Több mint barátság

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐲-𝐨𝐧𝐞

∘✩ 41 ✩∘

A nap lassan, de eltelt, túléltem a földrajzot és fizikát is, és mikor az utolsó óra végét jelző csengő is megszólalt, megkönnyebbülten pakoltam össze, majd Noah kezét fogva elhagytam a suli területét. Egyébként Noah-val úgy egyeztünk meg, hogy privátnak tartjuk meg a kapcsolatunkat, de nem titkosnak. Tehát kézen fogva mentünk be az osztályba, de azon kívül nem volt semmi több. Ugyanúgy viselkedtünk egymással, ugyanúgy beszélgettünk egymással, mindent ugyanúgy csináltunk. Úgy éreztük, nem kellene a többiek arcába tolni a kapcsolatunkat, mert az csak kettőnkre tartozik, és nem hiszem, hogy amúgy bárkit is különösebben érdekelne.

– Mi a terved délutánra? – érdeklődött felém fordulva Noah, ahogy az utcán sétáltunk végig.

– Passz – vontam vállat, megigazítva a táskám pántját a vállamon. – Tanulás, kaja, esetleg festeni fogok, már rég nem festettem – gondolkodtam. – Neked edzésed lesz, ugye?

– Aha – bólintott. – Utána beszélhetünk.

– Oké. Meddig tart az edzésed?

– Fél hét. Miért?

– Csakhogy nem jönnél-e át utána.

– Ahogy akarod, Del. Szerintem inkább jobb holnap, akkor nincs se edzés, se tánc – utalt a délutáni körökre.

– Jó, jó – bólogattam. – De azért FaceTime?

– Az mindenképp. Ha végeztem, hívlak – tette hozzá, miközben befordultunk a sarkon, és végigsétálva az utcán, megálltunk a házunk előtt.

– Amúgy, Noah – álltam meg vele szemben, és a kezét fogva néztem fel rá.

– Mi az, kicsim? – érdeklődött, én pedig elmosolyodtam a megszólításon.

– Így hív anyu is – jegyeztem meg.

– Passzol rád – felelte egyszerűen

– Ugye, most nem a magasságomra utalsz? – húztam össze a szemem felháborodottan.

– Ááá, dehogy – ellenkezett vigyorogva. – Mit akartál mondani?

– Azt, hogy csak most jutott eszembe, hogy a jövő héten Valentin-nap – haraptam be a számat.

– Tudom – biccentett.

– Tudod? – csodálkoztam, mert eddig egyik évben sem ünnepeltünk, sőt szóba sem hoztuk egymás között, elkerülve a félreértéseket azzal kapcsolatban, hogy most ünnepelnünk kéne-e vagy sem.

– Igen. Eszemben van.

– És... – kezdtem, de megakadtam, mert nem tudtam, hogyan kérdezzem meg. Noah, mivel már ismer jó tíz éve, azonnal tudta, mit akarok mondani, de a világért sem segített volna ki, csak vigyorgott azon, hogy nem tudom magam kifejezni. – Szóval. Öhm.

– Igen? – kérdezett vissza szórakozottan, mire bosszúsan meredtem rá.

– Tudod, mit akarok kérdezni, ugye?

– Persze, hogy tudom, Del. Csak jó nézni, ahogy szenvedsz – jelentette ki.

– Tök jó, hogy rajtam szórakozol – forgattam szemem. – Tehát, csak annyi, hogy...

– Hogy?

– Hogy mi lesz vele? A Valentin-nappal – próbáltam összeszedni a gondolataimat. – Megünnepeljük, vagy nem?

– Figyelj, nekem van tervem Valentin-napra. Már egy jó ideje – tette hozzá, utalva arra, hogy az érzelmei felém nem csak hirtelen fellángolás, már hosszabb ideje érez irántam valamit. Én pedig észre sem vettem. Buta Delilah. – Az a kérdés, hogy te szeretnéd-e ünnepelni? – érdeklődött, mire lesütöttem a szemem, és halványan bólintottam.

– Oké, akkor ezt megbeszéltük.

– Milyen terveid vannak? – kíváncsiskodtam, mire elnevette magát.

– Meglepetés, Del.

_________________________

Sziasztok! 💞
Köszönöm, hogy elolvastátok az újabb részt, remélem, tetszett.

következő a jövő héten :)

ddorcii <3