MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

2. rész

- Hogy micsoda?! - kiáltott fel meglepettségében Jisung.

- Jól hallottátok. Vége van, nem lesz kiadva. Hiábavaló volt a négy hónapnyi álmatlan éjszakám, - amit a forgatókönyv és a dalszövegek megírásával töltöttem -, az előzetesek megvágása, a zenei alapok elkészítése, a színészek munkája, az első két rész tökéletes megvágása. Egyes egyedül úgy döntött, hogy nem kaphat egy esélyt a közösség előtt. Vége van.

- Ezt nem hiszem el - tottyant le Jisung a Felixszel szemben lévő székre, aminek a háta mögött a szintén lesokkolt Seungmin állt.

- Én sem hittem el, de így igaz - temette az arcát a kezeibe Felix.

- És így mi lesz a fizetéssel? - kérdezte meg Seungmin azt a dolgot, amiről a másik két fiú már meg is feledkezett.

- Tényleg, akkor mire kapunk fizetést? - emelte fel a fejét Jisung.

- A havi fizu 20%-át kapjuk meg, mivel a film nem fog pénzt jelenteni a cégnek, így mondhatni csak azért kapunk pénzt, mert csináltunk valamit, de az is olyan, mintha semmit sem dolgoztunk volna, tekintve arra, hogy a munkánk sehol sem fog megjelenni.

- Elég lesz ez neked? - vált aggódóvá Jisung arca.

- Valahogy ki kell húznom ezt a hónapot. Még van százezer won a múlt hónapból.

- Mennyit kell fizetned neki? - kérdezte egy fokkal halkabban Jis.

- Háromszázezret.

- Akkor csak hatszázezer marad nektek.

- Amiből kétszázezer elmegy elmegy Dambi óvodai költségeire. Az anyja kötelez arra, hogy magán óvodába vigyem a lányát, ami valljuk be nem kevés mulatság.

- Sosem értettem, hogy miért kell fizetned annak a nőnek háromszázezer wont, ha még így is beleszól az életedbe - mérgelődött Jisung.

- Az ő lánya. Meg amúgy is, jobb mintha elvenné tőlem. Nála nem lenne biztonságban. A sok idegen és gusztustalan férfi között, folyamatos cigiszagban meg alkohol közt... nem! Inkább hajnaltól estig görnyedek a munkahelyemen, minthogy a lányom ilyen sorsra kerüljön. Mellesleg egy kislányról beszélünk. Annyi perverz között... még valaki hozzányul, és akkor gyilkos válik belőlem.

- Igazad van - bólintott Seungmin - Dambi szerencsés, hogy ilyen törődő apukája van, mint te.

- Az biztos - értett egyet Jisung.

- Köszönöm - hajtotta le a fejét pironkodva Felix.

- Na, én megyek. Hét óra, lejárt a műszakom - állt fel a székéről Jisung.

- Én is jöhetek veletek? - kérdezte Felix, miközben összecsomagolt.

- Persze. Még mindig szerelőnél van az autód? - kérdezte Jisung.

- Igen. A múltkor még bicajjal jöttem, de valaki ellopta, így taxival mentem haza. Mostmár biciklizni sem tudok a lányommal - nevetett fel szerencsétlenségében Lix.

- Oh... Ha gondolod én odaadom az enyémet. Én úgysem használom - ajánlotta fel Seungmin, amikor mindhárman a lift felé tartottak.

- Kedves vagy, de nem kell. Így legalább tudom tartani az ő biciklijét, és nagyobb biztonságban tudhatom őt. Ha ott az én biciklim, akkor folyton azon nyűgöl, hogy ne tartsam őt, hanem én is biciklizzek. A múlkor majdnem belehajtott egy rózsabokorba - idézte fel Felix, miközben lehívta a gombbal a liftet.

- Kis cukorka. Kicsit irigyellek ilyenkor. Olyan jól bánsz a gyerekkel, engem nem szeretnek a gyerekek - biggyesztette le az ajkát Jisung, miközben a lift megérkezett.

- Dambi szeret téged - kuncogott Felix, de mihelyt a liftre nézett, s megpillantotta ki is áll benne, a jókedve alább hagyott - Uram! - hajolt meg.

- Jó estét Mr. Hwang! -követte Felix példáját a másik két fiú is.

- Nektek is - biccentett Hyunjin - Beszálltok ma, vagy várjunk holnapig?

- Elnézést uram! - kértek bocsánatot a tökölödésükért a fiúk, majd beszálltak a liftbe, amit a felettesük elindított.

A viszonylag rövid út feszült légkörben, és síri csendben telt. Senki sem mert megszólalni, hiszen később minden szavuk ellenük vállhat. Amint leérkeztek a földszintre, a három fiú elbúcsúzott, majd elindultak a parkoló felé. Közben egy kis morogás elhagyta az ajkukat, hogy mindig összefutnak azzal a porcelánbabával. Igen, Hyunjin bőre olyannyira fehér és hibátlan, hogy a három fiú titokban percelánbabának csúfolja, de ezt szigorúan csak épületen kívül.

Seungmin Chant megpillantva elbúcsúzott a barátaitól, majd párja felé véve az irányt adott egy üdvözlő csókot neki, és beült az autóba. Jisung és Felix is megérkeztek a keresett járműhöz, aminek oldalához egy dögös férfi dőlt neki cigarettával a kezében. A férfi szexi, de nem ismeretlen a két fió számára.

- Ki ez a jóképű kandúr?  - mosolyodott el szélesen Jisung, majd párja derekára téve a kezét felpipiskedett egy hosszú szájrapusziért.

- Szia édes - súgta szerelme ajkaira a cigaretta szájízű fickó, majd mégegy csókban részesítette kedvesét.

- Lennétek tekintettel a szinglikre is? - hívta fel magára a figyelmet Felix.

- Oh, szia Felix - nézett párja háta mögé a dögös férfi.

- Köszönöm a figyelmet, neked is szia Minho! - mosolygott Felix.

- Hazapattintjuk őt, ugye drágám? - kérdezte Felix sorsáról párját Jisung.

- Persze, hisz útba esik - paskolta meg Jis fenekét Minho majd ellökte magát az autótól - Pattanjatok be!

A két fiú tette amit a söför parancsolt. Felix a hátsó ülésre, míg Jisung Minho mellett foglalt helyet. Az út csendben telt volna, ha Jisung nem dönt úgy, hogy elkezdi kiönteni a szívét párjának a mai nap csalódásával kapcsolatban, aki őszinte kíváncsisággal kapcsolódott bele a témába, s hatalmas beleéléssel és szakértelemmel szidta a szőke porcelánbőrüt.

Végül Felix a házánál szinte kiugrott az autóból miután elbúcsúzott a barátaitól. Az autó el is hajtott, így Felix a maga csendességében kizárta a kapuját, majd az ajtaját is. A házban elviselhető rendetlenség volt. A kis nappaliban Felix ágyneműje, illetve Dambi pizsamája hevert. A konyhában két koszos tányér, és két kakaós pohár. Felix elmosolyodott az emlékre. Minden reggelt egy csésze kakaóval indítanak. Hallotta fülében a kislány boldog nevetését, amit alig 10 percen belül élőben is megcsodálhat.

100.000 won = 26.120 ft (350 ron)

300.000 won = 78.400 ft (1030 ron)

600.000 won = 156.200 ft (2100 ron)

800.000 won = 209.000 ft (2800 ron)