Több mint barátság

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐞𝐞𝐧

∘✩ 15 ✩∘

Amint kicsöngettek az utolsó óráról, azonnal összepakoltam, és már mentem is haza. Többen is megbámultak, amíg haladtam végig a suli folyosóin, amolyan ,,ez az a csaj, aki jelenetet rendezett a szünetben" meg ,,szánalmasan viselkedett, hihetetlen, hogy Logan járt vele" típusú pillantásokat éreztem magamon, de csak mentem előre, figyelmen kívül hagyva mindenkit, mert egyszerűen kurvára nem érdekelt. Nem érdekelt senki.

Hazaérve azonnal a konyhába siettem azzal a szándékkal, hogy egyek valamit, amikor is megpillantottam anyut az étkezőasztalnál. A telefonján olvasgatott valamit. Amikor meglátott, felállt az asztaltól, és felém lépett.

– Szia, anyu. Hogyhogy nem dolgozol? – csodálkoztam.

– Már hazaértem. Ma nem volt bent sok dolgom – felelte, és adott egy puszit a homlokomra. – Főztem neked ebédet. Még meleg – vett ki egy tányért a konyhaszekrényből, és mert bele borsólevest. – Tessék – nyújtotta felém, mire elvettem, és leültem vele szembe, hogy megegyem.

– Mi volt a suliban? – érdeklődött.

– Semmi különös, csak egy szokásos hétfő – motyogtam a tányéromat bámulva.

Anyu persze nem hitt nekem.

– Delilah, jól vagy? – kérdezte aggódva.

– Igen – feleltem összepréselt ajkakkal.

– Szeretnél beszélni róla?

– Nem – vágtam rá, majd egy kis gondolkodás után félretoltam a tányért, és sóhajtottam egyet. – Vagyis...

Elmeséltem anyunak az egész sztorit, kezdve azzal, hogy összevesztem Ivyvel, hogy Noah egyre távolságtartóbbá vált a hetek alatt, hogy szombaton mit kiabált utánam Logan, hogy Noah hogyan vágta a fejemhez ma reggel, hogy idegesítő vagyok, és végül, hogy mi történt a szünetben, vagyis a szakítást.

Anyu egyszer sem szakított félbe vagy kérdezett vissza, bár nem tudom, mennyit érthetett a mondandómból, mert a felét sírva meséltem el.

– Hát, ennyi – fejeztem be, megtörölve a kézfejemmel a szemem, anyu pedig mellém lépve átölelt, és megsimogatta a fejem.

– Ki hiányzik jobban? – kérdezte rövid hallgatás után. – Ivy vagy Noah?

– Noah – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Régebb óta vagyunk barátok, jobban ismer, mint bárki más, és nagyon fontos nekem. Persze, Ivy is hiányzik, de Noah jobban. Sokkal jobban – fejtettem ki az érzéseimet velük kapcsolatban. – És így, hogy nem tudom, miért viselkedett velem bunkón, csak még bonyolultabb a helyzet.

– Logan is hiányzik? – kérdezte csendesen anyu.

– Igen, egy kicsit – bólintottam. – Elvégre jártunk egy hónapot. És nagy hatással volt rám. Mármint tudod, ez volt az első igazi kapcsolatom – magyaráztam, anyu pedig csak biccentett jelezve, hogy érti, mire akarok kilyukadni. – És mikor elkezdtünk járni, kedves volt, figyelmes, érdeklődött irántam, nem viselkedett így, ahogy ma. És ahogy szombaton – tettem hozzá. – Tehát, igen. Hiányzik. De az az énje, amit akkor mutatott, amikor megismertem – fejeztem be halkan.

– Delilah.

– Igen? – néztem anyu szemébe.

–  Soha nem gondolkoztál el azon, miért kezdett el Noah úgy viselkedni veled? Hogy mikor kezdődött el ez az egész?

– De igen, miután összejöttünk Logannel – mondtam ki, majd elgondolkoztam. –  Mi van, ha Noah azért volt bunkó, mert Logannel jártam? Azért, mert zavarta Logan? Talán ő ismerte az igazi személyiségét, azt, amit ma mutatott meg, és féltett tőle. Talán zavarta, hogy sok időt töltök vele, és hogy elhanyagolom a barátságunkat – gondolkoztam hangosan, anyu pedig bólogatva helyeselt.

– Vagy... – szólt közbe lassan, majd megrázta a fejét. – Nem, semmi.

– Naaa, anyu – nógattam. – Mit akartál mondani?

– Nem fontos – legyintett, mire szúrósan néztem rá. – Na jó – sóhajtott beletörődve. – Vagy az is lehet, hogy azért viselkedett veled bunkón, és azért vágta el magát tőled, mert... – hallgatott el.

– Mert? – kérdeztem vissza, mire anyu mélyen a szemembe nézett, és úgy mondta ki.

– Mert tetszel neki, és féltékeny volt.

_________________________

Sziasztok! 💞
Remélem, tetszett nektek a rész, köszönöm, hogy elolvastátok.

következő rész nemsokára :)

ddorcii <3