MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

80. rész

– Mi a...? – Felix szava elakadt a látványtól, s többet egy betűt sem tudott kiejteni az ajkain.

A nappaliban öt fiú állt szemben a két otthonival. A kislány semmit sem értve nézett végig a csillogó dekoráción, a fénylő fán, s barátaikon, élükön apukájával.

Felix rejteni sem próbálta kisírt, vörös szemeit, s most is éppen sírását próbálta visszafojtani alsó ajka harapdálásával. Csak Hyunjint nézte, aki szintén Felixen tartotta tekintetét.

Végül az idősebb vett egy hatalmas levegőt, s a kis családjához lépdelve leguggolt Dambihoz, és megölelte őt. Egy puszit nyomott a kislány arcára, majd megvárta amíg ő is kap az éltető pusziból.

Felemelkedett, s szembeállt kedvesével. Első dolga volt, hogy letörölje Felix kis könnycsepjeit a szeplős arcocskájáról.

– Sajnálom, hogy újból fájdalmat okoztam. – súgta, majd egy forró csókot nyomott Lix homlokára.

Lix csak szipogott és könnyezett. A feje hasogatott a sok visszatartott sírástól, s szemei is égtek.

– Nyugodtnak látszom, de kicsit sem vagyok az. – hajtotta le a fejét halványan mosolyogva Hyunjin. – De mielőtt a lényegre térnék, hadd beszéljek kicsit rólunk!

A kis szőke csak szaporán bólogatott.

– Egy irigylésre méltó szorgalommal rendelkező alkalmazott voltál. Mindig igyekeztél, és minden munkád amit kiadtál a kezeid közül, csodálatos volt. A kezdetektől fogva mindent imádtam ami hozzád köthető, csak a makacsságom felülkerekedett az érzelmeimen... De vegül minden megváltozott, amikor Jeongin elment. Anélkül vehettelek közelebb magamhoz, hogy okot kellett volna adnom rá, leginkább egy általános hazugsággal drukkoltam elő, mégpedig, hogy nem végzed jól a munkádat. Aztán minden felgyorsult, Dambit behoztad magaddal, hazavittelek titeket... Dambi a kezdetektől fogva egy erős kapocs volt köztünk, és ha ő nem lenne, mi sem állnánk most itt, szóval köszönöm kislányom. – nézett a kis szőke hercegnőre Hyunjin.

– Szívesen apu! Szeretlek. – mosolygott a kislány.

– Én is szeretlek kicsim. – mosolygott Hyunjin, majd tekintetét visszavezette Felix gyönyörű íriszeibe. – Aztán mindent elcsesztem, és bunkó lettem... Sokat bántottalak, amit nem tudok elfelejteni, annak ellenére, hogy már nagyon régen volt, és régen megbocsájtottál. De adtál nekem egy második esélyt, amiért az örökkévalóságig hálás leszek neked. Nagyon sok nehézségen mentünk keresztül, amit ha most fel kéne sorolnom, itt álldogálnánk reggelig. A lényeg az, hogy itt vagyunk mindannyian, és minden rossznak vége szakadt. Itt vagy velem te, a lányunk, a közös barátaink... És szeretjük egymást.

Mély levegőt vett, s zsebébe nyúlva előhúzta a kis piros dobozkát. Lassan ereszkedett féltérdre Felix előtt, s tekintetét felemelte szerelme gyönyörű arcára.

– Szeretnék egy új fejezetet nyitani az életünkben. Szeretném, ha a kapcsolatunk mégerősebb lenne, a családunk boldog lenne, és végre gondtalanul élnénk az életünket. Éppen ezért szeretném megkérdezni tőled, az embertől aki minden rossz tulajdonságommal és szokásommal elfogadott, és feltétlenül szeret engem: Lee Felix, maradnál velem továbbra is, és szebbé tennéd az elkövetkezendő napjaimat csupán a létezéseddel is? Hozzám jössz? – Hyunjin szemei a mondandó végén már befátyolosodtak, s úgy nyitotta fel a kis dobozkát.

Szerelmének minden mozdulatát követte, s kíváncsian várta, hogy mi lesz Felix következő lépése.

A kisebb remegő kezét lassan az ajkai elé emelte, s eltakarta valamennyire a sírásba torzult arcát. Nem akarta, hogy mindenki lássa ahogy sír, bár mindenki tudta a tényt; Felix zokog a boldogságtól.

– I-igen! – préselte ki magából nagy nehezen a szavakat, s jobb kezét Hyunjin felé nyújtotta, hiszen az eljegyzési gyűrűnek a jobb gyűrűsujjon a helye, a jegygyűrűnek a bal gyűrűsujjon.

Hyunjin kivette a dobozból az ékszert, s felhúzta Felix kis ujjacskájára. Kezeibe vette Felix arcát, és lecsókolta a könnyeit.

– Szeretlek. – súgta Lix puha ajkaira, mielőtt birtokba vette volna őket.

Felix erősen Hyunjin hátán lévő anyagba mart, s minden erejével azon volt, hogy egy soha véget nem érő csókban lehessen része. Oxigénszegény tűdeje és agya nem is érdekelte, csak az, hogy Hyunjin biztonságban van a karjaiban, és megkérte a kezét.

A megnyugvás járta át a testét, hiszen tudta, hogy Hyunjin mostmár örökre az övé marad, bármi is történjen. Megkérték a kezét, ő igent mondott, ezzel megpecsételve életének hátralévő éveit.

Sosem tervezett korán elköteleződni, de nem ezt hozta össze neki a sors. Korán szülőve vált, majd 23 évesen mondott igent élete szerelmének. De mostmár semmit sem bán, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy ekkora lelki támaszuk van 23 évesen.

– Szeretlek. – nyöszörgött amint levegőhöz jutott. – Köszönöm. – súgta, s Hyunjin nyakába borult.

– Ez akkor azt jelenti, hogy összeházasodtok? Lesz esküvő, buli és lesz esküvői videótok?! – ugrándozott Dambi.

– Igen kedvesem, ez azt jelenti. – mosolygott Jisung. – A szüleid összeházasodnak.

– Én leszek a VIP koszorúslány, és erről nem nyitok vitát! – jelentette ki, majd átölelte apukái lábát.

A barátok is közelebb húzódtak, és szorosan magukhoz vonták szerelmes barátaikat. Úgy örültek az újdonsült jegyeseknek, mintha ők készülnének összeházasodni.

Mert ilyenek a barátok.