MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

83. rész

Felix amint visszaaltatta a kicsit, visszament a hálószobájukba, majd pizsamába öltözve bebújt az ágyba. A telefonját nyomkodva ült az ágy hátának dőlve, párjára várva.

Hyunjin bő fél óra múlva lépett be a szobába egy fürdőköpenyben. Látszólag mérges volt, mégis próbálta rejteni.

– Miért beszéltél csúnyán Dambival? – ült le Felix lábához.

– Hyunjin, annyiszor megmondtuk neki, hogy Dalnimmal nem játszunk este, mert mély alvó, és hagyjuk aludni ameddig kihúzza az alvást. Erre Dambi bemegy hozzá, mert játszani akart vele. Nagyon felcseszte az idegeim, mert végre kettesben tudtunk volna lenni kicsit, de a szófogadatlanságával ezt is elrontotta. – dobta félre a telefont az ágyra Felix.

– Nagyon megsértetted szegényt. A szobájában sír. Értem, hogy felidegesített, de ilyen a kisgyerekes élet. Dambi csak játszani szeretett volna vele, hiszen nagyon szereti Dalnimot.

– De ne este jöjjenek rá a játszási kényszerek, amikor aludniuk kéne már! – durcázott Lix. – Nem engedhetünk meg mindent nekik, muszáj megszabnunk a határokat.

– Ebben igazad van, de ezt lehet szépen is. Megmagyarázod neki egyszer, kétszer, esetleg még háromszor is, de ha újból elköveti ugyan azt a hibát, akkor megbüntetjük. Én csak azt szeretném, hogy a gyerekeinknek jó gyerekkora legyen. Amikor majd felnőnek, akkor büszkék lehessenek a szüleikre, és ne lelki roncsok váljanak belőlük. – csúsztatta a kezét a szerelme kezére az idősebb.

– Igazad van, de szigorra is szükségük van a gyerekeknek.

– Azt is megkapják, megfelelő közlésmóddal. Érted mire szeretnék kilyukadni? – döntötte oldalra a fejét Hyunjin. – Nem szégyen egy szülőnek bocsánatot kérni a saját gyerekétől.

– Rendben, megyek és megölelgetem az én szöszikémet. – biggyesztette le az ajkait szomorúan Felix, majd kiugrott az ágyból, és Dambi szobájába sietett.

Az ajtón kopogott párat, majd benyitott. A szobában csak egy kis éjjelilámpa világított, aminek keretén szivecskék voltak kivágva, így kis szivecskék díszelegtek a rózsaszín falon.

– Kicsim, alszol? – lépett közelebb a kislány ágyához Felix.

– Még nem. – szipogott Bibi.

– Bebújhatok melléd?

– Uhum...

Felix nem tétovázott, felemelte a kislány takaróját, s szorosan bebújt mellé. Magához húzta a kicsiny testet, majd jó szorosan megölelte. Dambiból kitört a sírás, s megpróbált közelebb férkőzni apjához.

– Ne haragudj picim, nem akartam csúnyán beszélni veled.

– Én tényleg nem akartam felébreszteni őt apa! – sírt a lány.

– Tudom babám, tudom. Szörnyen restellem, hogy olyan hangsúlyban mondtam azokat a dolgokat, amilyenben nem kellett volna. Csak tudod... Apu és én szeretnénk néha kettesben lenni, összebújni, beszélgetni...

– Puszilkodni. – egészítette ki Bibi.

– Pontosan. De ez nehéz így, hogy Dalnim is itt van. Mi tényleg nagyon szeretünk, mindkettőtöket, de egymásra is időt kell szakítanunk, különben a kapcsolatunk könnyen romolhat. Megérted ugye?

– Megértem.

– Mindig is tudtam, hogy te egy okos kiscsaj vagy. – puszilgatta körbe a kislány arcát Felix. – Úgy szeretlek én téged!

– Apaaa, én is szeretlek! – kuncogott a lány. – Elárulhatok egy titkot?

– Milyen titkot? – állt le Lix minden cselekedetével.

– De ígérd meg, hogy meg fogsz lepődni, ha apu is elmondja neked! – emelte fel a mutatóujját a lány.

– He, apád csaknem terhes? – nevetett Felix.

– Mii? Neem, úristen apa! – nevetett Bibi. – Nem terhes, csak el akar vinni téged kirándulni.

– Kirándulni? Mégis hova?

– Nem tudom, nem jegyeztem meg a nevét a helynek, mert valami bonyolult volt. Bocsi apa.

– Semmi baj csillagom, majd apu tudatja velem. – simogatta a kis lány szőke tincseit az apa.

– De örülsz neki, ugye?

– Persze, hogy igen!

– Jaj, úgy szeretlek apa. – bújt Lix mellkasába a kislány.

– Én is szeretlek életem. – csókolt Dambi aranyló tincseire Lix.

Mindennél jobban megbánta, hogy nem vigyázott a kimondott szavaira, és azokkal képes volt megbántani az ő kiscsillagát. Szörnyű lelkiismeretufurdalása volt miatta.

Amint Dambi elaludt, kiszállt mellőle, s elhagyta a szobát. Orrát lógatva ment be újból a hálószobába, ahol ott várt rá Hyunjin, pizsamába öltözve.

– Na, mi történt? – kíváncsiskodott Felix arcát nézve,

– Szörnyű apa vagyok Hyunjin! Én annyira gonosz vagyok! – sírt fel a kisebb, s párja karjaiba vetette magát.

– Mi történt, nem bocsájtott meg?

– De, megbocsájtott, de annyira bánt, hogy képes voltam megsérteni őt. Ő annyira szeret minket, nem azt érdemli, hogy kárt tegyünk benne.

– Oh, pipikém! – kapta fel a karjaiba Lixet a párja. – Hidd el, ha megbocsájtott, akkor két napon belül elfejelni a dolgot.

– Biztos vagy benne?

– Teljesen biztos. Nem haragtartó, és ezt te tanítottad meg neki. Csodálatosan neveled a gyerekeinket, amit sosem tudok neked hozzád méltó ajándékkal meghálálni. Egy csodálatos apa vagy, nálad jobb apát nem is kívánhatnának a lányok, és én nem kívánhatnék nálad jobb párt. Angyal vagy Lee Felix. Egy angyal! – ült le Hyunjin az ágyra, Felixszel a karjaiban.

– Köszönöm. – szipogott Felix, letette, s elvált Hyunjintól.

– Nincs mit megköszönnöd, csodálatos vagy, és ez így is marad. Nekem mindig te leszel a legjobb, mert pokolian szeretlek.

– Én is szeretlek téged Hyunjin. Jó, hogy vagy nekem. – csókolt párja ajkaira Felix.

Pár másodperc múlva Hyunjin törte meg a csendet. Felix már tudta, hogy mit szeretne mondani neki a párja.

– Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kettesben egy kirándulásra. – vetette fel az ötletet.

– Kettesben? Hová? – mosolygott Felix.

– Velencére.

– Hogy hová?! – nőttek hatalmasra Felix szemei. – Olyan messze?

– Uhum, végülis ez az álomhelyed, nem?

– De... De az messze van, és biztos drága is...

– Szívem, mikor néztem én a pénzt, amikor rólatok volt szó? Egyébként is, már minden le lett foglalva.

– Hyunjin, ez most komolyan... Hihetetlen! – ölelte magához a párját Felix boldogságában.

– Holnap este indul a gépünk, a gyerekekre Jisung és Minho van bízva.

– Nem a gyerekek vannak Jisungra és Minhora bízva?

– Hah, úgyis tudod, hogy ez a két királylány az irányításuk alá veszik a vajszívű párost. – mosolygott Hyunjin.

– Igazad van. – bólintott Felix.

Hyunjin óvatosan befektette Felixet az ágyba, majd őmaga is közel bújt hozzá. Még pár percig egymás lélegzetét hallgatták, majd Felix törte meg a kellemes csendet.

– Velence... elképesztő vagy.

– Köszönöm kedvesem, ezt ha lehet, akkor bóknak veszem. – kuncogott Hyun.

Még pár halovány suttogás elhangzott, majd minden elnémult, s az egész házban csak a fáradt emberek pihentető légzését lehetett hallani.