Több mint barátság

𝐨𝐧𝐞

∘✩ 1 ✩∘

Álmosan ültem fel az ágyamban, miközben megpróbáltam kinyomni a telefonomon az ébresztőt. Megdörzsöltem a szemem, és a kijelzőre pillantva ásítottam egyet. 6:26. Igen, mindig ilyen lehetetlen időpontra állítom be az ébresztőt, igazából fogalmam sincs, miért, már évek óta ezt csinálom.

Pár percig az ágyamban gubbasztottam, megpróbálva észhez téríteni magam, majd kikászálódtam a kényelmes paplanom alól, és a fürdőszobába csoszogtam. Arcot és fogat mostam, aztán visszamentem a szobámba. Megcsináltam az ágyam (igazából csak annyi, hogy szépen eligazgatom a takarót és a párnákat), aztán pedig felöltöztem. Tegnap este előrelátóan kikészítettem a ruhámat, hogy ne reggel kelljen ezzel szenvednem. Igazából semmi extra, egy koptatott, egyenes szárú farmer, és lila rövid ujjú top, mert meleget mondtak mára. A sminktükröm elé leülve felraktam egy kis szempillaspirált, megcsináltam a szemöldököm, és tettem fel ajakbalzsamot, majd megfésülködtem, és a hajam végét egy kicsit behullámosítottam. Fújtam magamra egy kevés parfümöt, felraktam a gyűrűimet (a középső ujjaimra egyet-egyet), és már készen is voltam. A fekete kis hátizsákomat elővéve beleraktam egy jegyzetfüzetet, a tolltartómat és pénztárcámat, kezembe vettem a telefonomat, végül lesétáltam a lépcsőn a konyhába.

– Jó reggelt – köszöntem anyunak, odalépve a konyhapulthoz, hogy készítsek magamnak egy kávét.

– Szia, kicsim – nyomott egy puszit az arcomra. – Jól aludtál?

– Aha, úgy 5 órát.

– Hát, nálad már az is soknak számít – csóválta a fejét, mire elnevettem magam.

Igaza volt. Az utóbbi időben későn járok aludni (2-3 körül), ezért másnap mindig ásítozom, és délutánonként alszom egy-egy órát. Hiába szeretek aludni, van, ami fontosabb nála. Például az Outer Banks.

Időközben megfőztem a kávémat, öntöttem bele egy kis tejet, és a konyhaasztalhoz leülve belekortyoltam a telefonomon megnyitva az Instagramot, hogy megnézzem az elmúlt órák eseményeit.

– Delilah – szólt anyu, mire felnéztem a telefonomból. – Csináltam neked szendvicset, bent van a hűtőben – vette ki a csomagot, mire megköszönve elvettem tőle, és belesüllyesztettem a táskámba. – Tegnapról maradt egy kis rántott hús rizzsel, azt megmelegítheted ebédre – folytatta, mire bólintottam.

– Te mikor jössz haza? – kérdeztem.

– Olyan 5 körül. Hozok valamit vacsorára – tette hozzá. – Mennem kell az irodába. Legyen szép napod – búcsúzott, én pedig odalépve gyorsan átöleltem, mert nem akartam feltartani.

– Szia – suttogtam. – Vigyázz magadra.

Anyu elment, én pedig elöblítve a bögrét, felvettem az Air Jordanemet (enyhén szólva cipőmániás vagyok, és van egy kisebb gyűjteményem is), vállamra kaptam a táskát, aztán kiléptem a lakásból, és bezártam az ajtót. Végighaladtam a kerten, majd az utcára kilépve bezártam a kaput is, aztán elindultam a barátnőm, Ivyék felé, mert minden reggel együtt járunk suliba.

– Szia – értem oda hozzá, és átöleltem. – Mi az? – kérdeztem, mert kedvtelen arccal meredt rám.

–  A suli első napja – motyogta fáradtan. –  Már megint.

– Tudom, tudom – bólogattam. –  De figyelj, láthatod Logant – tettem hozzá lelkesen, miközben elindultunk egymás mellett a járdán.

– Az egyetlen jó dolog, ami ma történhet – jegyezte meg sötéten, mire oldalba böktem, amitől elmosolyodott. – Oké, befejeztem az önsajnálatot – tette fel a kezét, mire elnevettem magam.

A sulihoz érve besétáltunk az épületbe, és megkeresve az osztályunkat lefoglaltuk a már törzshelyünknek számító padot. Ajtó felőli padsor, utolsó előtti pad. Minden évben ott kezdünk, csak aztán mindig szétültetnek minket, mert általában végigbeszéljük az órákat.

Körbenéztem a teremben, de Noah-t még nem láttam, így odasétáltam Ivyhez, aki az ajtóban ácsorgott.

– Mi az? – néztem rá.

– Logant várom – vágta rá, tekintetét végigfuttatva a folyosón.

Logan egy évvel idősebb nálunk, és Ivy teljesen odavan érte, amit nem is csodálok. Magas, kosaras srác, fekete hajjal és sötétbarna szemekkel, és nagy nőcsábász hírében áll, ami mondjuk érthető.

Ivy mellé állva én is a folyosót figyeltem, Noah-t keresve, aki nemsokára meg is jelent.

– Szia – köszöntem neki, ő pedig odalépve hozzám átölelt, aztán köszönt Ivynek is, majd a terembe belépve kiválasztotta a mögöttem lévő helyet, és leült.

– Mizu? – kérdeztem felülve a padjára.

– Kurvára álmos vagyok – közölte őszintén, fejét lehajtva a padra, mire elmosolyodtam.

– Film maraton? – kérdeztem mindentudóan, mire csak biccentett.

A következő pillanatban megszólalt a csengő, majd bejött az ofőnk is, és kezdődhetett az óra.

________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt. Ha tetszett, jelezzétek egy vote-tal vagy kommenttel (nagyon hálás lennék a visszajelzésnek).

következő rész a jövő héten várható :)

ddorcii <3