Több mint barátság

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐞𝐞𝐧

∘✩ 13 ✩∘

Vagy húsz percet töltöttem a lányvécé padlóján ülve, mire végre teljesen összeszedtem magam, hogy visszamenjek az osztályba, ahol nem mellesleg már az első óra ment.

A tükörbe pillantva, megtöröltem a szemem, megigazítottam a hajam, és a tükörképemre mosolyogtam (vagy csak próbáltam), aztán visszasétáltam az osztályba. Mindenki felém nézett, mikor beléptem az ajtón, én pedig lesütött szemmel siettem a padomhoz, érezve az osztályom és a tanár égető pillantását a hátamon.

A tanár megköszörülte a torkát, és felvonva a szemöldökét látványosan a karórájára pillantott.

– Delilah, több mint 20 percet késtél. Valami magyarázat?

– Elnézést, rosszul lettem – hazudtam az arcába nézve, mire összeráncolta a homlokát.

– Még két ilyen, és igazolatlan óra – közölte szigorúan, mint aki egy szavamat sem hiszi, majd a naplóból kihúzta a hiányzást. – Vedd elő a füzeted! – parancsolt rám, mire engedelmeskedtem, tudva, hogy mostantól valószínűleg pikkelni fog rám, így jobb nem kihúznom nála a gyufát.

Az óra végül eltelt, csak háromszor szólítottak fel, de nem nagyon törődtem most ezzel. A szünetben nagyon figyeltem, nehogy hátraforduljak Noah-hoz, aki a jelek szerint tökéletesen érezte magát, nem látszott rajta, hogy megsiratta a több mint 12 éves barátságunkat, mert néhány osztálytársammal röhögött valamin.

Körülnézve az osztályban mindenki elvolt valakivel, senki sem ült egyedül a padjában rajtam kívül, így, mivel senki társaságát nem élvezhettem, úgy döntöttem, átmegyek Logan osztályába. Épp mikor kiléptem az ajtón, csöngettek, úgyhogy várnom kellett a következő szünetig, ami nem is volt baj, mert az amúgy is hosszabb, 15 perces.

Amint kicsöngettek, végigsétáltam a folyosón, ugyanis a végzősök osztályai eléggé messze estek a miénktől. Az ajtóban álló magas fiúk láttára kicsit megszeppentem, de aztán megszólítottam őket.

– Logan itt van? – érdeklődtem, mire az egyik haverja (Oliver, ha jól emlékszem a nevére) rám nézett.

– Mindjárt jön – felelte –, van egy kis dolga – húzta mosolyra a száját, amitől önkéntelenül is megborzongtam.

– Milyen dolga van? – kérdeztem rosszat sejtve, mire csak röhögve megrázta a fejét.

– Te vagy az a kis fruska, akit szédít? Abigail? – hagyta figyelmen kívül a kérdésemet, és figyelmesen végigmért.

– Delilah – helyesbítettem, miközben figyelmemet nem kerülte el az, hogy egy másik lánynéven szólított.

– Jó csajnak tűnsz – folytatta, mire egy kicsit elhúzódtam tőle, és zavartan elmosolyodtam, aztán... aztán lefagyott a mosoly az arcomról. Ugyanis megláttam Logant (háttal állt nekem, tehát nem vett észre), amint egy magas, fekete hajú lányt karolt át, és rácsapott a fenekére.

Elkerekedett szemekkel meredtem rájuk, egyszerűen képtelen voltam elhinni, amit látok. Közben ők felénk sétáltak, és Logan, amint észrevett, elengedte a lányt.

Mellettem állva Oliver is érdeklődve bámulta a jelenetet, nem látszott az arcán, hogy meg lenne lepődve vagy valami, ezek szerint tudott róla.

– Tudod mit? – fordult hozzám. – Nektek most már úgyis mindegy, úgyhogy ezt nyugodtan megengedhetjük – karolta át a derekamat, és magához rántva megcsókolt.

_________________________

Sziasztok! 💞
Hoztam egy újabb részt, remélem, eddig tetszik nektek a történet, véleményeteket nyugodtan leírhatjátok kommentben (hálás lennék valami visszajelzésnek).
Köszönöm, hogy elolvastátok.

következő rész nemsokára :)

ddorcii <3