Másnap Felix Dambi mélyről jövő köhögéseire riadt fel. Ijedten kapta a kislányt az ölébe, és kezdte simogatni a hátát. A lány köhögései már egybevigyültek sírásával.
- Iszunk egy kis vizet. - indult el az ablakokon beszűrődő fényben Felix a konyhába, karjaiban Dambival.
- Nagyon fáj a fejem! Apaa~! - zokogott a kislány, és eltolta a poharat amikor Felix a szájához akarta tenni, hogy igyon.
- Mérek egy lázat neked. - sétált vissza a nappaliba, és letette a lányt az ágyra.
Előszerelte a lázmérőt, majd a villanyt felkapcsolva visszament Dambihoz, és a hóna alá tette a lázmérőt. Vártak egy kicsit, majd amikor csipogni kezdett a tárgy, akkor Felix óvatosan kivette a lány hóna alól lázmérőt, és megnézte.
- 41 fokos lázad van! - ijedt meg. - Be kell mennünk a kórházba.
Felix vállára mázsás súlyként ült rá a félelem és az aggódás. Ilyenkor képes elveszíteni akár a reális gondolkodását is.
- Nem akarok! - sírt a kislány.
- Nem bántanak a doktorok kincsem. Gyorsan felveszek valamit és jövök. - simított végig a kislány haján Felix, majd felvette a legközelebb lévő szürke melegítőjét, és pulcsiját.
Eszébe jutott, hogy ilyen állapotban nem lenne jó vezetnie, ezért gyorsan elővette a telefonját, majd Dambit az ölébe véve ringatva tárcsázta Jisung számát. Nem vette fel. Minhót is próbálta, de megint nem járt sikerrel. Ugyan ezt megismételte Seungminnal és Channal is, de semmi.
- Hyunjin oppa... - motyogta a kislány apukája mellkasába.
- Nem lehet kincsem. Hyunjin hyung alszik még. Mérges lesz, ha megzavarom. Inkább felhívom Changbin hyungot. - kezdte hívni Changbint.
Már azt hitte, hogy ezúttal is kudarot vall, de nem így történt. Changbin viszonylag hamar felvette a telefont, és rekedtes hanggal beleszólt.
- Felix?
- Hyung, be kell vinnünk Dambit a kórházba! Nagyon magas a láza, tanácstalan vagyok! - pityeredett el Felix az idősebb hangját hallva.
- Mi? Dambinak magas a láza?! Azonnal ott vagyok! - élénkült fel Bin hangja, majd bontotta a hívást.
Felix felöltöztette a lányát, s mire végzett Changbin már kopogott is a zárt ajtaján. Sietve nyitotta ki az ajtót, és borult Changbin karjaiba, miközben Dambit is az ölében tartotta.
- Semmi baj! Indulunk, és nem történik semmi rossz! - vígasztalta Changbin.
- Félek. - súgta az alacsonyabbnak úgy, hogy csak ő hallja, a kislány ne.
- Nincs okod rá. Induljunk! - vált el tőle Changbin.
Az autó ajtaját kinyitotta Felixnek, aki beült a kislánnyal együtt. Őmaga is beszállt és elindította a kocsit.
A forgalmas utat választották, ami kora hajnalban nem is olyan forgalmas, de annál rövidebb. Aztán jött a következő baj...
Az autó megállt...
- Mi történik? - kérdezte Felix.
- Nem tudom, de pont a körforgalom közepén vagyunk. Nem hagyhatom itt a kocsit! - nézett hátra a visszapillantóban Chnagbin.
- Akkor megyek gyalog! - szállt ki Felix, és elkezdett szaladni a járda felé, majd amikor odaért akkor a járdán szaladt tovább.
- Hé! Hová mész!? Felix! - kiáltott utána Changbin.
Még a kocsijáról sem mond le értem és a lányom miatt! - szomorkodott Felix szaladás közben.
Végül mégis le kellett ülnie egy padra, mert kezdett kimenni a talaj a lába alól. Mivel telefonja a zsebében ekkor éppen bekapcsolt, úgy gondolta, hogy folytatja a barátok hívását.
Han nevére kattintott, majd várt és várt. A telefont felvették.
- Han, kérlek siessetek a kórházhoz! El kell vinnetek! Dambi nagyon rosszul van, nem tudok mit csinálni! Kérlek, félek, hogy baja esik! - sírta el magát Felix.
- Felix? - szólt bele egy teljesen más hang, amire Felix nem számított.
Meglepve vette el a telefont a fülétől, ami bevilágított, és tisztán látszott a kijelzőn a név.
„Mr. Hwang"
- E-elnézést! Bo-bocsáss meg é-én-
- Hol vagytok?!
- Nem fontos, sajnálom, hogy zava-
- HOL VAGYTOK BASSZA MEG?! - üvöltött Hyunjin a vonal másik végén.
- A kórházhoz vezető úton. Egy padon vagyok. Nem bírok tovább szaladni hyung! Kérlek! - pityergett Felix.
- Maradjatok ott! 5 perc és ott vagyok! - mondta feszülten Hyunjin, majd letette a telefont.
- Hyunjin oppa? - motyogta a kislány.
- Igen, ő volt. Mindjárt itt lesz. - simogatta meg a lány szőke tincseit.
- Yeyy. - ujjongott halkan a lány. - Szeretem Hyunjin oppát. Nagyon szeretem őt. - mosolygott.
Felix csak egy pici puszit adott Dambi fejére, és úgy várta, hogy főnökre kényelmes és drága fekete autója megérkezzen.
Ez nemsokkal később meg is történt. Egy szintúgy melegítőbe és pulcsiba öltözött szőke copfos férfi szállt ki az autóból szemüvegben, és sietett Felixhez és Dambihoz.
- Itt vagyok! Miért nem rögtön engem hívtatok? - vette el óvatosan Dambit Felixtől, és elindult a kocsi felé.
Betette Dambit a hátsó ülésre, majd Felixet is beengedte oda. Jómaga beült a söför ülésre, és elindult egy teljesen más irány felé. Néha a visszapillantóból ellenőrizte, hogy Felix sír-e.
- Hova mész? Nem erre van a kórház! - nézett hátra riadtan Felix.
- Bízz bennem! Jó helyre viszem Dambit, nem egy goromba zombikkal tele helyre.
- Bízom benned hyung.
- Csak hyungnak ne nevezz! Elég csak Hyunjin.
- Rendben. Egyébként... sajnálom, ha felkeltettelek. - motyogta Felix Dambi haját simogatva.
- Ébren voltam. Egész éjjel semmit sem tudtam aludni. Olyan nyugtalan voltam valami miatt, csak tudnám mi miatt! - felelt Hyunjin.
- Sajnálom..., hogy a terhedre vagyunk...
- Ne kérj már annyi bocsánatot az istenért! Nem vagy hibás, szívesen teszek mindent.
- Köszönöm. - mosolyodott el halványan Felix.
- Nem kell megköszönnöd. Mint mondtam, szívesen teszem. - mosolyodott el Hyunjin, majd leparkolt egy magánkórház előtt.
Egy hét kihagyás után, mert ugyebár az emberek zaklatnak!
Leelixie__ khm...khm, nem is tudom kiről beszélhetek... Te esetleg sejted? 🧐
ESTÁS LEYENDO
MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX
Fanfic!FINISHED STORY! A 22 éves ausztráliai Lee Felix Szöulban kezd dolgozni, egy ügynökségnél, miután megtudja, hogy lánya született egy kalandból, egy szöuli prostitól. Sihyonak, a kislány anyjának hatalmas elvárásai vannak Felixszel kapcsolatban, mind...
