Több mint barátság

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐲-𝐬𝐢𝐱

∘✩ 46 ✩∘

Egész délután Noah-val voltam, majd este, amikor már úgy ítéltem meg, hogy haza kellene mennem, mert anyu aggódni fog, hazakísért. A kapuban elbúcsúztunk, majd lassan elengedve a kezét mentem be a házba.

– Szia, anyu – léptem be az ajtón. – Itthon vagy?

– Szia, kicsim – bukkant fel anyu a konyhaajtóban, és odajött hozzám, hogy adjon egy puszit a homlokomra. – Milyen napod volt? – érdeklődött.

– Nagyon jó volt – közöltem lelkesen.

– Ennyire tetszett a kerítésfestés? – vonta össze a szemöldökét, de a szemén láttam, hogy mosolyog.

– Ühüm.

– Akkor a jövő héten átfesthetitek a miénket is – ajánlotta, mire felnevettem.

– Oké, majd beszélek Noah-val – bólintottam. – És veled mi volt ma?

– Képzeld – kezdte titokzatosan.

– Igen? – kérdeztem lélegzetvisszafojtva.

– Ryan...

– Mi van vele, anyu? – izgultam.

– Azt hiszem, randira hívott – nyögte ki, én pedig a szám elé kaptam a kezem.

– Uramisten, anyu – ugrottam a nyakába, és szorosan átöleltem –, ez fantasztikus!

– Ugye – mosolyodott el, miközben kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

– És... mit mondtál? – kérdezősködtem.

– Azt, hogy szívesen elmennék vele – pirult el halványan, mire összecsaptam a kezem.

– Tényleg? Jaj, ez olyan cuki – vigyorogtam. – És mikor lesz a randitok? – kíváncsiskodtam.

– Jövő héten.

– Melyik nap?

– Kedden, munka után – felelte anyu. – Aznap kicsit később fogok jönni, remélem nem baj.

– Ugyan, anyu – öleltem át –, dehogy. Örülök, hogy te is élni kezdesz apu után... – tettem hozzá halkan, tudva, hogy érzékeny pontot érintek anyunál, mert az apu-téma nálunk tabu, tekintve, hogy soha nem volt vele igazán jó kapcsolatunk. Sőt, anyun többször is látom, mikor szóba hozom a témát, hogy magát hibáztatja azért, amin keresztül mentem apu miatt. Ilyenkor mindig igyekszem megnyugtatni őt, elvégre nem tehet róla, hogy apu inni kezdett és állandóan részeg volt.

Anyu halványan mosollyal az arcán viszonozta az ölelésem.

– Amúgy – engedtem el –, van valami kaja? Éhen halok.

– Csináltam spagettit – bólintott anyu.

– Jaj, de jó – léptem be a konyhába feldobódva, mivel a kedvencem volt vacsorára.

✧

Evés után anyuval még kicsit beszélgettünk, aztán felmentem a szobámba, és fáradtan ledőltem az ágyamra. Felemelve a karom fájdalmas arccal állapítottam meg, hogy ebből holnapra izomláz lesz, majd a telefonomat elővéve Noah pulcsijának a zsebéből megnéztem a kijelzőt, mert üzenetem érkezett. Clara írt.

,,Milyen volt a festés?" És egy kacsintós emoji. A fejemet csóválva mosolyodtam el, majd visszaírtam.

,,Nagyon jó..."

,,Akkor jó. Minden rendben veletek?"

,,Igen, szerencsére" – írtam meg.

,,És mi volt a hónapfordulóval?"

,,Kaptam Haribót" – üzentem meg vigyorogva.

,,Mázlista" – válaszolt, mire elnevettem magam, mert bár sok mindenben különbözik a véleményünk Clarával, egyvalamiben nem. Abban, hogy a Haribo a legjobb gumicukor a világon. Pont.

,,Ne aggódj, hagyok neked" – küldtem el az üzenetet még mindig nevetve.

,,Még szép"

,,Amúgy veled mi volt? Mit csináltál?"

,,Semmi érdekes, otthon voltam. Ledaráltam az Eufória második évadát"

,,Oké, de ne spoilerezz, én is meg akarom nézni"

,,Jó, jó, majd igyekszem. Egyébként akartam kérdezni"

,,Igen?"

,,Mit csinálsz holnap?"

,,Öhm, nincs betervezve semmi egyelőre. Miért?"

,,Nincs kedved átjönni?"

,,Tényleg?" – csodálkoztam, mert még sosem voltam Claránál, annak ellenére, hogy ő már járt nálunk párszor, és anyuval is összeismerkedett.

,,Aha, ha van kedved"

,,Okés, klassz, akkor megyek. Hányra?"

,,Kettő?"

,,Az jó" – bólintottam, majd Clara FaceTime-ot indított, én pedig hanyatt fekve, a fejem fölé emelve a telefonom fogadtam, és beszélgettünk egy órát. Vagy kettőt. Hupsz.

_________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, remélem, tetszett.

következő a jövő héten :)

ddorcii <3