Több mint barátság

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐧𝐢𝐧𝐞

∘✩ 29 ✩∘

Noah rövidesen visszatért, kezében egy pohár vízzel.

– Tessék – nyújtotta át nekem, mire hálásan rámosolyogtam, és belekortyoltam.

– Igyál még – szólt rám, mire engedelmeskedtem. – Hogy érzed magad? – tette hozzá, miután leraktam a poharat.

– Jól vagyok, Noah – néztem a szemébe. – Tényleg – nyugtattam. – Menjünk a nappaliba, ne várassuk meg a többieket – álltam fel, mire Noah gyorsan megragadta a karom, tartva, ha megint hátratántorodnék.

Majd ő is felállt, és mellém lépett.

– Nem fáj a fejed?

– Nem.

✧

A nappaliba érve már mindenki a kanapén ülve várt ránk.

– Hol voltatok? – csodálkozott anyu.

– Csak beszélgettünk – vágtam rá gyorsan, mielőtt Noah megszólalhatott volna, és óvatosan rápillantva észrevétlenül megráztam a fejem.

– Jól van, tehát... – állt fel Olivia. – Akkor az ajándékok – hajolt be a fa alá, és kivett alóla két csomagot. – Ez Delilah-é – nyújtotta felém, én pedig megköszönve elvettem tőle. – Ez pedig a tiéd, Alice – fordult anyuhoz, és neki is a kezébe adta az ajándékot. – Ezek tőlünk vannak – tette hozzá mosolyogva, majd intett Noah-nak, hogy ő következik.

– Oké, akkor – kezdte Noah –, egy csomag Alice-nek – nyújtotta anyu felé a csomagot –, és egy neked, Del – fordult felém, és rám mosolyogva a kezembe nyomta az ajándékomat. – Boldog karácsonyt.

Anyu felém fordulva biccentett egy aprót a fejével, hogy én is adjam át, amit hoztunk.

– Szóval, most én jövök – álltam fel, és Lucy felé léptem. – Tessék, ez a tiéd – mosolyogtam rá a kislányra, és átadtam neki a csomagot. – Ez a tiétek – nyújtottam Olivia és Daniel felé a borítékot, majd Noah felé fordultam. – És végül tessék, Noah – néztem a szemébe mosolyogva, a kezébe adva a csomagot.

– Oké, most mindenki nézze meg, mit kapott – kiáltott Lucy, és elkezdte tépkedni a csomagolópapírt.

Körbenézve láttam, hogy mindenki az ajándékát bontja. Anyu Noah és Lucy szüleitől egy tisztálkodási csomagot kapott (volt benne tusfürdő, testápoló, kéz- és arckrém, sampon stb.), Noah-tól pedig virágvázát. Olivia és Daniel színházi jegyet kaptak tőlünk, Lucy pedig egy játék babát, cumisüveggel, ruhácskákkal, csörgővel. Noah csomagjában egy Amerika Kapitányos pulcsi és egy Pennywise-os oversized póló lapult.

Én egy Amazon ajándékutalványt kaptam (aminek nagyon örültem, mert gyakran vásárolok a weboldalon), Noah-tól pedig egy ezüst nyakláncot, amin medálként egy végtelen-jel lógott.

– Aztaa – ámultam, felemelve az ékszert, és anyu felé mutattam, aki szintén megcsodálta. – Ez gyönyörű. Köszönöm, Noah – mosolyogtam rá. – Segítesz felrakni? – nyújtottam felé, mire felállt, és mögém lépett. A hajamat a jobb kezembe fogva a vállamra simítottam, Noah pedig a nyakláncot a nyakamra helyezve hátul összekapcsolta, és megsimogatta a vállam.

Olivia időközben üdítőt és süteményt hozott be, lepakolva őket a kisasztalra, ami a kanapé és a fotelek alkotta kör közepén állt.

Azonnal odanyúltam, és levettem a tálcáról egy linzert, miközben Noah engem figyelve, a szemével üzente, hogy megmondta. Mármint azt, hogy jöttünk megenni a sütiket.

A szememet forgatva eresztettem meg egy halvány mosolyt, mire a tekintetét az enyémbe fúrta. Azonnal vettem a célzást. Farkasszem. Aki előbb elnéz, veszít.

Bólintottam, jelezve, hogy benne vagyok, majd fél füllel hallgatva a felnőttek beszélgetését, Noah szemébe nézve töltöttem a délutánt, még akkor is, ha hozzám szóltak (persze a többieknek elmagyaráztam, miről van szó, hogy ne nézzenek teljesen hülyének).

Egyébként a játékot én nyertem. Szokásosan.

_________________________

Sziasztok! 💞
Itt is lennék egy újabb résszel, remélem, tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok.
Elkezdődött a nyári szünetem, és mint ahogy azt az előző fejezet végén is írtam, ritkábban lesznek részek (de igyekezni fogok hetente posztolni).

következő rész a jövő héten - remélhetőleg

ddorcii <3