∘✩ 13 ✩∘
Vagy húsz percet töltöttem a lányvécé padlóján ülve, mire végre teljesen összeszedtem magam, hogy visszamenjek az osztályba, ahol nem mellesleg már az első óra ment.
A tükörbe pillantva, megtöröltem a szemem, megigazítottam a hajam, és a tükörképemre mosolyogtam (vagy csak próbáltam), aztán visszasétáltam az osztályba. Mindenki felém nézett, mikor beléptem az ajtón, én pedig lesütött szemmel siettem a padomhoz, érezve az osztályom és a tanár égető pillantását a hátamon.
A tanár megköszörülte a torkát, és felvonva a szemöldökét látványosan a karórájára pillantott.
– Delilah, több mint 20 percet késtél. Valami magyarázat?
– Elnézést, rosszul lettem – hazudtam az arcába nézve, mire összeráncolta a homlokát.
– Még két ilyen, és igazolatlan óra – közölte szigorúan, mint aki egy szavamat sem hiszi, majd a naplóból kihúzta a hiányzást. – Vedd elő a füzeted! – parancsolt rám, mire engedelmeskedtem, tudva, hogy mostantól valószínűleg pikkelni fog rám, így jobb nem kihúznom nála a gyufát.
Az óra végül eltelt, csak háromszor szólítottak fel, de nem nagyon törődtem most ezzel. A szünetben nagyon figyeltem, nehogy hátraforduljak Noah-hoz, aki a jelek szerint tökéletesen érezte magát, nem látszott rajta, hogy megsiratta a több mint 12 éves barátságunkat, mert néhány osztálytársammal röhögött valamin.
Körülnézve az osztályban mindenki elvolt valakivel, senki sem ült egyedül a padjában rajtam kívül, így, mivel senki társaságát nem élvezhettem, úgy döntöttem, átmegyek Logan osztályába. Épp mikor kiléptem az ajtón, csöngettek, úgyhogy várnom kellett a következő szünetig, ami nem is volt baj, mert az amúgy is hosszabb, 15 perces.
Amint kicsöngettek, végigsétáltam a folyosón, ugyanis a végzősök osztályai eléggé messze estek a miénktől. Az ajtóban álló magas fiúk láttára kicsit megszeppentem, de aztán megszólítottam őket.
– Logan itt van? – érdeklődtem, mire az egyik haverja (Oliver, ha jól emlékszem a nevére) rám nézett.
– Mindjárt jön – felelte –, van egy kis dolga – húzta mosolyra a száját, amitől önkéntelenül is megborzongtam.
– Milyen dolga van? – kérdeztem rosszat sejtve, mire csak röhögve megrázta a fejét.
– Te vagy az a kis fruska, akit szédít? Abigail? – hagyta figyelmen kívül a kérdésemet, és figyelmesen végigmért.
– Delilah – helyesbítettem, miközben figyelmemet nem kerülte el az, hogy egy másik lánynéven szólított.
– Jó csajnak tűnsz – folytatta, mire egy kicsit elhúzódtam tőle, és zavartan elmosolyodtam, aztán... aztán lefagyott a mosoly az arcomról. Ugyanis megláttam Logant (háttal állt nekem, tehát nem vett észre), amint egy magas, fekete hajú lányt karolt át, és rácsapott a fenekére.
Elkerekedett szemekkel meredtem rájuk, egyszerűen képtelen voltam elhinni, amit látok. Közben ők felénk sétáltak, és Logan, amint észrevett, elengedte a lányt.
Mellettem állva Oliver is érdeklődve bámulta a jelenetet, nem látszott az arcán, hogy meg lenne lepődve vagy valami, ezek szerint tudott róla.
– Tudod mit? – fordult hozzám. – Nektek most már úgyis mindegy, úgyhogy ezt nyugodtan megengedhetjük – karolta át a derekamat, és magához rántva megcsókolt.
_________________________
Sziasztok! 💞
Hoztam egy újabb részt, remélem, eddig tetszik nektek a történet, véleményeteket nyugodtan leírhatjátok kommentben (hálás lennék valami visszajelzésnek).
Köszönöm, hogy elolvastátok.következő rész nemsokára :)
ddorcii <3
YOU ARE READING
Több mint barátság
Romance.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben va...