Több mint barátság

𝐭𝐰𝐞𝐥𝐯𝐞

∘✩ 12 ✩∘

Vasárnap nem történt semmi említésre méltó, megcsináltam a leckéimet meg tanultam egy kicsit (hülye suli, utálom), aztán, miután Logan további üzeneteket küldött (igazából csak egyet), visszaírtam neki.

Logan: Delilah, tényleg sajnálom, és megértem, ha be vagy rágva rám, de azért visszaírhatnál.
Delilah: Rosszulesett, amit mondtál, de mindegy. Már megemésztettem.
Logan: Hogyan engesztelhetnélek ki?
Delilah: Ha például nem váltod be az ígéreted.
Logan: Nem fogom, megígérem.
Delilah: És még...
Logan: Igen?
Delilah: Van még valami...
Logan: Hadd találjam ki. Haribo gumicukor?
Delilah: Honnan tudtad? Amúgy igen, arra gondoltam ;)
Logan: Ismerlek már. Oké, holnapra viszek.
Delilah: Köszi <3
Logan: És akkor nincs harag?
Delilah: Nincs.

Furcsa érzéssel a gyomromban írtam meg azt a ,,nincs"-et. Nem voltam benne biztos, hogy el fogom tudni egyhamar felejteni, ahogy Logan kiabál utánam, de nem akartam, hogy az egész kapcsolatunkra rányomja a bélyegét az a néhány szó, amiket hirtelen felindulásból mondott. És nem fogom többé megengedni, hogy ilyen messzire menjünk, amíg nem vagyok benne biztos, hogy tényleg akarom. Elvégre az első alkalomról van szó. Ami számomra fontos, és azt akarom, hogy különleges legyen, és akkor történjen meg, amikor már száz százalékosan készen állok rá, hogy utána ne legyen bennem az, hogy megbántam, ami történt.

✧

Hétfőn, miután álmosan kikászálódtam az ágyból, és valahogy elkészültem (farmer + pulcsi, enyhe smink, néhány gyűrű, parfüm), az iskolatáskámmal a vállamon lesiettem a lépcsőn a konyhába. Megcsináltam az életmentő kávémat, elpakoltam a tízóraimat, gyorsan benyomtam egy tejszeletet, mert eléggé éhes voltam, aztán már indultam is.

A suliba menet zenét hallgattam, majd mikor beléptem az osztályba, belebotlottam Noah-ba.

– Szia – köszöntem neki óvatosan, mire csak biccentett, aztán odament a padjához, és leült.

Én is leültem a sajátomba, majd hátrafordultam hozzá.

– Haragszol rám? – kérdeztem halkan.

– Nem – rázta meg a fejét, de nem nézett a szemembe.

– Noah – szólítottam meg, mire rám emelte a tekintetét. – Megbántottalak valamivel? – próbálkoztam újra.

– Nem, minden rendben – mosolyodott el erőltetetten.

– Akkor miért vagy ilyen? – fakadtam ki. – Miért viselkedsz ilyen bunkón velem?

– Nem vagyok bunkó – kérte ki magának.

– Akkor távolságtartó – helyesbítettem. – Alig beszélünk, nincs semmilyen közös programunk, nem tudok rólad semmit.

– Egyszerűen csak – túrt a hajába idegesen – zavarsz – mondta ki, és a szavai hallatán görcsbe rándult a gyomrom.

– Mi? – suttogtam hitetlenül, könnybe lábadt szemmel. – Zavarlak?

– Igen, zavarsz, Delilah – ismételte meg, az egész nevemen szólítva. – Idegesítő vagy – fokozta tovább kíméletlenül. – Nem akarok veled beszélni, nem akarok veled együtt lógni, nem akarok veled semmit sem csinálni. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzád és nem akarom, hogy az életem része legyél. Már nem – tette hozzá keserűen, én pedig csak ültem ott, könnyekkel a szememben, és annyira fájtak a szavai, hogy azt hittem, szétszakadok.

– Oké, ha ezt akarod – álltam fel, és nagyon igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom –, ha ezt akarod, legyen!

Szinte kimenekültem az osztályból, nem érdekelve, hogy éppen akkor csöngettek első órára. A lányvécébe futottam, bezárkóztam az egyik fülkébe, lerogytam a földre, és kitört belőlem minden. Noah szavai újra és újra megismétlődtek a fejemben, én pedig képtelen voltam kizárni a hangokat. Így hát csak sírtam. Úgy látszik, nekem már csak ez maradt.

_________________________

Sziasztok! 💞
Remélem, tetszett az új rész, köszönöm az olvasást.

következőt nemsokára hozok :)

ddorcii <3