Love For The First Sight

🦋Ötvenegyedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy Brooklynnal kibékülök és egy vad, szenvedélyes, felejthetetlen éjszakát töltünk együtt. Most mégis itt vagyunk, itt fekszik mellettem és ahogy nézem őt tudom, hogy minden amire vágyok itt van előttem. Minden egyes kis porcikáját imádom, és nincsenek arra szavak mennyire szeretem őt. Sokszor voltam bizonytalan az életem során bizonyos döntések, cselekedetek terén. Nem hoztam meggondolatlan döntéseket. Mindig végig vezettem fejbe az esetleges lehetőségeket amikkel szembe találhattam magam. Most mégis mindenféle gondolat nélkül vetem bele magam egy olyan életbe amiről fogalmam sincs milyen végkimenetele lesz. Mégis akarom. Vágyom rá. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Ha most valaki megkérdezné hol látom magam öt-tíz év múlva...lehet akkor már nem színészkednék de egy valamiben biztos vagyok. Abban hogy ennyi év múlva is egy nőt akarok szeretni és mellette élni le a mindennapjaimat a halálomig. Talán elcsépelt, túlzásnak hangzik ez az egész de aki volt már igazán, őszintén szerelmes tudja miről beszélek. A szemeim egy pillanatra se veszem le róla. Mosollyal az arcomon figyelem ahogy alszik és egy apró napsugár vetődik az arcára. Próbálom takarni, hogy ne ébressze fel őt mégis a szemei lassan pillantottak meg engem, ahogy az arca mosolyra húzódott. Egy kisebb nyújtózkodás után, minden szó nélkül kúszott hozzám és szorosan átölelt. Én pedig ugyanolyan szorosan öleltem át őt a karjaimmal.
-Mond, hogy még nem akarsz felkelni!-mondta ahogy a mellkasomon éreztem az ajkain távozó apró levegőt amitől libabőrös lett az egész testem.
-Nem akarok felkelni! Téged akartalak megvédeni a napsugaraitól!-válaszoltam mosolyogva ahogy egy apró csókot nyomtam a feje búbjára.
-De csak úgy ragyogtál a napsugaraktól mikor kinyitottam a szemem!-válaszolta mosolyogva.
-Nem akarok ma felkelni!-húztam vissza szorosan magamhoz.
-Akkor ne keljünk! Maradjunk így egymás karjaiban!
-Ez már jobban tetszik!-mondtam mosolyogva.
-Mr. Evans mondhatok magának valamit?
-Természetesen!
-Alig várom hogy elkezdjük a közös kis életünk!
-Mondj még ilyen édes dolgokat!
-Biztos akarsz még hallani ilyeneket?
-Igen!
-Alig várom, hogy egy csodaszép fehér menyasszonyi ruhában az oltárnál találkozzunk!
-Te leszel a legszebb menyasszony az egész világon!
-Alig várom, hogy az oltárnál örök hűséget fogadjunk egymásnak!
-Soha se foglak elhagyni!-simogattam meg az arcát.
-Alig várom, hogy a vezetéknevedet hordhassam!
-Istenem, de szeretlek!-simogattam továbbra is az arcát.
-Alig várom, hogy a kis családunk bővüljön egy fővel!
-Gondoltad volna mikor megismerkedtünk, hogy a végén én leszek a férjed?
-Mire gondolsz? Arra mikor az étteremben megpillantottuk egymást?-mosolygott rám.
-Már akkor tudtam, hogy egy nap téged akarlak feleségemnek!
-Na ne szórakozz már!-nevette el hangosan magát.
-Megakartalak szerezni magamnak és sikerült is!
-Szerelem volt első látásra?-kérdezte én meg mosollyal az arcomon adtam tudtára a választ.
-Igen!-majd az ajkaink találkoztak.
-Kezdjük az edzést előről?-kacsintott rám én meg válasz adás nélkül fordítottam át őt a hátára ahogy a fejénél megtámaszkodva néztem a csodás szemeit.-Ha a nézéseddel akarsz levetköztetni figyelmeztetlek...már meztelen vagyok!-mondta széles mosollyal. Én pedig értettem a célzást.
Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, miközben a kezeim folyamatosan simogatták formás idomait. Nem kellett az engedélye egy határozott mozdulattal egyesült testünk. Onnantól nem volt megállás.
-Olyan csodálatos vagy!-mondtam ahogy folyamatosan minden egyes mozdulatommal elértem hogy egy apró sóhaj hagyja el a száját. A következő pillanatban azonban felém kerekedett.
-Most én jövök!-mondta széles mosollyal.
-Ha megkérdezik hogy ki hordja a nadrágot azért mondhatom magamat?-viccelődtem vele.
-Attól függ, hogy viselkedsz!-mondta ahogy közelebb hajolt hozzám.
-Hogy viselkedjek?-kérdeztem tőle.
-Találd ki!
-Elég a beszédből!-húztam le magamhoz a tarkójánál fogva. Majd lassú mozdulatokat kezdett tenni amivel az őrületbe tudott kergetni.-Direkt csinálod?-kérdeztem.
-Miről beszélsz?-kérdezte ahogy továbbra is tudtam, hogy szórakozik velem.
-Tudod hogy megőrjítesz?
-Mégis mivel?-lassított még jobban a tempón.
-Ne csináld!
-Miért? Mit szeretnél?-játszott velem. De én válasz helyett kezembe vettem az irányítást. Egyenesen a mellkasomra dőlt ahogy próbálta megszokni a tempómat. Libabőrös volt az egész teste. De nem akartam megállni. Még nem. Együtt értük el a csúcsot.-Te hordhatod a nadrágot!-mondta ahogy a szemeivel rám nézett én pedig nem tudtam nem elmosolyodni. Szeretem őt. És ezt ő is nagyon jól tudja.