A TÖRTÉNET ELTÉR AZ EREDETITŐL
Azután hogy a hármas (Scott, Stiles és Rory) megtalálja a hullát az erdőben, minden a feje tetejére áll. Mint a dominó úgy követik egymást a szörnyűbbnél szörnyűbb események.
Kövesd végig Scott, Stiles, Rory és Nevada...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Életemben nem volt ilyen rossz szülinapom, eldöntöttem hogy elmegyek innen, még nem beszéltem anyámmal, és még senkinek sem mondtam ezt el. Az első ember akinek el fogom mondani az Lydia lesz, ő az ikertestvérem neki kel először tudnia ezt.
Oda léptem Nevada mellé és megfogtam a kezét. Azóta amióta megtudta hogy az apja életben van nagyon rossz állapotban van. Rám nézett és megölelt,megszorítottam a kezét és még jobban magamhoz húztam. Nem akart az apjával találkozni, és ez érthető volt, elmondta nekem hogy Peter csak kínozta őt amíg vele volt, és ez az amit soha nem fog és nem is akar megbocsátani neki.
-Peter felhívott. - szólalt meg és elengedett.
-Hogy mit csinált? - kérdeztem. Deaton ma is ide rendelt engem, és Nevada is jött velem. Isaac is itt volt, nagyon sok vizsgálatot kért tőlem a doki, és még mindig nem értem hogy miért. Azt mondta hogy valami furcsa van a véremben amit nem ért ő sem.
-Á, Aurora! - nézett rám doki. Ekkor Isaac megfordult és egyenesen a szemembe nézett.
-Sziasztok! Jó napot! - köszöntem. Ezután Nevada is köszönt és oda ment Scott mellé és leült a székre.
-Egy pillanat és mondom mit találtam. - nézett rám és beadott egy injekciót az asztalom fekvő kutyának.
-Rákos? - kérdezte Nevada és felállt majd oda lépett a kutyához. Deaton bólintott.
-Igen, kiváló megfigyelő vagy. Nem is csodálkozom, benne van a véretekben. - mondta Deaton és végig simított a kutya hátán.
-Nem gyógyítható, ugye? - kérdezte. Deaton ismét bólintott. Oda léptem a kutyához és én is végig simítottam a hátán, szerencsétlen állatoknak nem értem miért kell ezt átélniük.
-Csont daganata van. - mondta Deaton. Ránéztem Nevadára aki megfogta az egyik elülső lábát, és annyit láttam hogy a kezéből egészen a nyakáig fekete erek jönnek fel, és egy pár másodperc után elengedte a kutyát.
-Mégis mit csináltál? - kérdeztem. Mindenki rám nézett, én voltam az egyetlen akinek a feléről fogalma sem volt.
-Képesek vagyunk elvenni mások fájdalmát egy darabig. - mondta Scott. - Nemrég mutatta meg nekem is a doki.
-Ez hihetetlen. - mondtam. A kutya egy kicsit megkönnyebbültnek tűnt, de még így is szenvedett. Isaac elmosolyodott. Ezután vissza vitték a kutyust a többi közé és Deaton letakarította az asztalt, majd rárakott egy papírt. Isaac és Scott kiment beszélgetni.
-Itt van minden amit tudnod kell. - mutatott a papírra. - Biztos vagy benne hogy a családodban nincsen egy természetfeletti lény se?
-Igen, biztos vagyok benne. - mondtam. Deaton bólintott. - Miért?
-Mert az van ezen a papíron hogy van legalább egy természetfeletti felmenőd. - mondta. Elvettem az asztalról a papírt és elkezdtem olvasni azt ami rajta van. Tele volt számokkal, és olyan dolgokkal amiknek a felét nem is értettem. Majd megfordítottam és azon az oldalon volt az amit megértettem. Vérfarkas gének: 45%, Banshee gének:10%, Emberi gének: 25%, Egyéb gének: 20%. Felnéztem Deaton-re, aki engem nézett. - Érted mire gondolok?
