MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

6. rész

Reggel az ébresztő hangjára ébredt mind a két álomszuszék. Felix álmosan kereste a telefont, s miután kinyomta az ébresztőt felült és megdörzsölte a szemeit.

Amint elvette a kezeit a szeme elől, a sarkaira ülve, kócos hajjal nézte őt bociszemekkel.

- Jó reggelt pöttöm! - mosolyodott el Felix.

- Azt mondtad, hogy a héten együtt leszünk. Akkor miért állítottál ébresztőt? - kérdezte a lány lefelé görbülő ajkakkal.

- Kincsem én... - komolyodott el Lix, és meg akarta fogni a kislány kezét, de az elhúzta.

- Hazudtál! - pattant fel a lány, és elsírta magát. - Hazudtál nekem apa! Hazudtál! Hazudtál! - dobogtatott.

- Dambi, kérlek ne sírj! - kelt ki az ágyből Felix, és a kislányhoz akart lépni, de az folyamatosan távolodott tőle.

- Nem szeretlek, mert hazudtál nekem! Changbin oppa sosem hazudott nekem! - kiabált a kilány.

- Sajnálom kicsim, de nem tehettem mást...

- Átvertél! Hazudtál nekem! Megint hazudtál! - zokogott a kislány kétségeesetten.

- Kincsem, kérlek ne sírj! Ígérem, hogy a munkahelyemen is együtt leszünk, rendben? - vette a kislány arcát a kezeibe Felix.

- Apa... - akadt el Dambi sírása. - Apa! - ölelte meg hirtelen az apukáját a kislány - Megint a főnököd?

- Nem akartam neked elmondani, mert még csak 4 éves vagy, de az az ember nem hagyja apának, hogy itthon maradjon. Sajnálom. - simogatta a lány hátát Felix.

- Be kell vennem a gyógyszerem! - jutott eszébe Dambinak egy random tény.

- Odaadom. - állt fel Lix a karjaiban Dambival.

- Ma akkor velem mi lesz? - kérdezte Bibi amikor az apja a gyógyszereket szedte elő.

- Velem kell jönnöd. Ma kapok egy külön irodát, ott majd tudsz pihenni is. Jó lesz picikém? - mosolyodott el Felix.

- Vihetem a játékaimat? - csillant fel a szeme, amiközben a bevette a gyógyszereit.

- Persze. Menj, és tömd meg a táskádat! - mosolygott Felix, és lesegítette a kislányt a konyhaszékről. - Addig elmegyek a fürdőbe.

- Oké. Sietek. - szaladt a kislány, de kicsit meginogott.

- Szédülsz kincsem? - aggódott Felix.

- Nem! - kiáltott vissza Dambi, majd szaladt tovább.

Az egyedülálló apa nagyot sóhajtott, és elindult a fürdőbe. Az ajtót magára zárta, és a kádban a vizet megengedve engedte ki a régen kikívánkozó könnyeit is. A kád sarkához lekuporodva húzta fel a lábait, és csak sírt és sírt, miközben a lány szomorú mondatai az elméjébe hasítottak.

Nem szeretlek, mert hazudtál nekem! Changbin oppa sosem hazudott nekem

Átvertél! Hazudtál nekem! Megint hazudtál!

A szavak visszaidézése csak mégnagyobb fájdalmat okozott a szívében. Sosem fogja tudni elérni, hogy az egyetlen lánya boldog legyen.

Annyira sajnálnom egyetlenem! Mindent megpróbáltam, de nem megy! Nem tudok jó apukád lenni! Folyton elcseszek mindent! Annyira sajnálom Dambi! Bocsáss meg nekem kilányom! - ostromolta magát gondolatban.

- Apa! - kopogott a kislány az ajtón, ezért gyorsan feltápászkodott a földről, és elzárta a csapot.

- Igen szívem? - próbálta rendbenhozni a hangját.

- Csörög a telefonod!

- Add csak ide nekem! - gyorsan megtörölte a szemeit, majd kizárta az ajtót, és elvette a telefont a lánytól, miközben őt felültette a mosógépre.

A kislány a fejfájása és hidegrázása ellenére boldogan bújt bele édesapja meleg és védelmet nyújtó mellkasába, és ölelte át annyira amennyire kis karjai engedték. Az apukája egy puszit nyomott a fejére, majd felvette a csörgő teledont.

- Jó reggelt kívánok Mr. Hwang! - köszönt illedelmesen, és hangosan.

-- KÉSEL! - üvöltött bele a telefonba a másik.

- Elnézést uram, de nyolctól van a munkaidő.

-- NEKEM NE MOND MEG, HOGY MIKORTÓL VAN A MUNKAUDŐ, ÉRTVE VAGYOK?

- Elnézést kérek... - csuklott el Lix hangja, de nem engedett a sírásnak, azonban ezt az elcsuklást Dambi észrevette, és felemelte a fejét, hogy apukája arcára lásson.

-- Ezért levonok a fizetésedből 10.000 wont!

- Rendben uram.

-- 10 perced van!

- Rendben. - ismételte el Felix.

A főnöke idegesen nyomta rá a telefont a fiúra, akinek a készülék belesípolt a fülébe. A mosógép mögötti csempét bámulva szántotta végig az arcát egy kövér könycsepp, de mihelyst észbe tért, hogy a lánya mellkasának tapadva várja, hogy végezzen a telefonbeszélgetéssel azonnal letörölte azt, és a kislányra nézett egy erőltetett mosollyal.

- Készüljünk el kincsem! - simogatta a lány arcát.

- Gonosz a főnököd. - biggyesztette le az ajkait a szőke kislány.

- Annyira nem. - igazgatta a szőke tincseket Felix.

- De az. Nem szeretem őt! - tette keresztbe a karjait a lány.

- Hagyjuk most a főnökömet. Gyere, felöltöztetlek. - emelte le a kislányt a mosógépről a fiú.

- Én is fel tudok öltözni. - kapaszkodott az apukája bő pólójába Dambi.

- Tudom, de a beteget ki kell szolgálni. - tette le a kanapéra a lázas kislányt Felix. - Szólok Chan hyungnak, hogy jöjjenek errefele, és vigyenek el. A kocsi még mindig szervizben van. - kereste a névjegyzékben Chan számát Felix.

- Jön vele Seungmin oppa is?! - örvendezett Bibi.

- Valószínüleg igen. - válaszolt Felix miközben a füléhez emelte a telefonját, és a mutatóujjával csendre intette Dambit.

-- Jó reggelt Lix! - köszönt vidáman Bangchan.

- Szia hyung! Egy hatalmas kéréssel fordulnék hozzád és Seungminhez.

-- Mi lenne az? - komolyodott el picit Bangchan hangja.

- Tennétek egy kerülőt a munkába menet és felvennétek engem a ház elől?

-- Persze, de nem úgy volt, hogy a héten otthon maradsz? Jisung mondta Seungminnek, hogy Dambi lázas, és a hétre otthon kell maradnia.

- Hwang nem engedi. Nem akarom, hogy kirúgjanak. Muszáj vinnem magammal Bibit, hogy szemelőtt tartsam.

-- Faszomat Hwangba! - szitkozódott Chan.

- Még azt is sajnálnám tőle hyung. - kuncogott Felix.

-- Teljesen igazad van. Hahhj... Mindjárt tt vagyunk.

- Köszönöm, szeretlek hyung! - mosolygott Felix a kislányra aki visszamosolygott rá. A fuvar megoldva.

-- Nincs mit Lixie. Szia!

- Szia hyung! - köszönt el Chantól, és letette a telefont.

- Van fuvar apa? - mosolygott a kislány.

- Van hát! Apád ezt is elintézte! - ölelte magához a lányt, és megpuszilta fejét.

- Szeretlek apa.

- Én is szeretlek kincsem. - kezte ringatni Dambit. - Nagyon szeretlek.