MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

41. rész

– Elmondanád, hogy mégis mi volt a terved azzal, hogy a szívbajt hozod rám? – tette keresztbe a lábait Felix, miközben a kanapén kellő távolságba helyezte magát Hyunjintól.

– Én nem akartam a szívbajt hozni rád, én csak... kicsit szórakoztatni akartam Dambit. – próbált meg közelebb araszolni párjához a szőke férfi.

– Maradj csak szépen ott! – mutatott rá Felix. – Ma nem tárgyalunk. Büntetésből. – állt fel a kanapéról, s elindult az emeletre.

– De kicsiiim! – követte a kisebbet Hyunjin akár egy kiskutya.

– Alszik a lányunk. – fordult hátra Felix, s csendre intette Hyunt.

– A lányunk? – mosolyodott el Hyunjin.

– Igen. A lányunk. – ment tovább Lix, de az ajkairól képtelen volt eltüntetni a boldog mosolyát.

A lépcső alján álldogáló férfi sem volt ezzel másképp. Magában vigyorgott akár a tejbetök. Tetszett neki ez a megnevezés Dambira, bár mindig eszébe jutatta, hogy meg kell csináltania azt a kibaszott DNS tesztet, hogy biztosra megtudja, hogy Dambi az ő lánya-e.

[…]

Két nappal később, a szőke férfi az irodájában pakolgatta az iratait, aktáit és egyéb fontos papírjait, amikor belépett az ajtón Felix, mögötte Jisunggal.

Meglepetten állt fel a székéből, s egy köszönés után Felixhez sétált. Egyik keze ösztönösen a kisebb derekára csúszott, s egy cuppanós szájra puszival köszöntötte a kis feketét.

– Mi járatban? – lépett hátrébb, s nekidőlt az asztalának.

– Még mindig nem szoktam meg, hogy ti ketten folyton egymás száján vagytok. – takarta el az arcát Jisung zavarában, mire a két másik férfi elkuncogta magát.

Felix még egy utolsó pillantást vetett barátjára, s vállán végigsimítva lépett közelebb a szőke magas férfihoz.

– Hoppá, itt valami készülődik. – kapott a kis fekete dereka után Hyunjin vigyorogva.

– Még mindig haragszom rád a tegnapelőtti incidens miatt, de... sziveeeem... – biggyesztette le az ajkait Felix.

– Te tudod mit akar? – mutatott Lixre a főnök, s Jisungra nézett kérdően.

– Elengedsz ma hamarabb a munkából engem és Jisungot? – pipiskedett fel Felix az idősebb arcához.

– Na de miért is? – húzta fel az egyik szemöldökét Hyunjin semmit sem sejtve.

– Meglepiii, neked! – villantotta ki Felix hófehér fogait.

– Meglepi nekem? Hm... jól hangzik. – gondolkodott el a szőke.

– Na? – sürgette a párját a kisebb.

– Pont ma engedjem el az én sztáromat amikor jönnek a Lost Me újrakezdése érdekében tárgyalni az ügyfelek?

– Azt nem eladtuk? – kíváncsiskodott Jisung.

– Nem. Miután Lixszel mindent tisztáztunk, nem volt szívem eladni az ő odaadó munkájának a gyümölcsét. Megtartottam, és ha minden rendben megy ma, akkor folytatjuk a forgatást.

– Köszönöm! Annyira szeretlek! – ugrott hirtelen a szőke nyakába Felix.

– Én is nagyon szeretlek. És menj nyugodtan, de későn fogok hazaérni. – csókolt szerelme puha arcára Hyunjin.

– Köszi szívem! – vigyorgott Felix, s Jisung kezét elkapva szaladt ki a szobából az egy nappal idősebb fiút magával ráncigálva.

– Szerencséd, hogy téged nem lehet nem szeretni. – rázta a fejét Hyunjin mosolyogva, s visszaült a helyére.

Telefonján az egyik alkalmazottja telefonszámát kereste, hogy azt megkérje, helyettesítse Felix titkár munkáját a megbeszélés alatt, amikor kopogás hangzott el az ajtó irányából.

– Szabad! – kiáltotta, s tovább bújta a mobilt.

A terembe belépett két férfi, s az ajtót kulcsrazárva álltak meg egy helyben.

A szőke a zár kattanását hallva valamit úgyködött telefonján, majd folytatta a névjegyek görgetését.

– Azt hittem Jisunggal mentek haza. – pillantott fel az érkezőkre. – Ouh... – lepődött meg.

– Szép napot, Mr. Hwang! – hajolt meg egy széles vigyorral az arcán az alacsonyabb férfi.

– Üdvözletem, Hwang úr! – cselekedett ugyan így a magasabb, akinek egy sebtapasz volt a homlokán.

– Örülök a találkozásnak. Tudjátok mit hol találtok, üljetek le, és szívesen meghallgatlak. – kapcsolta ki a telefonját Hyunjin, s hátradőlt a székében.

– Tudjuk, hogy félsz Hwang! – ült vele szembe az alacsonyabb.

– Én ugyan mitől félnék? – mosolyodott el a szőke. – Én 5 évig taekwoodoztam, míg Mr. Jung csak 3-at. – nevetett, hiszen a férfiak komolyan vették a dolgot.

– Azt hiszi megijeszt azzal, hogy mindent tud rólam?! Hát nem! – csapott az asztalra az említett.

– Nem a nagyot játszani jöttünk! Viselkedj! – morgott a kisebb.

– Akkor miért hagyod, hogy megalázzon?! – sziszegte a magasabb.

– Uraim, nyugalom! – nyugtatta le őket a főnök mosolyogva. – Changbin, te ülj oda, Wooyoung te pedig két székkel arrébb! Nehogy összeverekedjetek itt nekem!

A két férfi egymásra nézett, majd azt tették amit Hyunjin tanácsolt nekik. Ez a szőkéből egy elégedett arckifejezést váltott ki.

– Miért vagytok itt?

– El fogod hagyni Felixet!

– És lemondasz az apai jogokról!

– Álljunk csak meg! Hova ez a nagy siettség? – hajolt előrébb elkomolyodva a szőke.

– Mert ha nem teszed, elérjük, hogy az egész életed tönkremenjen. Kezdjük a szerelmi életeddel, majd a munkáddal... – vigyorodott el Changbin, miközben az asztalra tette a telefonját.

– Ha ígyis-úgyis vége a szerelmi életemnek, akkor miért vetnék én véget neki?

– Mert ha nem te teszed, akkor Felix és a kislány is meg fog halni. – adott választ Hyunjinnak a sebesült Wooyoung.

– Meggondolom. – biccentett Hwang. – Majd beugrok hozzátok, és elmondom a választ.

– Majd mi felkeresünk 1 hét múlva. – állt fel Changbin a székből.

– Bizony! – helyeselt Wooyoung.

– Rendben. Wooyoung, egyébként te mikor állsz be dolgozni? 1 hónapja kivetted a beteg szabit.

– Még 2 hétig otthon leszek.

– Értem. – bólintott a szőke. – Ha nem haragszotok, nekem mennem kell. – állt fel a székéből.

– Mi is elhúzunk innen. – mondta Changbin Woonak, és már ki is siettek a teremből.

A szőke férfi csak vigyorogva nézte végig a jelenetet, majd a dolgozószoba kamerájába nézett, s a telefonját bekapcsolva állította le a hangfelvételt.

– Idióták! Piskóta lesz titeket a dutyiba juttatni. Nem álltok az utamba többé! Szépen lebuktattátok magatokat. – forgatott szemet, majd elindult a megbeszélésre.