Több mint barátság

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐲

∘✩ 50 ✩∘

Egész délután Noah-nál voltam, csak este vitt haza. Miután leparkolt a házunk előtt, az autóban ülve még beszélgettünk kicsit. Elmeséltem neki, mi történt Claráéknál, és a könnyeimmel küszködve számoltam be arról is, miket vágott a fejemhez Mark.

Noah szó nélkül hallgatott végig, aggódó pillantásával fürkészve az arcomat, majd amikor befejeztem, felém hajolt, és szorosan átölelt. Nem szólt semmit, de nem is kellett. Az ölelésében benne volt minden, amire szükségem volt.

– Clarával beszéltél azóta? – érdeklődött, a fejét a vállamba fúrva.

– Még nem – ráztam meg a fejem. – Majd inkább hétfőn.

– Tényleg azt mondta, és még meg is ütött? – borult el az agya, amikor újra felidézte mindazt, amit mondtam neki Markról. – Én megölöm – szorult ökölbe a keze.

– Az most hogy hangzana, ha azt mondanám, csak nyugodtan? – mosolyodtam el halványan, majd kissé eltoltam magamtól. – Nem kell, Noah. Tudod – hajoltam közelebb, és adtam egy puszit a homlokára –, az, hogy mindig itt vagy nekem, sokkal többet jelent bárminél. És az, hogy egész délután megpróbáltál felvidítani, és elterelni a figyelmemet – emlékeztem vissza arra, hogy megengedte, hogy bekössem a haját, aztán pedig nézett velem Outer Banks-t, annak ellenére, hogy tudom, nincs oda érte. – Tehát, bár legszívesebben azt mondanám, hogy menj, és csinálj valamit az apámmal, ami neki is ugyanúgy fáj, mint nekem az, ahogy viselkedett velem ma, és az elmúlt években – fúrtam a tekintetem az övébe –, annak kevésbé lenne értelme, mint annak, hogy helyette velem vagy, és velem törődsz. És érezteted velem, hogy szeretsz – szökött könny a szemembe. – Ezt akartam egész életemben. És hiába tudtam, hogy anyu szeret, valami többre vágytam. Valami olyanra, amit tőled kapok. Szeretlek, Noah – mondtam ki őszintén, és hüvelykujjammal megsimítottam az arcát. – Jobban, mint gondolnád, és jobban, mint amennyire azt mutatom. Mindig is szerettelek. Már akkor is, amikor még ,,csak barátok" voltunk – borzoltam össze a haját halvány mosollyal az arcomon. – Csak az utóbbi időben realizáltam, mennyire elnyomtam az érzelmeimet. De így, most látva tudom, hogy nem volt hiba. Mert végül beteljesült az, amire mindig is vágytam.

Noah óvatos mosollyal az arcán figyelt, majd amikor elhallgattam, két kezébe fogta az arcomat, és megcsókolt.

Lehunyt szemmel viszonoztam a csókját, majd átöleltem a nyakát, és a vállába fúrtam a fejem.

– Én is szeretlek, Del – suttogta a sötétben.

✧

Még egy kicsit a kocsiban üldögéltünk, átbeszéltük a dolgokat, aztán felmentem a lakásba, mert ma még nem is láttam anyut, és amúgy is úgy beszéltük meg, hogy vacsorára hazajövök Claráéktól.

Az ajtón belépve egyre csak azon járt az agyam, hogy elmondjam-e anyunak, mi is történt délután, de végül úgy döntöttem, inkább nem. Túllépett apun, és nem akarom összezavarni őt az emlékével, azzal, hogy apu boldogan él és virul, egy másik családban, amit helyettünk választott. Elvégre anyunak egyáltalán nem az jár, hogy azon rágódjon, mi rosszat tett, ami miatt apu elhagyott minket. Ő ennél többet érdemel. Ezért nem fogom neki elmondani, mi történt. Apu a mi múltunkba tartozik, mert ő döntött úgy, hogy oda akar tartozni. Nem kell őt felemlegetni. Felesleges. Mert ami történt, megtörtént, és bár nem lehet rajta változtatni, arról tudunk tenni, hogy a jövőnkben már ne legyen jelen. Mert nem tartozik oda. Már nem tartozik hozzánk.

Anyu a nappaliban olvasott, majd amikor beléptem a helyiségbe, felnézett a könyvből.

– Szia, kicsim. Claráéknál voltál?

– Ühüm – bólintottam, tartva magam az előbb tett ígéretemhez. – Neked milyen napod volt? – érdeklődtem.

– Semmi extra. Délelőtt takarítottam, aztán meg elmentem boltba. Vettem vaníliás pudingot, mert láttam, hogy elfogyott – jegyezte meg, mire felcsillant a szemem.

– Ehetek egyet? – kérdeztem izgatottan.

– Előbb vacsorázz.

Miután ettem, anyuval a nappaliban voltam még egy kicsit, tévét néztünk és beszélgettünk, aztán felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán pizsamában az ágyamra telepedtem, és miután megnéztem a telefonom, hogy írt-e Clara bármit, akármit (nem írt), megnyitottam a TikTokot, és azt este további részét a telefonom képernyőjének bámulásával töltöttem.

_________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok az újabb részt, remélem, tetszett.

következő rész a jövő héten :)

ddorcii <3