MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

34. rész

Az út csendben telt, amíg Hyunjin nem észlelt egy elég szokatlan dolgot, ami eléggé megijesztette.

Egy fekete autó egyre közelebb merészkedett hozzá az autópályán.
Először azt hitte, hogy ki akarják őt előzni, de amikor áttért a másik sávba, hogy szabad utat adjon a mögötte lévőnek, az ugyan úgy követte.

Ezzel alapjáraton nem is foglalkozott volna különösebben, de meg is próbálták leszorítani az útról. Ekkor már kezdte felhúzni magát, hisz ott volt vele Dambi is.

Nagyobb sebességre kapcsolt, s próbálta lerázni az autóst, de az nem akart lemaradni, s szüntelenül próbálta leszorítani őket az útról.

– Oppa, félek. Nem szeretem a gyorsaságot! – szólt rá Dambi, amikor már több, mint 100km/h-val hajtott.

– Nem lesz semmi baj kincsem, csak próbáld kizárni. Egy fura alak követ bennünket, de megoldom.

– Uh, mint a rendőrös filmekben! – csillantak fel a gyerek szemei.

Ebben a pillanatban megszólalt Hyunjin telefonja. Amint meglátta Felix nevét a kijelzőn, fogadta a hívást, s a füléhez tartotta a telefont.

–– Ki az az ürge aki követ téged?

– Fogalmam sincs. Próbál leszorítani az útról.

–– Hyunjin, nagyon vigyázz magatokra, kérlek! Az az ember beteg! – aggódott Lix.

– Ne félj, van egy tervem.

–– Ajánlom, hogy minden rendben legyen!

– Ígérem.

–– Dambi?

– Nem fél, egy filmben képzeli magát.

–– Akkor részben megnyudogodtam. Itt vagyok én is nem messze tőletek. Nem szeretném azt látni, hogy lesodródtok az útról! Légyszíves!

– Nyugodj meg, és bízz bennem! – mondta az utolsó szavakat, majd letette a telefont. – Dambi, kapaszkodj! – nézett hátra a lányra.

– Rendben. – tette a lány amit Hyunjin mondott.

Egy hatalmas levegőt szívott be, majd kifújta azt. A gázra lépve gyorsította fel jobban az autót, ami már majdnem 200km/h-val száguldott.

A telefonja ismét csörögni kezdett, s ismét Felix neve villant meg a kijelzőn.

– Ne félj Lix! Megcsinálom! – szűkítette össze a szemeit, majd egy hatalmas féket nyomva félre rántotta a kormányt.

Hatalmaa drift volt, de sikeresen kitért a mögötte száguldó autó elől, akinek már nem fogott annyira a fékje, s hiába akarta követni Hyunjint, nekiütközött az autópályát kettéosztó betonfalnak.

Hyunjin még kissé arrébb gurult az autójával, majd a telefonjával sietősen kiszállt, s Dambit is kivette az autóból.

Ebben a pillanatban Felix autója leparkolt mellettük, s Felix ijedten pattant ki járműből. Egyből Dambihoz szaladt, s karjaiba véve magához ölelte.

– Hála az égnek! Annyira aggódtam! – sírta el magát. – Már hívtam a rendőrséget is. Mindjárt itt lesznek.

– Ne sírj apa, jól vagyunk. –  vígasztalta Dambi az apját, de lászólag az vígaszthatatlan volt.

– Minden rendben van Felix, ne sírj! – csatlakozott az öleléshez Hyunjin is.

– Azt hittem, hogy meg fogtok halni! – rázkódott Felix egész teste.

– Ugyan már! Miért halnánk meg? – kuncogott Hyunjin, ezzel próbálva oldani a feszültséget.

– Bármi történhetett volna! – szipogott Felix.

– De Hyunjin oppa megmentett minket. Köszönöm oppa! – mosolygott a kislány.

– Nincs mit megköszönni kislány! Szeretlek! – mosolygott a kis szöszinek Hyunjin, s enyhén megcsípte az ujjaival a kicsi orrát.

Nemsokára megérkezett a rendőrség, és velük együtt a mentősök is. Egyből az ismeretlen autóhoz szaladtak, hogy kiszabadítsák a bentrekedt ismeretlen személyt.

A rendőrök Hyunjinnal kezdtek beszélni, és megegyezték, hogy be kell menniük az örsre vallomást tenni mindhárman.

Mielőtt elmentek volna a helyszínről, Felix kapott még egy nyugtatót, és amíg a hatására vártak, a kinyitott mentőautóra ültek.

– Apa, jobban vagy? – érdeklődött a kislány, aki nagyon unatkozott már.

– Mindjárt kincsem, hagyd az apukádat kicsit lazítani! – szólt rá Hyunjin.

– Addig adhatok interjút a híradós néninek? – csillant fel a kislány szeme.

– Menj, de el ne kerülj a rendőr bácsik szeme elől!

– Oké! – kiáltotta a kislány és már szaladt is.

Hyunjin közelebb húzódott a sokkos Felixhez, s karjával átölelte a vállát. Fejét a fekete tincsekre hajtotta, s várta, hogy Felix jobban legyen.

– Mi történik velünk Hyunjin? – szólalt meg halkan.

– Fogalmam sincs, hogy ez mi lehetett. Nekem nincsenek ellenségeim.

– Köze lehet Sihyonak ehhez szerinted?

– Nem vagyok benne teljesen biztos, viszont lehetséges.

– Annyira de annyira féltem! – idézte fel Felix. – A szemeim előtt már a temetéseteket láttam! – bújtak elő a könnyei.

– Sshh..., ilyenekre gondolod sem szabadna! Nem fogunk meghalni! – simogatta Felix térdét nyugtatólag Hyun.

– Nem akarlak elveszíteni! Még csak most kaptalak meg! – sírt Felix, s közelebb bújt Hyunjin mellkasához. – Azt akarom, hogy mellettem legyél! Nem akarom, hogy elmenj!

– Itt vagyok, és itt is maradok veled. Soha nem megyek el ok nélkül. Tudod, hogy szeretlek. Téged is nagyon szeretlek, meg Dambit is. Mindketten nagyon sokat jelentetek számomra.

– Nagyon szeretlek Hyunjin! Úgy féltem, hogy nem fogom tudni elmondani soha azt neked, mert nem lesz rá több alkalom!

– Én is szeretlek! Mindig itt lszek Lixie. Nincs semmi baj, ne sírj!

Hyunjin magához ölelte a kis rázkódo testet amennyire csak bírta. Az ajkaira kiülő boldog mosolyt, ha akarta volna sem tudta volna elrüntetni.

Végre kimondta.