Több mint barátság

𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

∘✩ 3 ✩∘

A városból dél körül értem haza, a fagyizás után még sétálgattunk, beszélgettünk, néhány boltban kicsit körülnéztünk, aztán hazagyalogoltunk. Otthon a cipőmet levéve kezet mostam, és rögtön a konyhába siettem, hogy keressek valami ehetőt. Megmelegítettem a tegnapi maradékot, és az asztalhoz leülve lassan megettem, miközben a telefonomon megnyitva a Netflixet elindítottam a következő részt az Outer Banksből.

Miután végeztem az ebéddel, felmentem a szobámba, és az ágyamra dőlve neteztem tovább. Néhány órával később rám írt Noah.

Noah: Szia, otthon vagy?
Delilah: Aha, átjössz?
Noah: Tíz perc.
Delilah: Oké, amúgy még jó az idő a fürdéshez, szóval hozhatsz fürdőgatyát, ha akarsz.

Kikászálódtam az ágyból, felvettem a sima fekete fürdőruhámat, és összefogtam a hajamat a fejem tetején egy kontynak nem nevezhető valamibe. Noah pár perc múlva csöngetett, úgyhogy leszaladtam a lépcsőn, és kinyitottam neki az ajtót.

– Szia, Del – mosolyodott el, amint meglátott. Ő az egyetlen, aki Del-nek becéz, nem is tudom, mikor kezdte, olyan, mintha már ezer éve így hívna.

Elé szaladtam, és lábujjhegyre állva átöleltem. Ez már jó pár éve a szokásunk, hogy amikor találkozunk, megöleljük egymást.

– Bejössz vagy maradjunk az udvaron? – néztem rá kérdőn.

– Udvar – felelte, majd mikor befelé indultam, csodálkozva fordult utánam. – Hova mész?

– Hozok valami kaját.

A konyhában kivettem a szekrényből egy csomag szalonnás csipszet (ez a kedvencem), és egy csomag csípőset (ez meg Noah-é). Végül kerestem még ropit, majd egy üveg kólát, aztán a mellkasomhoz szorítva a kupacot a térdemmel kilöktem az ajtót.

– Mutasd – lépett oda hozzám azonnal Noah, és kivette a kezemből a kaját.

Én előrementem, és a napágyakhoz lépve egymás mellé vonszoltam őket, majd ledőltem az egyikre. Noah a másikra pakolta a dolgokat, mire odanyúltam, és felbontottam a szalonnás csipszet. Egy marokkal a számba szórtam, miközben bólogatva rágcsáltam, jelezve, hogy finom. Noah közben elterült a másik napágyon, és kezét a szeme elé emelve engem figyelt.

– Kérsz? – nyújtottam felé a zacskót, mire megrázta a fejét.

– Az nem finom.

– Nem is igaz – vitatkoztam vele. – A szalonnás az egyik legjobb csipsz.

– A csípőset nem viszi – bontotta ki a másik zacskót, és a szájába szórta.

– Kaphatok belőle? – kérdeztem, lerakva a szalonnás csomagot.

– De ne sokat – nyújtotta felém a szemét forgatva, mire elnevettem magam, és kivettem a kezéből. A zacskóba túrva megkóstoltam.

– Hmm – motyogtam teli szájjal. – Egész jó – bólogattam, egy újabb adagot a számba tömve. – Várj – hajoltam el Noah elől, aki megpróbálta visszaszerezni a zacskót, de nem adtam. Gyorsan lapátoltam a számba a csipszet, majd direkt egy darabot benne hagyva adtam vissza a zacskót. Noah döbbenten meredt a csaknem üres csomagra, majd rám bámult.

– Te tényleg megetted az egészet? – nevette el magát hitetlenül, mire mosolyogva megráztam a fejem, és megtöröltem a számat az alkarommal.

– Nem – feleltem. – Hagytam benne egy darabot – tettem hozzá, utalva arra, hogy maradt még neki, és különben is úgy kaptam meg a zacskót, hogy a fele már hiányzott.