Több mint barátság

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲-𝐨𝐧𝐞

∘✩ 31 ✩∘

A női vécébe belépve megtartottam az ajtót a mögöttem lépkedő Clarának, majd becsuktam magunk után.

– Mi az? – álltam meg szemben a lánnyal.

– Ki volt ez? – kérdezte azonnal.

– Ki? – értetlenkedtem.

– Az a srác – magyarázkodott. – A teremben. Aki mögöttünk ül.

– Ja – kaptam észbe. – Ő Noah. A legjobb barátom.

– A barátod? – kérdezett rá rögtön.

– A legjobb barátom – ismételtem meg, tudva, hogy a kérdése arra irányul, kapcsolatban vagyunk-e.

– Tehát nem jártok? – érdeklődött tovább, mire egy kissé hátrahőköltem.

– Nem – közöltem egyszerűen, miközben a mellkasomban valami szokatlan érzés támadt. Na, nem mintha eddig nem tudatosítottam volna, hogy Noah és én csak barátok vagyunk, de így kimondva valahogy furcsán éreztem magam. Csalódottnak. Talán.

– Vagyis akkor csak barátok vagytok – jelentette ki, várva, hogy helyeseljek, mire magamban sóhajtva bólintottam.

– Egyébként... miért érdekel ez téged ennyire? – kérdeztem, egy kicsit ingerültebben, mint terveztem.

– Csak – kezdte, mire összefont karokkal meredtem rá –, csak úgy. Azt hiszem... – kezdte, de nem folytatta tovább.

Sóhajtva néztem félre.

– Azt hiszed, hogy...?

– Azt hiszem, tetszik – nyögte ki, én pedig megpróbáltam rezzenéstelen arcot vágni, hogy elrejtsem a valós érzéseimet. Nemcsak Clara, hanem magam elől is.

– Megértem – bólogattam, mosolyt varázsolva az arcomra, miközben legszívesebben elrohantam volna.

– Tényleg? És nem baj, hogy...

– Nem, dehogy – vágtam a szavába. – Mint mondtam, csak barátok vagyunk. Semmi több. – Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy ,,sajnos".

– Klassz, ez tök jó – ugrándozott elégedetten, és odalépve hozzám gyorsan átölelt, aztán kisétált a helyiségből, otthagyva engem a gondolataimmal.

Megpróbáltam összeszedni magam, és a tükörképemet bámulva lélegeztem párat. Nem tudom, mi volt velem. Soha nem volt még olyan, hogy nem tudtam, mit érzek Noah iránt. Bármikor, mikor az emberek rákérdeztek (ami elég gyakran történt, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú-lány barátságokban szinte senki sem hisz), teljesen őszintén jelentettem ki, hogy mi igenis barátok vagyunk, a kapcsolatunk már évek óta tart, és nekünk megy ez a fiú-lány dolog.

De most, a női vécében egy mosdónak támaszkodva, a tükörképemre meredve már nem voltam biztos benne, hogy ez a kijelentésem helytálló többé.

_________________________

Sziasztok! 💞
Sajnos megint ilyen rövid részt sikerült csak hoznom, azért remélem, tetszett nektek. Köszönöm, hogy még mindig olvassátok a sztorit.

következő rész a jövő héten :)

ddorcii <3