A vacsoránál mindenki csendben evett, amíg meg nem érkezett az asztal közepére a csokis meg epres palacsinta.
A két szőke tenyerét dörzsölve nyúlt a tányérhoz, amit Felix boldogan nézett végig. Sokat jelentett neki, hogy ízlik nekik a főztje. Olyan odaadással eszik a palacsintát, mint amilyen odaadással ő is készítette.
Amikor mindenki jól lakott, elpakolta az asztalt, és már fogott is neki mosogatni, de valakik ebben megállították.
- Apa! Aludni akarok! - nyöszörgött Dambi.
- Megyek, megfürdetlek. - indult el Felix, de amikor a karjaiba vette Dambit, eszébe jutott Hyunjin aki csak csendben figyelt.
- Megvárod? - kérdezte halkan.
- Persze. - bólintott mosolyogva a szőke.
[...]
- Elaludt. - ült le Hyunjin mellé Felix fáradtan.
- Mondanám, hogy elmosogatok helyetted, mert meg ne haragudj, de úgy nézel ki, mint egy élő hulla, de a múlkorira visszatekintve, ez nem biztos, hogy jó ötlet. - kuncogott Hyunjin.
- Hagyd, majd reggel meló előtt elmosom. - mosolygott fáradtan Lix.
- Van számodra még valamim. - nyújtotta a szőke ki a kezét a fáradt apa felé.
- Még mindig van valami? Hát te megölsz ezzel a gondoskodással! - állt fel Felix, és követte Hyunjint.
- Ez egy kis ráadás a legfinomabb vacsorára amit életemben ettem. - indult meg a kijárat, majd az autója felé a szőke.
- Ugye nem itthagyni készülsz? - szólt utána Felix fáradtan az ajtóból.
A választ elég gyorsan megkapta, amikor Hyunjin egy üveg vörösbort emelt ki a hátsó ülésről. Egy győztes vigyorral az arcán mutatott rá az alkoholos italra, Felix válaszát várva.
Felix mosolyogva mutatott egy like jelet, majd befelé a házba.
Hyunjin azonban megrázta a fejét.
Nemsokkal később már a ház oldalának támasztva a hátukat ültek a holdfényben fürdő udvaron egy-egy pohár vörösborral a kezükben.
- Dambira. - tartotta a poharát Hyun.
- Dambira. - mosolyodott Felix, majd összekoccintották poharaikat és beleittak.
- Azt hiszem 23 évem alatt nem voltam senkivel ilyen tapadós és határozott, mint veled. - bámulta a holdat Hyunjin.
- Soha életemben nem kellettem ennyire senkinek. Mindenki csak eltaszított magától, amíg rá nem találtam Chanra és a barátaira. Egy jó barátokkal rendelkező, de egyedülálló, és magában kételkedő apa lettem. Sosem tudok eleget tenni egy kérésnek sem.
- Ha akarsz, akkor mindent megtudsz tenni. - kulcsolta össze az ujjaikat Hyunjin. - Én sosem kételkednék benned.
- Mert te más vagy. Eddig nem találkoztam még ilyen kegyetlen, de kitartó emberrel, mint te. - hajtotta a szőke vállára a fejét Felix fáradtan mosolyogva.
- Ha valakit szeretek, azért meg fogok küzdeni. - puszilt Felix fekete tincsei közé a magas. - És téged szeretlek.
Felix csak csendben elmélkedett, majd megszólalt.
- Szeretnék kérni tőled valamit. - fordult Hyunjin felé komoly arccal.
- Mit szeretnél?
- Holnap fizető nap van Sihyonál. Arra szeretnélek kérni, hogy menj el hozzá, és a pénzt amit odaadok neked, add oda neki. Ha én adom oda személyesen, akkor mindig többet és többet kér majd. Általában Changbinnal szoktam elküldeni, de jelenleg szerintem a háta közepére sem kíván engem és a lányom. Bízhatok benned?
- Persze! Elviszem én annak a ringyóna...akarom mondani Sihyonak a pénzét. - bólintott Hyunjin.
- De kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget! El fogja venni Dambit, ha valamit teszünk ellene. - nézett mélyen a szőke szemébe Felix.
- Bízhatsz bennem. Odaadom a pénzt, és már ott sem vagyok. Csak a címét add meg!
- Holnap a cégnél odaadom a címet. Ma már szerintem fáradt vagy, és én is az vagyok.
- Igaz. Ha már itt tartunk, mikor szeretnél comimg out-olni Dambinak? Mármint, szeretném ha tudna arról, hogy mennyire fontos nekem ő is és te is.
- Nem tudom, Hyunjin. - rázta a fejét Lix. - Őszintén nem tudom. Egyszer majd biztosan. Majd valamikor, amikor nem lesz kitervelve. Nem szeretem az előre eltervezéseket.
- Ahogy szeretnéd. Viszont álljunk fel erről a hideg földről, még felfázol nekem! - tápászkodott fel a földről Hyunjin, majd Felixet is felhúzta.
- Köszönöm. - mosolygott Felix.
- Menjünk be! - indult el Hyunjin befele, de Felix megállította.
- Várj! - lépett utána.
- Igen? - fordult meg az idősebb kíváncsian.
Felix elvette a poharat a szemben állótól, és letette a bejárati ajtó lépcsőjére. Hyunjin elé állt, és egy nagy levegőt vett.
- Jól vagy? Kezdessz megijeszteni. - döntötte oldalra a fejét a szőke.
Felix egészen közel hajolt a másik füléhez, így fel is csipeszkedett. A kezeit a vállára tette, és úgy állt egy darabig, majd megszólalt.
- Kérlek aludj ma velem...velünk! - súgta halkan, majd visszaállt a helyére.
Hyunjin ajkára boldog mosoly ült ki, és bólintott egyet. Megölelte Felixet, s a nyakába fúrta az orrát. Nem kellett sokat várnia, és Felix is szorosan köré fonta a karjait.
- Köszönöm, hogy meghívtál. Szívesen maradok. - súgta Felix fülébe, aki ebben a pillanatban elvált tőle.
- Mire vársz? Csókolj már meg! - parancsolt a magasabbra mosolyogva Felix.
- Szívesen megteszem. - tette Felix karjait a nyaka köré Hyunjin, majd a kisebb derekát megragadva mart annak puha és finom ajkaira.
Az alacsonyabb a kis adag alkoholtól is sokkalta bátrabbá vált, így elrugaszkodott, és felugrott az idősebb karjaiba.
Hosszan eljátszadoztak egymás érzékszervével, ami mindkettejük szívét feltöltötte energiával, és érzelmekkel.
- Baj van. - nyöszörgött Felix, de esze ágában sem volt elválni az őt csókoló édes ajkaktól.
- Hm? - kérdezett rá Hyunjin.
- A fürdőkádam csak egyszemélyes. - nevette el magát Lix, ezért elváltak egymástól.
- Összehúzzuk magunkat. - villantotta ki a fogait a szőke.
YOU ARE READING
MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX
Fanfiction!FINISHED STORY! A 22 éves ausztráliai Lee Felix Szöulban kezd dolgozni, egy ügynökségnél, miután megtudja, hogy lánya született egy kalandból, egy szöuli prostitól. Sihyonak, a kislány anyjának hatalmas elvárásai vannak Felixszel kapcsolatban, mind...
