∘✩ 22 ✩∘
Másnap már rendesen kellett suliba mennem, nem maradhattam otthon sajnos. Reggel, miután gyorsan elkészültem, kikönyörögtem anyutól egy igazolást a tegnapot illetően, aki bár a szemét forgatva, de írt egyet szerencsére, miután megígértette velem, hogy többet nem lógok el csak úgy.
Jó kislány-módra bólogattam, majd miután megírta a kis papírt, adtam neki egy puszit, és már indultam is a suliba.
Rögtön kémiával kezdtük a napot (bleh), a tanárnő táblánál magyarázott, mi meg szorgosan jegyzeteltünk. Többé-kevésbé.
Én még írtam, amikor Noah már befejezte, és bökdösni kezdte a hátamat a tollával.
– Hé, Del.
– Várj egy kicsit, mindjárt befejezem – szóltam neki, de nem hagyott békén.
Addig piszkált a tollával, amíg idegesen hátra nem fordultam, és egyszerűen kivettem a kezéből.
– Add vissza – nyúlt felém azonnal, és megpróbálta visszavenni.
– Nem – szorítottam meg erősebben, és megpróbáltam kitérni a keze elől.
– Del, na már – kérlelt, mire vigyorogva megráztam a fejem.
– Nem.
– Nem? – kérdezett vissza.
– Nem – vágtam rá kajánul.
– Oké – felelte, és úgy tűnt, belenyugodott, hogy nem kapja vissza a tollat, mert visszaült a helyére.
Egy elégedett, amolyan ,,végre nyertem vele szemben" mosollyal fordultam előre, mikor hirtelen előrehajolt, és ujjaival kétoldalt megbökte a derekam. Ösztönösen magam mellé rántottam a karom, és halkan felsikkantottam, mire az egész osztály felénk fordult. Noah nem törődve velük, elégedett mosollyal vette vissza a tollat, majd mikor félig hátrafordultam, hogy utána kapjak, felemelte a kezét, és ismét a derekamhoz nyúlt.
– Ne, ne – kérleltem nevetve, megpróbálva eltolni a kezét, mire elmosolyodott, és lassan elhúzódott.
Megnyugodva fordultam vissza, majd a tanárnőre néztem, aki megbotránkozva figyelt minket.
– Elnézést – intettem neki, és újra a füzetembe mélyedtem.
– Tehát, miután befejeztétek az órára egyáltalán nem illő viselkedést, hozzátok ki a füzeteteket – szólított fel minket szigorúan. – Csak hogy lássam, mennyire figyeltek a tananyagra – tette hozzá megigazítva a szemüvegét, mire sóhajtva felálltam, és kisétáltam az asztalához.
– Elnézést, tanárnő, nem tudtam mindent leírni – hebegtem, az asztalra téve a füzetet, mire ő föléhajolt, és átnézte.
– Hiányos, ahogy gondoltam – bólintott. – Hétfőn a kisasszony lesz az, aki egy szép, húszperces felelés keretében összefoglalja, mit is tanultunk az elmúlt órákon – nézett rám szúrósan, majd a kezembe nyomta a füzetet, és intett, hogy menjek vissza a padomhoz.
Noah füzetét is átnézte, de az övé rendben volt (ez érthető, hiszen gyorsabban ír, mint én, bár az övé inkább macskakaparás, mint írás).
Szünetben aztán bosszúsan fordultam hátra Noah-hoz, eredetileg azzal a szándékkal, hogy letolom, amiért miatta fog kellenem felelni, de miután azzal a szép sötétkék szemeivel rám nézett, csak megráztam a fejem, és hitetlenül elnevettem magam.
– Rohadj meg – kívántam neki mosolyogva szépeket, mire csak felröhögött.
– Valld be, hogy élvezted – vigyorgott rám, mire egy ,,kikérem magamnak" tekintettel meredtem rá.
– Na persze – bólogattam. – Miattad fog kellenem egész hétvégén tanulni azt a hülye kémiát – néztem rá szúrós tekintettel.
– Kapsz érte vigaszdíjt – alkudozott, mire elnevettem magam és a mellkasom előtt keresztbe fontam a karjaim.
– Tényleg? És mit?
– Meglepetés – kacsintott rám, mikor megszólalt a csengő.
– Uramisten, milyen óránk van? – kaptam a szám elé a kezem, Noah pedig a falra felakasztott órarendre pillantott.
– Torna.
– Jaj már – sóhajtottam kimerülten.
Nem szeretem a tornát, függetlenül attól, hogy a mozgással semmi bajom (elvégre táncolok), viszont tornán általában hülyeségeket csinálunk, pl. egész órás futás jegyre (!), amit gyűlölök.
Na mindegy, az osztályból kilépve Noah-val a szekrényünkhöz sétáltunk, kivettük a tornacuccunkat, és beszélgetve elindultunk átöltözni.
_________________________
Sziasztok! 💞
Itt is lennék egy újabb résszel, remélem, tetszett nektek. Köszönöm, hogy végigolvastátok.Egyébként, nem tudom, hogy észrevettétek-e, de új borítót csináltam, nekem ez talán jobban tetszik, mint az előző. Ti mit gondoltok róla?
következő rész hamarosan jön :)
ddorcii <3
YOU ARE READING
Több mint barátság
Romance.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben va...