Több mint barátság

𝐞𝐥𝐞𝐯𝐞𝐧

∘✩ 11 ✩∘

Miután kisírtam magam, anyuval a konyhába mentünk, ahol leültetett, és elém téve egy csomag zsepit és egy pohár vizet, leült mellém, és megsimogatta a fejem.

–  Szeretnél róla beszélni? – kérdezte gyengéden, mire csak megráztam a fejem. Nem. Nem vagyok képes rá, hogy megismételjem Logan durva szavait. – Áthívjam Noah-t? – érdeklődött, tudva, hogy Noah nekem olyan, mint egy testvér, mindig meg tud vigasztalni vagy fel tudja dobni a hangulatom.

– Nem kell – ráztam meg a fejem szomorúan. – Szerintem látni sem akar.

– Összevesztetek? – nézett rám csodálkozva anyu, mire kortyoltam egyet a pohár vízből, csakhogy húzzam az időt a válaszadással.

– Olyasmi – nyögtem ki, mire anyu csak megcsóválta a fejét.

– Se Ivy, se Noah? Delilah, mi történik veled?

– Fogalmam sincs – vágtam rá ingerülten. – Mostanában kicsit szét vagyok esve. De majd megoldom. Megoldok mindent – tettem hozzá suttogva, gondolva ezalatt Ivyre, Noah-ra és Loganre egyaránt.

Nem vacsoráztam aznap, nem voltam éhes, helyette inkább az ágyamban feküdtem, egy párnát szorítva a mellkasomhoz, miközben egyre Logan szavai visszhangoztak a fejemben. ,,Legközelebb megbaszlak, bármit is mondasz". A kezemet a fülemre szorítottam, mintha így ki tudnám zárni ezt a mondatot, ami hallatára valami összetört bennem, és már nem tudtam úgy tekinteni Loganre, mint azelőtt. Akkor, abban a pillanatban annyira erőszakosnak tűnt, hogy komolyan megijedtem tőle.

Hirtelen megpittyent a telefonom, mire kinyújtottam a karom, hogy elérjem a készüléket, és a hátamra fordulva megnéztem a kijelzőt. Logan írt. Az üzenet kifért a kijelzőre, így nem kellett megnyitnom ahhoz, hogy az egészet elolvassam.

,,Ne haragudj, nagyon bevadultam. Sajnálom."

A fejemet rázva, válasz nélkül hagyva raktam félre a telefont, majd felültem, letöröltem a könnyeimet, és az íróasztalomhoz léptem. Elővettem az AirPodsomat, és elindítottam a just be happy listámat Spotify-on, majd a fiókból elővettem a festékeket, ecseteket, egy vásznat, és nekiláttam a festésnek. Valami vidám képet akartam festeni, ezért erősen lehunytam a szemem, majd mikor bevillant a kép, bólintottam, és nekikezdtem a vázlat megrajzolásának.

Három órán át megállás nélkül dolgoztam, időközben újraindítottam a lejátszási listát is, mert véget ért, az ujjaim festékesek lettek, és a hajam szétjött a kontyból, amibe elvileg raktam, de végre elkészültem.

A képen egy feketével festett lány látható (az lennék én) amint táncol, hosszú szoknyája meglibben, haja lágy hullámokban omlik a vállára. Mögötte a tenger található, a látóhatáron éppen eltűnik a nap, így az ég bíbor és narancs színekben pompázik, és a fény megtörik a víz nyugodt felszínén.

Megmostam a kezem, aztán elpakoltam a dolgokat, és a festményt a falnak támasztottam, hogy megszáradjon, majd kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, és leszaladtam a konyhába, hogy keressek valami nasit, mert a nagy munkában egy kissé megéheztem. Ittam egy pohár vizet, majd elővettem a szekrényből a kukoricapelyhet, öntöttem rá egy kis tejet, és az asztalhoz leülve lassan elfogyasztottam, a telefonomon megnyitva a Wattpadot, és elmerültem a fake scenarios világában.

_________________________

Sziasztok! 💞
Itt is lennék egy újabb résszel, igyekeztem hamar hozni, remélem, tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok.

következő rész nemsokára :)

ddorcii <3