MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

79. rész

– Rányomtam a telefont! Baszki, kibaszottul rányomtam a telefont! Meg fog ölni! – pánikolt Hyunjin, s hajába túrt.

– Nyugi van, jól csináltad! – tette a kezét a vállára Minho halál nyugodtan.

– De megígértem neki még régebb, hogy sose nyomom ki a telefont magyarázat nélkül.

– Mit mondtál volna neki? Jajj bocsi szívem, csak éppen két kicseszett hete halálra izgulom magam, meg halálra dolgoztatok pár embert, csahogy tökéletes karácsonyod legyen...

– De annyira sajnálom őket, hogy otthon hagytam... – szomorodott el Hyun.

– Baszki, mindent miattuk csinálsz. Felixért teszed. – forgatott szemet Jisung.

Hyunjin mélyen a kabátja zsebébe nyúlt, s egy apró tárgyat ragadott meg. Kivette azt zsebének mélyéből, s felnyitva vezette végig tekintetét a két tökéletesen passzoló, aranylóan fénylő ékszeren.

– Hadd lássam! Még meg sem mutattad. – bújt közelebb Jisung, hogy jobban szemügyre vegye az ékszereket. – Aww, pár óra és ez lesz Lixie babám ujjacakáján! Ez annyira megható! – olvadozott.

– Szerintetek igent fog mondani a mai után? – nézett fel a gyűrűk fénylő rabságából Hyunjin.

– Olyan nincs, hogy nemet mond. – rázta a fejét hitetlenül Chan. – Ha nem akar összeházasodni veled, akkor nemet váltok, és mától szólítsatok Christinanak.

A társaság felnevetett, s Seungmin játékosan beleboxolt Chan mellkasába.

– Buta! – nevetett. – Na, de a tárgyra visszatérve, Hyunjin nem kell izgulnod annyit! Felix ezer százalékosan a nyakadba fog borulni, és sírva fog bólogatni, mert annyira boldog lesz, hogy beszélni sem lesz képes a sírástól.

– Bár úgy lenne. – csukta össze a dobozkát Hyunjin, s a zsebében tátongó mély Tartaroszba vetette.

– Amúgy az engem is érdekelne, hogy miért lihegtél annyit. Szegény Lix nagyon megijedthetett. – hozta fel a témát Jisung, miközben leereszkedett a kanapéra.

– Bazdmeg, úgy szaladtam fel a lépcsőn azokkal a nyomorult dobozokkal, hogy majdnem elcsúsztam a jeges járdán! – ült le Hyunjin is a kanapéra, s kezeibe temette az arcát.

– Szegény szőke herceg! – rázta a fejét Minho mosolyogva.

– Szegény fejecskéd. – kuncogott Chan, majd kimemt a konyhába, s elkezdett készíteni maguknak forrócsokit.

– Minden rendben lesz, csak össze kell szedned a tökeidet! – mosolygott Seungmin.

– Éppen azt próbálom. – sóhajtott Hyunjin.

Pár percig csak csendben üldögéltek, mígnem Chan megjött a bögrékkel, és mindenkinek a kezébe adott egy pohár finom forrócsokit.

– Chan, imádlak! Nagyon finom lett. – hálálkozott Jisung.

– Szerintem is. Tettél a szőkéjébe nyugtatót? – sandított Hyunjinra Minho, aki végre nem féltékeny minden férfire, akihez Jisung hozzászól.

– Mi? Tettél bele valamit? – nézett Hyunjin Chanra.

– Nem, mért kellett volna?!

[…]

Már bőven elmúlt éjfél, amikor Hyunjin felpattant a kanapéról. A már félig-meddig szundikáló Jisung felriadt, és felkapva a fejét felütötte Minho állát, aki fájdalmasan fogott a fájó részre.

– Bolond vagy ember? – morgolódott Jisung, miközben ő is Minho állát fogta. – Jól vagy? – lágyult el a hangja.

Minho bólintott.

– Ideje mennünk, különben vagy felemésztem magam, vagy elfototintetizálok a villany fényére.

– Rendben, menjünk. – sóhajtott Chan.

Mindenki megfogott pár dobozt, amiben javarészt dekorációk voltak. Az a terv, hogy amíg Felix és Dambi alszanak, addig feldíszítik a nappalit, és majd ott történik meg a könnyfakasztó jelenet.

Természetesen Chan vezetett, hiszen Hyunjin különböző okok miatt hamarabb hajtott volna bele egy árokba, mint a háza elé. Amint odaértek, besettenkedtek a lakásba. Szerencséjükre már aludtak az ott lakók.

Hyunjinnak fájt a szíve, hiszen jól tudta, hogy kis családja nagyon szomorú lehet, és jelenleg haragszanak is rá. Mindent jó cél érdekében tett, mégis szívbedöfte őt a lelkiismeretének éles kése.

– Díszítsünk, majd a végén csapunk egy kis zajt, és arra biztosan lejönnek. – súgta Jisung.

Az öt fiú sietősen elkezdtek dekorálni. Mindenhová csillogó szadokat húztak ki, illetve egy szív alakban rózsaszírmot szórtak.

Negyed órán keresztül dolgoztak vele, de megérte, hiszen gyönyörű lett a végeredmény. Büszkén nézegették a művüket, s talán már izgulni is kezdtek, hiszen alig várták már az idézőjeles lánykérést.

– Meg tudom tenni. Minden rendben lesz. – vett mély lélegzeteket Hyunjin.

Pár dobozt csúsztattak arrébb, ami szépen felhallatszott az emeletre is. Amint meghallották kinyílni a hálószoba ajtaját, lekapcsolták a világításokat, és vártak. A torkukban dobodott a szívük, legfőképpen Hyunjinnak.

Pár másodperc múlva csupasz lábak tapiskolását hallották lefele a lépcső csempe kövén, majd hirtelen felkapcsolódott a villany, s Hyunjinnal szemben ott állt Felix, karjaiban Dambival.

– Mi a...? – Felix szava elakadt a látványtól, s többet egy betűt sem tudott kiejteni az ajkain.

Back in time

– Apa, akkor apu mikor is jön haza? – kérdezett rá Dambi, akik igencsak hiányolta az apukáját.

– Nem tudom, talán több dolga is akadt. – füllentett Lix egy hamis mosollyal az ajkain, s karjaiba vette Dambit.

– Én kezdek álmos lenni... – ásított a kislány.

– Lefürdetlek, majd vacsi után mehetsz is az ágyba. Jó lesz? – kérdezte az apuka.

– Nem vagyok éhes. Inkább holnap reggel ennék az ünnepi vacsiból, amikor apu is itthon lesz...

– Rendben. – bólintott Lix, majd elindult a lépcső felfele.

Jól elszórakoztak fürdetés közben, ami valamennyire legalább elfeledtette velük, hogy éppen kettesben vannak, nem pedig teljes létszámmal, hárman.

Fürdést követően Felix is lezuhanyzott gyorsan, majd pihe-puha pizsikbe öltözve bebújtak az ágyba, ahol Dambi szinte azonnal el is aludt.

A kislány nem hallhatta már apukája néma sírását, s nem törölhette le szeplős arcáról a sós gyémántcseppeket. Nem vehette észre Felix fájdalmas, mégis néma zokogását, hiszen az apuka minden erejével próbálta elrejteni.

Órákig csak sírt, hiszen szíve fájt. Hyunjin nem tartotta be az ígéretét, ezzel szebbnél szebb kreációkat hozva létre Felix fejecskéjében.

Fájt neki...

Na, egy random kérdés így a végére: Mi volt életetekben a legnagyobb hülyeség amit csináltatok?

Kezdem én:

Egy éve, hogy anyukámnak tortát akartam sütni, viszont kétszer próbálkoztam, és mindkétszer elcsesztem, hisz a széle megégett, de a közepe nyers maradt, illetve túl tojás íze volt. Nem tudtam rájönni, hogy mi volt a baj, amíg anyu haza nem jött, és egyből szembesített vele, hogy kifelejtettem a lisztet.

Kértem én, HOGY LEHET EGY SÜTIBŐL PONT A LISZTET KIFELEJTENI?!

Ez is olyan dolog, amit csak én tudok elcseszni...