, csak az övet picit meglazította majd az arcomhoz hajolt és egy puszit nyomott az oldalára.
Nem akartam betelni ezzel a puszival, többet akartam így félrehúzodtam a kocsival. Láttam nem érti miért állok félre, de kicsatoltam az övem majd az arcát felém fordítottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Több percig csak csókoltuk egymást.
-Oké, most már mehetünk tovább!-csatoltam vissza a biztonsági övem.
-Te bolond vagy!-nevette el magát melletem.-Nem bírtad ki míg elérünk hozzád?
-Nem, ígyis nehéz az utat figyelnem úgy hogy itt vagy mellettem! Tegnap este óta nem tudok ésszerűen gondolkozni! Minden gondolatom csak te vagy! Eddig is oda voltam érted de ez a tegnap este száznyolcvan fokos fordulatot tett bennem!
-Akkor örülök, hogy vettem annyi bátorságot hogy bevalljam az érzéseim!
-Hát még én! Ha tudtad volna mennyire ideges lettem mikor azt mondtad tegnap, hogy randid lesz! Nyomba azt gondoltam, hogy ennyi, nincs esélyem, te nem érzel semmit irántam!
-Féltékeny voltál?-nézett rám mosolyogva.
-Szörnyen! Azt hittem megbolondulok!
-Még se mondtad hogy ne menjek el!
-Mert hogy nézett volna ki ha eltiltalak a boldogságodtól?
-Még szerencse, hogy te voltál és vagy ez a boldogság!
-Nee! Ne mondj ilyen aranyos dolgokat különben megint valami leállósávot kell keresnem!
-Oh, pedig reméltem hogy újra leparkolsz és megcsókolsz!-sóhajtott hangosan.
-Na jó! Hol egy leállósáv?-adtam fel amint ezt kimondta, nem mintha amúgy is jól viseltem volna azt hogy itt ül mellettem és nem tudom megcsókolni.
-Nee! Csak vicceltem! Menj tovább!-ért a vállamhoz ahogy nevetett azon hogy átvert.
-Dehogy vicceltél! Ezt a csókot muszáj leszek behajtani rajtad!
Szerelmes vagyok és ez itt már többé nem kérdés. Felszabadultnak, boldognak éreztem magam amióta mellettem van. Ha tehetném magamhoz láncolnám, hogy soha se múljon el ez a kellemes érzés.