Több mint barátság

𝐩𝐫𝐨𝐥𝐨𝐠𝐮𝐞

∘✩ 0 ✩∘

Négyéves koromban ismertem meg Noah-t, a játszótéren. A homokozóban játszottam, egy homokvárat építettem. Már majdnem készen voltam vele, amikor egy focilabda telibe találta, és szétomlott. Csalódottan néztem rá, majd a nagyfiúkra, akik odajöttek hozzám a labdájukért, és elmotyogtak egy ,,bocs" félét. Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi sem történt, pedig tényleg szomorú voltam miatta. Kisvártatva egy újabb fiú jött oda hozzám, és leült mellém a homokba.

– Nem építjük meg újra? – kérdezte, kezébe véve egy lapátot, mire örömmel bólintottam, és én is nekiláttam.

– Hogy hívnak? – kérdeztem egy idő után.

– Noah.

– Engem meg Delilah.

Hát, így lettünk barátok.

Attól a naptól fogva elválaszthatatlanok vagyunk. Nem jártam oviba, mivel anyu otthonról dolgozott, tehát ő felügyelt rám (nem keresett valami sokat, szóval semmi kedve nem volt oviba adni, ami ugye pénz, helyette leültetett az asztalhoz, kezembe adott egy köteg papírt meg egy csomag ceruzát, és rajzolhattam). Így aztán nem nagyon voltak barátaim (mivel szinte egyáltalán nem szocializálódtam), csak Noah. Akivel tök jól kijöttem, bármiről tudtunk beszélni órákon át (tipikus gyerektémák), és sokat játszottunk együtt. Három hónappal volt idősebb, mint én, és velem ellentétben oviba járt. A szüleink látták, hogy milyen jóban vagyunk, így ők is összeismerkedtek (anyu Noah anyjával és apjával). Most persze, gondolom érdekel titeket, mi van az apámmal. Csak annyira emlékszem, hogy állandóan be volt rúgva, és vert engem is meg anyut is, aztán olyan 7 éves koromban egyszerűen lelépett. Azóta semmit sem tudok róla, mert nem tartjuk a kapcsolatot, és szerintem anyu sem. Egyáltalán nem szomorkodom emiatt, hiszen szinte csak rossz emlékeim vannak róla, szóval nem hiányzik egy csöppet sem.

Viszont Noah apukájával nagyon jó a kapcsolatom, szóval őt tekintem úgymond a ,,második apámnak" (ha már az első nem létezett), Noah-t pedig a bátyámnak (nincs testvérem, ha valakit érdekel). Mindig is magasabb volt, mint én (eléggé alacsony volt a koromhoz képest, szóval ez nem volt nehéz), így ebből adódóan egyértelmű volt számára, hogy meg kell védenie. Ha pedig előtört belőlem az ,,én is meg tudom magam védeni" duma, csak legyintett, és vigyorogva így felelt: ,,Nem hagyom, hogy mások bántsanak, ezt csak én tehetem". Erre mindig megijedtem, mire átölelt, és megnyugtatott, hogy ez sohasem fog bekövetkezni.

Egy kis ismertető jellemzés rólunk:

Delilah (én)
Szőkésbarna hullámos hajam van (általában vasalom), a hátam közepéig ér nagyjából, világosbarna a szemem, és 150 cm a magasságom (igen, én vagyok a legalacsonyabb az egész suliban). Egy kicsit félénk, de megbízható és kedves vagyok (azt hiszem). 6 éves korom óta táncolok, így a mozgás mindig is az életem része volt. Ezen kívül még szeretek festeni és zenét hallgatni is. Szülinap: május 8.

Noah
Sötétbarna hullámos haja van (hátul rövidebb neki, elöl kicsit a homlokába lóg), a szeme sötétkék és kb. 180 cm magas. Néha idegesítő, viszont nagyon figyelmes és törődő. Focizik, szóval eléggé sportos testalkata van. Nagyon szereti a horrorfilmeket (Az a kedvence) és a Marvel-filmeket (főleg a Bosszúállókat). Szülinap: február 25.

_________________________

Sziasztok! 💞
Tudom, hogy rengeteg hasonló tematikájú történet létezik (akár Wattpadon is), de úgy döntöttem, én is megpróbálkozom hasonlóval, mert ez az ötlet már évek óta a fejemben van, és úgy gondoltam, leírom, hátha mást is érdekel.

remélem, tetszeni fog, és jó olvasást :)

ddorcii <3