MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

77. rész

Nemsokára Felix visszatért egy kulcscsomóval a kezében. Sóhajtva adta át a tárgyat a türelmetlen Jisungnak, aki azonnal leszedte a bilincseket a szerelméről, s leült mellé az ágyra.

- Jisung, hagyjunk magatokra? - kérdezte halkan Felix.

- Menjetek nyugodtan, mossátok le Hyun arcáról a vért! - fordult a pár felé Jisung halványan mosolyogva.

- Biztosan megleszel? - tette a vállára a kezét Lix.

- Persze. Ne aggódjatok miattam! Minden rendben lesz. - mosolygott szélesebben Jis.

- Akkor rendben. Hyunjin gyorsan megfürdik, átöltözik, és jövünk. - lépett el Jisung mellől Felix, majd megfogta párja kezét.

- Sziasztok! - intett Jisung.

- Szia. - búcsúztak el a szőkék, majd elhagyták a termet.

A bent maradt kisebb sóhajtva nézett újból párjára. Minho arca sápadt volt, és rezzenéstelen. Ijesztő látványt nyújtott Jisung számára.

- Meg kell tanulnod nélkülem élned Minho, nem mehet ez így tovább! - fogta meg a szerelme kezét. - Minho nem tudok tovább így élni... vagy megbeszélünk mindent az elejétől, vagy nekem el kell mennem. Nem elég, hogy csak szeretjük egymást...

- Tudom... - súgta halkan az ágyon fekvő, s fehér arcát egy gyémántcsepp szaladta végig. - De nem akarlak elveszíteni! - motyogta rekedt hangján mielőtt arca sírásba torzult volna.

- Nem folytathatjuk így Minho. Akárhányszor veszekszünk, mindig vérig sértük egymást akarva-akaratlanul... minden alkalom után bántod magad, és ez így nem jó... - simogatta az idősebb kezét.

- Egy szornyű ember vagyok Jisung! Nem érdemlem meg a szeretetet, mindenki jól meglenne nélkülem is... Te is elfelejtenél egy idő után...

- Ennyi idő után sem hiszed el, hogy szeretlek? - súgta halkan a kisebb.

- Nem erről van szó...

- Ha nem szereted magad, én hogyan tudjalak szeretni?

- Nem benned kételkedem, hanem magamban. Mi van, ha nem vagyok elég jó...? - vezette csillogó szemeit a kisebbre Minho.

- Szívem... - mosolygott Jisung saját könnyecskéin keresztül, miközben ajkaihoz emelte Minho bekötözött kezét, s egy puszit nyomott a kötésre. - Számomra te vagy a legjobb. Az én szemeben neked van a legjobb tested, te vagy a legjobb pasi, te vagy a legjóképűbb, a legaranyosabb, a legbátrabb, a legvonzóbb... te vagy a támaszom, és én a tied, és szeretém, hogy kihasználnád, hogy én itt vagyok, és nem utolsó sorban előttem nem kell szégyelned semmit, nekem mindent elmondhatsz!

- Bármit megteszek, csak maradj velem Hannie! - tört fel a zokogás az idősebből, s karjait kinyújtva várta, hogy párja megölelje őt.

Jisung szorosan hozzábújt Minhohoz, s apró puszikat nyomott a férfi arcára, amíg ő meg nem nyugodott. Apró semmiségekkel érte el, hogy az idősebb abbahagyja a sírást.

- Szeretlek hyung, de meg kell ígérned nekem valamit! - húzódott el tőle óvatosan, majd egy csókot nyomott szerelme ajkaira.

- Mit? - szipogott az idősebb.

- Hiszti és ellenkezés nélkül elkezdjük közösen a pszichológus látogatását! Szükségünk van segítségre!

- Rendben. - egyezett bele az ágyon fekvő férfi, aki normális esetben minden erejével tiltakozna.

Jisung csak mosolygva kezdte simogatni párja arcát, majd óvatosan bebújt a kis beteg mellé, és hozzábújva próbált meg elszundítani. Minho mosolyogva simogatta a mellkasán fekvő fiú haját.

- Nagyon megijedtem, amikor Hyunjin a kanapénkon üldögélt sokkoltan és véresen. Otthon minden csupa vér... - motyogta a kicsi.

- Hyunjin talált meg?

- Igen. Felix hívta fel, hogy nézzen be hozzád, mert féltett. Még szerencse, hogy legalább egyikünk közül tudott gondolkodni... én éppen fent aludtam...

- Semmi baj kedves, rádfér az alvás. Velem minden rendben lesz. - mosolygott Minho. - Mielőtt elkezdenéd hibáztatni magad, csukd le a szemecskéid, és aludj szépen!

- Szeretlek amúgy, de nagggyon! - nézett fel az idősebbre a kisebb hatalmas bociszemekkel.

- Én is nagyon nagyon naggggyon szeretlek Mókuci. - nyomott egy puszit a kisebb orrára Minho.

[...]

- Valahogy jó lenne, ha elkerülnéd Dambit amíg így nézel ki! - mérte végig párját Felix, amikor otthon kiszálltak az autóból.

- Már sötétedik, és biztosan voltak kint a hóban játszani, szóval ha minden igaz, akkor már csicsikál.

- Ne vegyél rá mérget, tudod milyen bolond lányunk van! - forgatott szemet mosolyogva a kisebb, majd kinyitotta az ajtót, s levette a kabátját és a cipőjét.

- Megyek zuhanyozni! - indult fel az emeletre az idősebb.

- Jövök én is. - követte őt Lix.

- Hm, jössz zuhanyozni velem? - húzogatta a szemöldökét Hyun.

- Miért, talán várnom kéne amíg végzel? Én is lezuhanyzom, és beszélek Jisunggal, lehet, hogy nem is kell visszamennünk hozzá, elég, ha reggel bemegyünk.

- Jól van, gyere! - forgatott szemet mosolyogva az idősebb.

- Ne forgasd azokat a szép szemeidet "Lix, gyere utánam!" - imitálta a Hyun kétségbeesett hangját a kisebb.

- Tudod te egyáltalán, hogy be voltam szarva? - kalimpált a karjaival Hyunjin.

- Van fogalmam róla. - csapott párja fenekére Lix. - Irány a fürdő szépfiú, amíg fel nem kelted a lányod! - vigyorgott bele a másik arcába.

Ez a vigyor csakis addig tartott, amíg Hyunjin egy huncut mosolyra nem húzta az ajkait, s magához rántva Felixet kezdte vadul csókolni.

- Ahh, kurva életbe Hyunjiiin! - nyögött fel Felix, amikot párja hatalmas kezeivel belemarkolt a popsijába.

Szerencsére a fürdőszobához elég közel voltak, így a kisebb csak belökte az ajtón párját, és már magukra is zárta a falapot.

Egyikük sem látta a természetes módon döbbent Seungmint, aki
a folyósó végén állt, és éppen köszönésre nyitotta volna az ajkait, csak ezt éppen megelőzte Hyun vad cselekedete.

Inkább elővette a telefonját, és írt Jisungnak, hogy ne nagyon várja vissza a párost, hiszen úgy látszik valamibe nagyon belemerültek...