A TÖRTÉNET ELTÉR AZ EREDETITŐL
Azután hogy a hármas (Scott, Stiles és Rory) megtalálja a hullát az erdőben, minden a feje tetejére áll. Mint a dominó úgy követik egymást a szörnyűbbnél szörnyűbb események.
Kövesd végig Scott, Stiles, Rory és Nevada...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hol van Lydia? - kérdezte Kira, miközben a sorban álltunk.
-Megírta elsőben. - válaszolta Stiles. - Ahogy Rory is. - ezek a Martin lányok túl okosak.
-Ez azt jelenti, hogy én is megírhatom máskor? - kérdezte Malia. Még én is reménykedtem ebben, egyáltalán nem akartam megírni, bármi mást szívesebben csináltam volna mint ezt.
-Malia, tök sokat készültél a tesztre. - válaszolta Scott. Bólintottam, igaza volt Scott-nak, Malia még engem is nyaggatott hogy tanuljak és egy napra legalább felejtsem el a családomat. Ha már egy napról van szó, holnap lesz a szülinapom, és eddigi életemben ez volt az első olyan születésnapom amit nem vártam. Mondjuk tizenhatodik szülinapomat se vártam annyira, mert Peter folyamatosan nyaggatott hogy tartsam meg, de én nem akartam és a vége az kett hogy Peter meghívott egy csomó olyan embert hívott meg akiről azt se tudtam hogy kicsoda.
-Attól még eldöfhetem. - mondta Malia. Elmosolyodtam, Malia-nak még meg kell tanulnia egy pár szót, mert még nem annyira tud.
-Hát... - motyogta Stiles, én pedig rosszalló pillantást vetettem rá.
-Fogd be. - suttogtam.
-Hát, mi? - kérdezte Malia.
-Elszúrod, nem döföd. - válaszolta Stiles.
-Ó Istenem! - kiáltott fel Malia bosszúsan.
-Rendben, rendben. - Stiles elhallgatott és rám nézett én pedig bosszúsan megráztam a fejemet. Stiles-naj pedig azt kéne megtanulnia hogy hogyan fogja be a száját, mert a végén megöli őt a vérpréri barátnője.
-Megcsináljuk, nem csupán azért élünk hogy ne halljunk meg, ha túléljük ezt egyetemre szeretnék menni. - szólalt meg Scott.
-Menni fog Malia, keményen megdolgoztál ezért, és tudom, hogy képes vagy rá, oké? - biztattam, ő pedig egy kicsit elmosolyodott.
-Csak három órás, annyit kibírunk. - szólalt meg Kira.
[...]
Rányomtam az ujjlenyomatomat a papírra, fogtam egy ceruzát és a vizsga papírt. Mrs. Martin egy borítékot nyújtott felém.
-Telefont a borítékba, a vizsga után vissza kapod. - mondta. Elővettem a telefonomat amit gyorsan kikapcsoltam és bele tettem a borítékba, majd elvettem a számot amit felém nyújtott Ms. Martin.
-Ó, most nem fogok tudni puskázni, ez olyan szomorú. - szólaltam meg szarkasztikusan.
-Sok szerencsét, Nevada. - mondta Ms. Martin, én pedig elmosolyodtam.
-Köszönöm. - mondtam, és leültem a helyemre. Megnéztem a tesztet amit ki is kinyitottam, hogy megvizsgáljam. Könnyű, könnyű, könnyű, könnyű... könnyű? Összeráncoltam a szemöldököm, majd elkerekedtek a szemeim. Ennek nem kéne ilyen könnyűnek lennie.
