Több mint barátság

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐟𝐢𝐯𝐞

∘✩ 25 ✩∘

Noah a vacsora után még kicsit nálunk maradt, és mivel tiszta volt az ég és látszódtak a csillagok, kiültünk az erkélyre, hogy megnézzük őket. Az én szobámból nem nyílt, viszont anyu szobájából igen, így oda mentünk. Csak pár percet terveztünk kint tölteni, ezért nem is mentünk le az udvarra, mert az az én fájós bokámmal azért eltartana, és amúgy is, így december közepe táján eléggé hideg is volt.

Egy pici gond volt csak, mégpedig az, hogy az erkély csaknem teljes része fedett volt, a korlát pedig magasan állt. Körülbelül a vállam szintjén.

– Alig látok valamit – panaszkodtam lábujjhegyre állva.

– Így jár az, aki alacsony – nevetett ki Noah, mire mérgesen összehúztam a szemem, és odaléptem, hogy meglökjem a vállát. Nevetve elhúzódott, és megfogta a csuklóm.

– Nem akarsz felülni a korlátra? – kérdezte az arcomat fürkészve.

– Le fogok esni.

– Majd tartalak. Na, gyere – fordított meg, majd a hónom alá nyúlva könnyedén felemelt, és a korlátra ültetett. Két kézzel kapaszkodtam, Noah pedig karjait a hasam előtt összekulcsolva tartott.

– Így jó, Del? – érdeklődött.

– Igen, de ne engedj el – feleltem, mire halványan elmosolyodott.

– Nem foglak – ígérte meg.

✧

A hétvégém lazán telt, nem történt semmi említésre méltó, ahogy az azt követő héten sem. Az életem visszazökkent a rendes kerékvágásba, minden a megszokott módon folyt. A napjaim egyformán teltek, suli, tanulás, Noah, tánc és a ,,self care" dolgaim, pl. festés, zenehallgatás, néha egy arcmaszk, esetleg egy séta. Igen, szerencsére a bokám gyorsan meggyógyult, alig fájt egy hetet, most már újra tudom rendesen használni. Igaz, sokkal érzékenyebb, mint a másik, így óvatosan próbálok bánni vele. Emiatt a tánc egy kicsit nehezebben megyek, de naponta erősítem, hogy a jövőben ne legyen vele semmilyen komoly problémám.

Egyébként, lehullott az első hó, itt Los Angelesben, aminek nagyon örültem, mert szerintem a tél semmit sem ér hó nélkül. Nem esett valami sok, és rá két nappal később el is olvadt, de azért szép volt a város, ahogy mindent hó borított.

Noah-val aznap este kimentünk egyet sétálni, építettünk egy aprócska hóembert (sajnos az is elolvadt, pedig tökre aranyos lett), és hógolyóztunk is. Nagyon jól éreztem, rengeteget nevettünk, és miközben sétáltunk, egyre csak beszélgettünk.

Mikorra már teljesen átfagytunk, felmentem Noah-hoz, csináltunk forró csokit tejszínhabbal és pillecukorral, aztán pedig filmet néztünk a kanapén (Harry Potter-maratont tartottunk). Noah elővette a kedvenc pokrócomat is, a bolyhos fehéret, amit imádok, és csak azért nem loptam még el, mert akkor nem lenne mivel takaróznom, ha átmegyek.

✧

Időközben a sulit is befejeztük (most van pár hét jól megérdemelt téli szünetünk), így sokkal nyugodtabbak a napjaim. Későn kelek, mézeskalácsot reggelizek (amit anyuval sütöttünk), aztán pedig anyuval töltöm a napot, esetleg Noah-val és a szüleivel (akiket már gyerekkorom óta ismerek, és imádok), vagy egyszerűen csak a szobámban festek, sorozatot nézek.

Nyugiban telnek a napok, és nincs rajtam sem stressz, sem nyomás. Megnyugtató érzés. The most wonderful time of the year. Ezt láttam Pinteresten. Hát, egyetértek.

_________________________

Sziasztok! 💞
Itt is lenne az újabb rész, nem feltétlenül hosszú és izgalmas, de azért remélem, tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok (furcsa nyáron karácsonyias fejezetet írni, de éppen ott tart a történet, szóval nincs más választásom 😌).

Még meg szeretném említeni, hogy átléptük a 8k olvasót és a 200 csillagot is!! Úristen, alig hittem, mikor megláttam! Köszönöm nektek, hihetetlenül hálás vagyok 🥺💕

következő rész hamarosan :)

ddorcii <3