∘✩ 38 ✩∘
Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor Noah leparkolt a házunk előtt.
– Máris itt vagyunk? – ültem föl a hátradöntött ülésből, és kikapcsoltam az övet, hogy kiszálljak.
Noah kikászálódva az autóból átjött az én oldalamra, és felém nyúlva felemelt, egyik karjával magához szorítva, míg a másikkal bezárta a kocsit.
Az előszobában hirtelen felkapcsolódott a villany, mire odakaptam a fejem Noah válláról. Anyu állt az ajtóban, összeráncolt homlokkal méregetve minket.
– Hol voltatok? – kezdte a kikérdezést, miközben Noah leültetett a beépített kisszekrényre, és lehúzta a cipőm. – Részeg vagy, Delilah? – ijedt meg anyu, felénk lépkedve.
– Nem, csak fáradt – magyarázkodott Noah, mire bólintottam.
– A tengerparton voltunk – válaszoltam anyu előző kérdésére.
– Suli, tanulás? – folytatta a vallatást, majd a fejéhez kapott. – Ma volt táncod is!
– Igen, tudom – ásítottam egyet. – Nem mentem, mert...
– Mert? – fonta keresztbe a karját.
– Mert nem volt kedvem, és mert túl kimerült vagyok – próbáltam összeszedni néhány megfelelő indokot, mert nem hiszem, hogy anyu elfogadná ,,a Noah-val akartam lenni" magyarázatot. – Sok most a suli – tettem hozzá, utalva az első szemeszter vége előtti hajrára, ami teljesen leszívott, fizikailag és mentálisan egyaránt.
– Jól van, Delilah – tette fel a kezét anyu, jelezve, hogy nem akar vitát –, megértelek. Ez most egy kivételes alkalom, de azért máskor ilyen ne forduljon elő – enyhült meg.
– Nem fog – álltam fel, de a hirtelen mozdulattól apró foltokat láttam, és egy kicsit meginogtam. Pont, mint karácsonykor.
Noah azonnal felém kapott, és megszorította a karom.
– Jól vagy, Del? – nézett rám aggódva, mire mosolyogva biccentettem a fejemmel egy aprót.
– Ha álmos vagy, kicsim – kezdte anyu, hozzám intézve a szavait –, akkor menj fel a szobádba. Pihenj le – javasolta.
– Oké – feleltem egyetértőn, majd Noah-ra pillantottam, aki látszólag szintén nem tudta, most mi legyen. Elvégre járunk, vagy mi. Valahogy el kellene búcsúznunk, és kénytelenek vagyunk ezt anyu előtt tenni, hiszen ott állt tőlünk pár lépésnyire. Viszont ő nem tud rólunk. Mármint a kapcsolatunkról.
– Jó éjt, Del – hajolt oda hozzám Noah, egy rövid gondolkodás után, és megpuszilta a homlokom.
– Jó éjt – mosolyodtam el, és a lépcső felé sétálva, mivel éreztem, hogy néznek, hátrafordultam. Óvatosan intettem neki a kezemmel, majd gyorsan felszaladva a szobámba az ágyamra dőltem, miközben nem tudtam kiverni a fejemből a ma történt eseményeket.
Először Clara, a vallomása, miszerint tetszik neki Noah, aztán a tudat a mosdóban állva, hogy nekem sem közömbös, pedig meg voltam róla győződve, hogy igen. Majd Noah kocsija, a mekis kaja, és végül az, hogy elvitt engem a tengerpartra, csakhogy láthassam a naplementét. Aztán a vallomása, majd a csók... Kétségkívül, ma jó sok minden történt.
Lentről még mindig hangokat hallottam, így csodálkozva ültem fel az ágyamban, és lábujjhegyen kisurranva a szobámból, megálltam a legfelső lépcsőfok előtt, kezemmel a korlátot szorítva.
Igazam volt. Noah még mindig az előszobában álldogált, éppen anyu kivallatását tűrve. A lélegzetemet visszafojtva hallgattam a beszélgetést.
– ... tehát befejezted a jogsit, és vettél is magadnak egy autót? – hallottam anyu hangját.
– Igen, volt félretett pénzem, amit direkt kocsira gyűjtöttem. – Noah tisztelettudó hangon beszélt.
– Remélem, lassan vezetsz.
– Ne aggódj, vigyázok – nyugtatta meg Noah. – Főleg Delre.
– Tudom, tudom. Azért máskor a tudtom nélkül ne tegyetek ilyen kirándulásokat – jelentette ki anyu komolyan.
– Nem fogunk. Nem tudom, mi volt ma Dellel, de olyan rosszkedvűnek tűnt. Sok volt neki az elmúlt időszak – magyarázta Noah. – Csak el akartam terelni a figyelmét.
– Megértem – helyeselt anyu. – Köszönöm. Egyébként...
– Igen?
– Lehet, hogy pofátlanság, de meg kell kérdeznem. Van köztetek valami?
_________________________
Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, remélem, tetszett.Több mint 40k olvasó, ez hihetetlen! Köszönöm nektek, ti vagytok a legjobbak! 🤍
következő rész a jövő héten :)
ddorcii <3
YOU ARE READING
Több mint barátság
Romance.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben va...