∘✩ 34 ✩∘
Miután alaposan megtanulmányoztam a kocsit, és kiörömködtem magam fölötte, Noah a kezemet megfogva az autóhoz húzott, és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Mosolyogva pillantottam fel rá, majd beszálltam a járműbe, ujjaimmal végigsimítva az ülés bőranyagát.
Közben Noah is beült az autóba a kormány mögé, és felém fordult.
– Indulhatunk? – kapcsolta be a biztonsági övet.
– Igen, igen, menjünk – lelkesedtem, mire elnevette magát, és hátranyúlva az ülésre elővett egy McDonald's-os csomagot.
– A vigaszdíjad – nyújtotta felém, mire a szám elé kaptam a kezem.
– Vettél nekem mekit? Te jó ég, Noah – örvendeztem, és felé hajolva adtam egy puszit az arcára, majd a kezéből kivéve a csomagot, belekukkantottam. Sült krumpli, chicken nuggets és egy nagy pohár kóla.
– Ketchup nincs? – húztam el a szám, miközben ő beindította az autót, és kitolatva a kis mellékutcából, a főútra kanyarodott.
– Ott van a legalján – szólt. – Azt feltételezed rólam, hogy nem tudom, a sült krumplit csak ketchuppal tudod megenni? – vonta fel a szemöldökét felém pillantva, mire mosolyogva megráztam a fejem, és mélyebbre túrtam a zacskóban.
– Megvan – emeltem fel a kis zacskót, és azonnal ki is bontottam.
– Ha morzsázol, kiraklak – közölte Noah mosolyogva.
– Nem fogok – nyugtattam meg, egy darab krumplit a ketchupba mártva, majd a számhoz emelve leharaptam a végét.
Az ablakon át kinézve az elsuhanó tájat figyeltem, a lakóházakat, a boltokat, a forgalmat.
– Amúgy, hova megyünk? – eszméltem fel a bambulásból, és Noah felé fordultam.
– A tengerpartra – felelte, egy pillanatra elszakítva a tekintetét az útról és a szemembe nézett.
– Tényleg? De jó – fordultam vissza az ablak felé, és a kólámból szürcsölve egyet bámultam kifelé. – Imádok itt élni – sóhajtottam, a fejemet a tenyerembe hajtva. – Olyan szépek a pálmafák, jajj – jegyeztem meg izgatottan. – Ugye, hogy szépek a pálmafák? – fordultam Noah felé, a beleegyezésére várva.
– Igen, gyönyörűek – helyeselt felém pillantva, óvatos mosollyal az arcán.
– A pálmafák az egyik jó dolog, amiért érdemes Los Angelesben élni – folytattam elgondolkodva.
– És mi a másik? – érdeklődött.
– A naplementék. Olyan gyönyörűek. Egy örökkévalóságig tudnám nézni a naplementéket – feleltem álmodozva. – Olyan szép akkor az ég. Mintha egy művész festette volna, mielőtt elhagyta volna ezt a világot – magyaráztam teljesen a gondolataimban járva.
– A tengerpartra csak olyan húsz perc múlva érünk oda. Megnézhetjük a naplementét – ajánlotta Noah, mire boldogan bólintottam.
– Amúgy, nem zavar, hogy ennyit beszélek ilyen dolgokról? – pillantottam rá óvatosan. Rossz szokásom, úgy érzem, ha valakivel vagyok, nem csak nekem kellene beszélnem, őt is szóhoz kellene juttatnom. Erre mindig megpróbálok figyelni, egyrészt mert érdekel a másik, másrészt pedig, mikor még jóban voltam Ivyvel, én is éreztem hasonlót. Azt, hogy csak ő beszél, és közben leszar, hogy én mit gondolok a dolgokról, vagy hogy nekem van-e mondanivalóm. Ezért érdeklődtem Noah-nál, hogy nem-e zavarja a megállás nélküli pofázásom, miközben őt nem hagyom szóhoz jutni.
– Del – nézett rám egy pillanatra –, dehogy. Soha nem zavart. Nyugodtan beszélj bármiről, amiről akarsz, én kíváncsi vagyok rá és meghallgatom. Szeretem hallgatni a hangodat – közölte őszintén, én pedig annyira meghatódtam a szavain, hogy könnyezni kezdtem. – Del? – pillantott felém aggódva. – Mi a baj?
A fejemet rázva töröltem le a könnyeimet, és elmosolyodtam.
– Semmi, csak jólesett, amit mondtál – vallottam be vadul kalapáló szívvel, Noah pedig újra felém kapva a tekintetét, a combomra rakta a kezét. Elkerekedett szemekkel bámultam magam elé, folyamatosan vigyorogva, és a világért sem szóltam volna rá, hogy vegye el onnan, mert nem zavart. Sőt.
_________________________
Sziasztok! 💞
Itt is lennék egy újabb résszel, remélem, tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok.Elértük az 1k csillagot, ami hihetetlen! Köszönöm szépen mindenkinek, aki vote-ol a részekre, nagyon hálás vagyok nektek! 😘❤️
következő fejezet a jövő héten :)
ddorcii <3
YOU ARE READING
Több mint barátság
Romance.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben va...