𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲-𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭

3.7K 134 8
                                    

∘✩ 38 ✩∘

Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor Noah leparkolt a házunk előtt.

– Máris itt vagyunk? – ültem föl a hátradöntött ülésből, és kikapcsoltam az övet, hogy kiszálljak.

Noah kikászálódva az autóból átjött az én oldalamra, és felém nyúlva felemelt, egyik karjával magához szorítva, míg a másikkal bezárta a kocsit.

Az előszobában hirtelen felkapcsolódott a villany, mire odakaptam a fejem Noah válláról. Anyu állt az ajtóban, összeráncolt homlokkal méregetve minket.

– Hol voltatok? – kezdte a kikérdezést, miközben Noah leültetett a beépített kisszekrényre, és lehúzta a cipőm. – Részeg vagy, Delilah? – ijedt meg anyu, felénk lépkedve.

– Nem, csak fáradt – magyarázkodott Noah, mire bólintottam.

– A tengerparton voltunk – válaszoltam anyu előző kérdésére.

– Suli, tanulás? – folytatta a vallatást, majd a fejéhez kapott. – Ma volt táncod is!

– Igen, tudom – ásítottam egyet. – Nem mentem, mert...

– Mert? – fonta keresztbe a karját.

– Mert nem volt kedvem, és mert túl kimerült vagyok – próbáltam összeszedni néhány megfelelő indokot, mert nem hiszem, hogy anyu elfogadná ,,a Noah-val akartam lenni" magyarázatot. – Sok most a suli – tettem hozzá, utalva az első szemeszter vége előtti hajrára, ami teljesen leszívott, fizikailag és mentálisan egyaránt.

– Jól van, Delilah – tette fel a kezét anyu, jelezve, hogy nem akar vitát –, megértelek. Ez most egy kivételes alkalom, de azért máskor ilyen ne forduljon elő – enyhült meg.

– Nem fog – álltam fel, de a hirtelen mozdulattól apró foltokat láttam, és egy kicsit meginogtam. Pont, mint karácsonykor.

Noah azonnal felém kapott, és megszorította a karom.

– Jól vagy, Del? – nézett rám aggódva, mire mosolyogva biccentettem a fejemmel egy aprót.

– Ha álmos vagy, kicsim – kezdte anyu, hozzám intézve a szavait –, akkor menj fel a szobádba. Pihenj le – javasolta.

– Oké – feleltem egyetértőn, majd Noah-ra pillantottam, aki látszólag szintén nem tudta, most mi legyen. Elvégre járunk, vagy mi. Valahogy el kellene búcsúznunk, és kénytelenek vagyunk ezt anyu előtt tenni, hiszen ott állt tőlünk pár lépésnyire. Viszont ő nem tud rólunk. Mármint a kapcsolatunkról.

– Jó éjt, Del – hajolt oda hozzám Noah, egy rövid gondolkodás után, és megpuszilta a homlokom.

– Jó éjt – mosolyodtam el, és a lépcső felé sétálva, mivel éreztem, hogy néznek, hátrafordultam. Óvatosan intettem neki a kezemmel, majd gyorsan felszaladva a szobámba az ágyamra dőltem, miközben nem tudtam kiverni a fejemből a ma történt eseményeket.

Először Clara, a vallomása, miszerint tetszik neki Noah, aztán a tudat a mosdóban állva, hogy nekem sem közömbös, pedig meg voltam róla győződve, hogy igen. Majd Noah kocsija, a mekis kaja, és végül az, hogy elvitt engem a tengerpartra, csakhogy láthassam a naplementét. Aztán a vallomása, majd a csók... Kétségkívül, ma jó sok minden történt.

Lentről még mindig hangokat hallottam, így csodálkozva ültem fel az ágyamban, és lábujjhegyen kisurranva a szobámból, megálltam a legfelső lépcsőfok előtt, kezemmel a korlátot szorítva.

Igazam volt. Noah még mindig az előszobában álldogált, éppen anyu kivallatását tűrve. A lélegzetemet visszafojtva hallgattam a beszélgetést.

– ... tehát befejezted a jogsit, és vettél is magadnak egy autót? – hallottam anyu hangját.

– Igen, volt félretett pénzem, amit direkt kocsira gyűjtöttem. – Noah tisztelettudó hangon beszélt.

– Remélem, lassan vezetsz.

– Ne aggódj, vigyázok – nyugtatta meg Noah. – Főleg Delre.

– Tudom, tudom. Azért máskor a tudtom nélkül ne tegyetek ilyen kirándulásokat – jelentette ki anyu komolyan.

– Nem fogunk. Nem tudom, mi volt ma Dellel, de olyan rosszkedvűnek tűnt. Sok volt neki az elmúlt időszak – magyarázta Noah. – Csak el akartam terelni a figyelmét.

– Megértem – helyeselt anyu. – Köszönöm. Egyébként...

– Igen?

– Lehet, hogy pofátlanság, de meg kell kérdeznem. Van köztetek valami?

_________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, remélem, tetszett.

Több mint 40k olvasó, ez hihetetlen! Köszönöm nektek, ti vagytok a legjobbak! 🤍

következő rész a jövő héten :)

ddorcii <3

Több mint barátságWhere stories live. Discover now