Több mint barátság

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐲-𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

∘✩ 43 ✩∘

Clarával az elmúlt napokban nagyon jóban lettem, kedves, aranyos lányt ismertem meg személyében, és bár kijelentette, hogy tetszik neki Noah, teljes mértékben tiszteli a kapcsolatunkat, úgy tűnik, még örül is a boldogságomnak.

Egyébként, neki is alakul valami, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a másik osztályból Lucasnek tetszik. Többször láttam őket beszélgetni a szünetekben, és mikor egyszer óvatosan rákérdeztem, mi van velük, csak annyit mondott, hogy barátok. Nem firtattam a témát, úgy voltam vele, hogy majd ha akar, magától beszél róla, nem kell sürgetni a dolgokat.

✧

Noah-val a Valentin-nap nagyon jól telt, délelőtt a suliban nem történt semmi extra, majd délután, miután közölte, hogy öltözzek fel szépen, eljött értem a kocsijával, és elvitt vacsorázni egy olasz étterembe. Nagyon hangulatos volt az egész, az étteremben fényfüzérek világítottak, a kaja is nagyon finom volt, a vacsora után pedig még ott maradtunk egy órácskára beszélgetni.

– Milyen volt a Valentin-nap? – érdeklődött anyu, miután Noah hazavitt, és a konyhában állva épp egy pohár vizet töltöttem magamnak.

– Nagyon jó volt – meséltem boldogan. – Elmentünk vacsorázni – közöltem izgatottan, anyu pedig mosolyogva figyelt. – És neked?

– Hát – szólt titokzatosan. – Kaptam csokit.

– Tényleg? – kaptam a szám elé a kezem.

– Igen.

– Tudod, kitől? – kérdezősködtem kíváncsian.

– Talán – vonta meg a vállát, én pedig érdeklődve vártam a választ. – Ryan.

– Ryan? – ráncoltam a homlokomat, mert fogalmam sem volt, ki az.

– Egy kollégám – magyarázkodott anyu, a konyhapultnak dőlve. – Az utóbbi időben eléggé jóban lettünk.

– Óóó – bólintottam mindentudóan, mire anyu zavartan legyintett.

– Ez még semmit sem jelent – vágta rá gyorsan. – Mi csak...

– Barátok vagytok? – kérdeztem cinikusan, mert ez a mondat valahogy mindig szembejön velem.

– Hát, valami olyasmi – biccentett anyu.

– Oké – tettem fel a kezem, jelezve, hogy nem firtatom tovább a témát.

✧

Időközben véget ért a február Noah tizenhetedik születésnapjával, amit egy kis bulival ünnepeltünk. Ott volt Marcus, Noah legjobb haverja, pár srác az osztályunkból, akikkel szintén jóban van, aztán Clara és én. Meg persze a húga, Lucy, aki kicsit meg volt ijedve a nagyfiúktól, és mivel csak engem ismert úgy jobban, egész végig mellettem volt. Clarával, miután felköszöntöttük Noah-t, elmentünk vele játszani a szobájába, és úgy tűnt, Lucy Clarát is megkedvelte, aminek nagyon örültem, mert a pár hét alatt nagyon jó barátnőkké váltunk, és mivel neki is volt egy húga, Lucyvel is jól kijött.

✧

Tehát beköszöntött a március, majd eljött nyolcadika, ezzel pedig a hónapfordulónk. Fogalmam sincs, mi lesz, vagy hogy egyáltalán lesz-e valami, nem beszéltük meg Noah-val, hogy fogjuk-e tartani a fordulókat. Valamiért nem volt suli, így egy nappal hosszabb hétvégét kaptunk, aminek nagyon örültem, mert úgy éreztem, ránk fér. A szülők viszont nem nagyon tolerálták ezt, mondván, hogyha mi úgyis otthon vagyunk, és ők nem lehetnek, mert dolgozniuk kell, csinálhatnánk valami értelmeset. Igen. Azt találták ki, hogy átfesthetnénk a kerítést, mert eléggé lekopott a szín, és így nem tengődünk egész nap. Noah-ék kerítéséről volt szó, és eredetileg a szülei csak neki mondták, hogy megcsinálhatná, de aztán Noah írt nekem, hogy mit szólok a ,,programhoz", úgyhogy én is belementem, hogy akkor töltsük együtt a napot, és fessünk kerítést, mert miért ne.

Anyu is áldását adta a dologra, és halkan megjegyezte, hogy a miénket is át lehetne festeni, mire csak legyintettem, hogy az még jó, így ennyiben hagytunk a témát. Egyszerre elég egy kerítéssel megszenvednünk. Nem kell nekünk rögtön kettő.

_________________________

Sziasztok! 💞
Itt is van az újabb rész, remélem, tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok.

következő a jövő héten :)

ddorcii <3