Több mint barátság

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐲-𝐟𝐢𝐯𝐞

∘✩ 45 ✩∘

Noah szobájában ültünk, én az ágyán, ő pedig az asztala előtti széken, kezünkben egy-egy pizzásdobozzal. Noah-é már elfogyott, nekem viszont még maradt jó pár szelet, de már nem bírtam többet enni.

– Kéred az enyémet? – nyújtottam felé a dobozomat.

– Aha, kösz – vette el, én pedig elfojtott mosollyal néztem, ahogy elpusztítja a maradékot.

Az ágyán hátradőlve elővettem a telefonomat, és válaszoltam anyunak, aki üzenetben érdeklődött, hogy haladunk. Visszaírtam, hogy már végeztünk, és most csak úgy lógunk, de vacsorára hazamegyek.

Az üzenetből kilépve megnyitottam a TikTokot, és a For You-mban pörgetve néztem a videókat, amikor az egyikben megláttam, hogy valamilyen lány kólát iszik, mire felkaptam a fejem.

– Noah, van kólátok? – néztem föl a telefonomból.

– Hm? – kérdezte, még mindig a pizzámat fogyasztva.

– Kóla – ismételtem.

– Mi van vele?

– Van kólátok? – érdeklődtem, mire megvonta a vállát.

– Megnézzem? – állt fel, letéve a dobozt az öléből.

– Aha, légyszi – pislogtam kérlelően.

Noah kiment a szobájából, majd pár perc múlva egy üveg kólával és két műanyag pohárral a kezében tért vissza. Teletöltötte a poharat, majd felém nyújtotta, mire megköszönve elvettem, és belekortyoltam. Noah közben engem figyelt, visszaülve a székbe, majd amikor elhaladtam előtte, és leraktam a poharat az asztalra, megragadta a kezem, és megállított.

– Mi az? – néztem rá kérdőn, amikor átkarolta a derekamat, és az ölébe húzott, én pedig lehuppantam a fél combjára, a nyaka köré kulcsolva a karom.

– Most jut eszembe, hogy van egy kis elintéznivalónk – kezdte komoly arccal, mire lesütve a szemem elmosolyodtam.

– Tényleg? Én nem emlékszem semmire.

– Festékes lett a pulcsim... – nézett a szemembe.

– Oh, milyen kár – vigyorodtam el gonoszul, mire felnevetett, és a ujjai a pólóm alatt megtalálták a derekamat.

Azonnal rájöttem, mit tervez, és megpróbáltam leállítani.

– Ne, Noah. Ne csináld... – de meg sem várta, amíg befejezem, ujjait belefúrta a bőrömbe, mire nevetve felsikoltottam, és megpróbáltam kiszabadulni az öléből, de nem engedett. – Oké, bocs a pulcsiért – nyögtem ki nevetés közben, mire a szemembe nézve röhögve megcsóválta a fejét.

– Hát, ez nem volt valami őszinte. Próbáld újra – közölte, és ismét belém mélyesztette az ujjait. Újra felsikoltottam, és megpróbáltam ellökni magamtól, de a keze még mindig a derekamon volt, így nem tudtam.

– Jó, oké, nem volt szép tőlem – ismertem be. – Bocsi.

– Nem gond a pulcsi, megkaphatod, ha akarod. Csak imádlak szívatni – vigyorgott, mire megforgattam a szemem.

– Nem is tűnt fel.

– Tényleg? – kérdezte, és tudtam, megint mire készül, így gyorsan közbevágtam.

– Mármint... tudok róla. Hogy szeretsz idegesíteni – jegyeztem meg.

– Nem akarod, hogy megismételjem, amit az előbb, mi? – vigyorgott.

– Nem, csak...

– Csak mi?

– Semmi – néztem a szemébe huncut mosollyal, és két kézzel összeborzoltam a haját, mire mérgesen összehúzta a szemét.

– Most véged, Del – közölte egyszerűen, mire felsikoltottam, ő pedig felemelt, ledobott az ágyra, és csikizni kezdett.

– Ne, ne! – könyörögtem nevetve, miközben persze sikítottam, ahogyan a torkomon kifért.

Lassan abbahagyta, mire kifulladva ültem föl, és az ágyról levéve egy párnát, hozzávágtam.

– Utállak – közöltem vele visszafojtva a nevetésem, megigazítva a pólóm, ami felgyűrődött az elmúlt percekben.

– Hogyne. Én is – mosolygott, majd elkomolyodva a szemembe nézett. – Jól vagy?

– Soha jobban. Csak már elegem van belőled – vigyorogtam rá.

– Akkor nem kapsz gumicukrot – felelte mosolyogva, mire elnevettem magam.

– Van gumicukrod?

– Van.

– Milyen?

– Haribo.

– Kaphatok belőle? – vetettem be a   bociszemeimet, aminek tudtam, hogy nem fog ellenállni. És nem is tud. – Légyszii.

Mosolyogva megforgatta a szemét, és kivette a fiókból az édességet.

– Persze. Tudod, hogy képtelen vagyok neked nemet mondani – nyújtotta felém, majd amikor már elérhettem volna, felemelte.

– Hééé – néztem rá összehúzva a szemem, majd közelebb hajolva adtam egy puszit az arcára, mire elmosolyodott, és leengedte a karját. Kezébe véve az arcomat megcsókolt, majd átadta az édességet.

– Szeretlek – szóltam halkan, mire felvonta a szemöldökét.

– Most ezt a cukorka miatt mondod, ugye? – ráncolta a homlokát, mire elnevettem magam.

– Dehogy, te hülye. Tényleg szeretlek. Úgy mindenért – komolyodtam el.

– Szeretlek, Del – fúrta a tekintetembe az övét, mire felnéztem az édességbontogatásból, és mosolyogva bólintottam. Majd eszembe jutott valami.

– Akkor enyém a pulcsi? – kérdeztem gyorsan, mielőtt meggondolná magát, mire Noah levette magáról a foltos darabot, így félmeztelenül állt előttem. Nem bántam. Sőt.

– Tényleg kell?

– Aha. Olyan, mintha tie dye-os lenne – bólogattam, és mosolyogva elvettem a felém nyújtott pulcsit, majd egy mozdulattal belebújtam. – Köszi.

– Jól áll – mért végig, én pedig közelebb húzódtam hozzá, és hálás mosollyal adtam egy puszit a szájára.

_________________________

Sziasztok! 💞
Új rész, köszönöm, hogy elolvastátok.

60k olvasó. Nincsenek szavaim, nagyon-nagyon köszönöm 🤍

következőt a jövő héten hozom :)

ddorcii <3