Több mint barátság

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲-𝐟𝐢𝐯𝐞

∘✩ 35 ✩∘

,,I just need to get it off my chest
Yeah, more than you know
Yeah, more than you know
You should know that baby you're the best
Yeah, more than you know
Yeah, more than you know" – üvöltött a rádióból, én pedig a lehúzott ablakon kihajolva énekeltem a szöveget, miközben a hajam lobogott a szélben.

– Imádom ezt a számot – fújtam ki magam, miközben a dal véget ért, és átváltott valami rapre. – Olyan summer vibe-ja van.

– Ja, mintha egy fesztiválon lennél, vagy koncerten – tette hozzá Noah, miközben kitette az indexet, és letért a főútról.

– Ott van üres hely – mutattam előre a parkolóban, Noah pedig arra kanyarodott, majd leparkolt.

– Itt is vagyunk – kötötte ki magát, majd én is így tettem, de amikor már ki akartam volna nyitni az ajtót, rám szólt.

– Várj! – Azzal átjött az én oldalamra, és kitárta nekem. – Gyere – szólt, mire elmosolyodtam, aztán eszembe jutott valami.

– Noah...

– Mi az, Del?

– A cipőm – mutattam le a lábamra, amin még mindig nem volt bekötve a fűző.

– Komolyan? Nem tudtad megcsinálni az úton? – nézett rám hitetlenkedve, mire elnevettem magam.

– Megcsináltam volna én otthon is – jegyeztem meg –, csak valaki nem hagyta...

– Milyen szemét alak – csóválta a fejét, csatlakozva hozzám abban, hogy róla beszéljünk egyes szám harmadik személyben.

– Ugye – helyeseltem. – De már kiengesztelt – meséltem.

– Tényleg? – mosolyodott el. – És mivel?

– Vett nekem kaját.

– A kaja fontos – helyeselt cinikusan.

– És elhozott a tengerpartra – tettem hozzá. – Szóval rendes, meg minden. Csak néha idegesítő – néztem a szemébe szórakozottan. – De nem bánom. Szeretek vele lenni – mondtam ki őszintén a gondolataimat, Noah arcát figyelve, amin egy halvány mosoly jelent meg.

– Komoly?

– Persze – bólintottam. – De, nem tudnál neki szólni, hogy kösse be a cipőm? – néztem rá ártatlanul, mire a szemét forgatva lehajolt.

– Most már jó? – kérdezte bosszúsan, de a láttam a szemén, hogy mosolyog.

– Tökéletes – szálltam ki az autóból. – Gyere – fordultam hátra, miközben ő bezárta a kocsit, és a kulcsot a zsebébe süllyesztve lépett oda hozzám. Megfogta a kezem, ujjait rákulcsolva az enyéimre, majd lesétáltunk a partra. A nap már kezdett lemenni a látóhatáron, az ég narancssárga színben pompázott, a lenyugvó nap fénye megtört a lágyan hullámzó tenger felszínén.

Elengedtem Noah kezét, és előreszaladtam, egészen a hullámokhoz, amik lágyan mosták a partot. Keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt, és úgy bámultam előre, miközben majd kicsattantam a boldogságtól, és a világot kizárva csak a naplementére figyeltem. Gyönyörű volt.

Noah időközben mellém ért, és mosolyogva pillantott rám.

– Látod, milyen gyönyörű? – mutattam előre vidáman, mire biccentett.

Közelebb húzódva hozzám átkarolta a vállam, én pedig a mellkasának döntöttem a fejem, és úgy néztem a távolba.

_________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok az újabb részt, remélem, tetszett.

következőt a jövő héten hozom :)

ddorcii <3