Több mint barátság

𝐭𝐰𝐨

∘✩ 2 ✩∘

A tanítás gyorsan véget ért, tekintve, hogy csak kettő óránk volt megtartva, így tíz előtt már szabadok voltunk. Megkaptuk az órarendet, plusz egy halom információt a tanév menetéről, különböző eseményekről meg ilyesmikről. A táskámat a vállamra véve léptem ki a teremből Ivyvel és Noah-val, Logant keresve, mivel Ivy nem látta őt óra előtt.

– Ott van – súgta a fülembe Ivy, és izgatottan megragadta a kezem.

Logan pár sráccal együtt sétált végig a folyosón, elhaladva mellettünk, egy pillanatra ránk emelve a tekintetét.

– Szia – köszönt neki bátortalanul Ivy, egy bizonytalan mosoly kíséretében.

– Helló – intett a srác, engem figyelve, majd visszafordult a haverjaihoz, és már ott sem volt.

– Köszönt! – Ivy odáig volt, mire biztatóan rámosolyogtam, és továbbvonszoltam a folyosón, hogy ne tartsuk fel a többieket mögöttünk.

– Lehet, hogy tetszem neki? – ábrándozott tovább, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

– Hát, figyelj. Végül is, miért ne? – tártam szét a karom. – Gyönyörű vagy – mosolyogtam rá, és komolyan is gondoltam, amit mondtam. Sötétbarna egyenes haja a válláig ért, mogyoróbarna szemei és hosszú szempillái voltak. Csakúgy mint nekem, neki is szeplős volt az orra körül az arca, ezenkívül tökéletes alakja volt, közepes magassággal.

A folyosón végigsétálva kiléptünk az épületből, és oldalra vonulva megálltunk a kerítésnek dőlve.

– Van valami tervetek mára? – kérdeztem, zsebemből elővéve a telefonom.

– Csak délutánra – felelte Ivy. – Lilyvel vásárolni megyünk – avatott be minket a programjába a nővérével. – De csinálhatunk valamit most délelőtt.

– Nekem a délután jó – szólalt meg Noah.

– Én szabad vagyok egész nap – jegyeztem meg. – Elmehetnénk most fagyizni – közöltem Ivyre pillantva, aki rögtön bólintott. – Délután meg átjöhetnél, és csinálhatunk valamit – néztem Noah szemébe, aki elmosolyodott, majd bólintott egy aprót.

– Oké, akkor délután – hajolt oda hozzánk, és átölelte Ivyt, majd engem. – Sziasztok – intett, és elsétált, mi pedig az ellenkező irányba indultunk el. Beszélgetve haladtunk, mikor Ivy telefonja pittyent egyet, jelezve, hogy értesítése jött, mire ő elővette a zsebéből, és a kijelzőre pillantva felsikított, aztán ugrálni kezdett.

– Úristen, mi történt? – kérdeztem riadtan, de Ivy nem tudott értelmes választ adni, így kivettem a kezéből a telefont, és megnéztem a képernyőt. Egy Instagram-értesítést kapott: loganagnor követni kezdte.

– Na ne – kaptam a szám elé a kezem, és átöleltem a még mindig ugráló Ivyt. – Ez nagyon klassz!

– Egy álmom vált valóra konkrétan – suttogta kifulladva az ugrálástól. – Visszakövetem – vette ki a kezemből a telefont. – Amúgy mehetünk tovább – nézett fel a kijelzőről, mire továbbindultunk.

– Ezt meg kell ünnepelni – kutattam a pénztárcám után. – Meghívlak egy fagyira!

– Lehet három gombóc? ­– nézett rám boci szemekkel, mire elnevettem magam.

– Lehet – bólintottam, és karöltve sétáltunk be a belvárosba.

_________________________

Sziasztok! 💞
Ez a rész nem lett valami hosszú, de azért remélem, hogy tetszett.

következő részt a jövő héten hozok :)

ddorcii <3