MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

52. rész

- Főnök! - szaladt be a házikóba Jongho. - Itt a mentő Wooyoungnak, és erősítést is hívtunk! - lépett bennébb. - Hyung, minden rendben van?

- Semmi sincs rendben! Elkéstünk... - túrt idegesen a hajába Yeonjun.

Jongho elszomorodva guggolt le Hyunjin halott teste mellé, s óvatosan fordította oldara a szőke hajú fejét. Ujjaival kitapintotta annak ütőerét, s rányomta két ujját.

- Főnök! Miről beszél?! Van gyenge pulzusa! - kapta a fejét Yeonjunra. - A domb alján vannak a mentősök, még meg tudják menteni!

A rendőrkapitány sietve lökte arrébb Jonghot, s karjaiba vette a szőke férfi testét. Esetlenül indult meg a kijárat felé, s amint a fény érte barátjának arcát, valósággal megijedt.

Hyunjin arca ijesztően sápadt volt, még ajkai is hófehéren virítottak. Ékszerei hiányoztak, s ajka is fel volt törve. Szemei csukva, s feje hátrabicsaklott amint szaladt lefele vele a dombon.

- Alig van pulzusa! - kiáltotta a mentősnek aki átvette tőle az elernyedt testet.

– HYUNJIIIN!!! – üvöltött egy ismeretlen hang.

– YEONJUN! – kiáltott párja.

– Beomgyu... – motyogta Yeonjun, s párjához sétált, aki egy szőke fiút próbált visszafogni. – Mit kerestek itt? Hogy kerültetek ide?

– Yunho értesített, Felix meghallotta, és mindenképpen jönni akart. – ölelte magához Lix gyenge testét.

– Nem volt jó ötlet idehozni őt. – pillantott hátra a mentősökre, akik a földre téve Hyunjint letépték róla az inget és elkezdték az újraélesztést. – Mi történik?! – ijedt meg.

– Leállt a szíve! – adott választ az egyik mentős, s karjaival megakadályozta, hogy közelebb mehessenek.

– Ne, kérlek ne csináld ezt Hyunjin! – kiáltott rá dühösen haldokló barátjára Yeonjun. – Az istenit már Hwang, soha életemben nem szaladtam, idegeskedtem, kiabáltam, sírtam és gondolkodtam, mint ma miattad! Élned kell bassza meg! – üvöltött, mintha Hyunjin azt hallaná.

– Hyunjin... – sírt Felix is, s remegő lábakkal közelebb lépdelt, viszont ha Yeonjun nem tartja meg, elesik.

– Hallod? Itt van Felix! Felix, akikről ódákat meséltél nekem, akibe fülig szerelmes vagy, és akit soha sem akarsz sírni látni. Most mégis sír miattad, mert éppen készülsz magára hagyni őt! Hyun, biztos ezt akarod? – könnyesedett be a rendőr szeme, s átkarolva Lix vállát magához ölelte őt.

– Kérlek ne menj! – préselte ki magából a szavakat Felix, miközben végigmérte párjának egész testét, s a hasából kiálló kést is. – Alig volt időnk egymásra, ilyen hamar el akarsz hagyni? – szipogott.

Eközben a mentősök szüntelenül próbálták visszahozni Hyunjint a párja és barátja mellé. Valósággal megsajnálták a reménykedő két férfit.

– Semmi. – rázta a fejét egy másik mentős, aki a pulzusát mérte.

– Mégegyszer! – kiáltott a férfi aki
a befújást végezte.

– KELJ FEL TE BAROM!!! – sikította toporzékolva Felix. – Nem hagyhatsz el, mi lesz velem nélküled te idióta, aki képes bezárni egy baszott szobába, mert a barátja ezt tanácsolta!? Kelj fel, mert még le kell szednem a fejed amiatt, hogy otthonhagytál! – ordított magából kikelve Felix, miközben lerogyott a földre.

Yeonjun szép lassan engedte le Felix testét a földre, s leülve mellé hagyta, hogy a szöszi a vállára hajtsa a fejét.

– Azt mondta szeret, és senkiért sem küzdött annyit, mint értem! – sírta keservesen. – KELJ FEL, HA TÉNYLEG SZERETESZ!! – ordította magából kikelve.

– Shh, nyugodj meg Lix, nehogy rosszul légy itt nekem. – simogatta a fejét Yeonjun.

– Van pulzus! – kiáltott fel a mentős, s már emelték is Hyunjint, hogy betegyék a mentőautóba.

– Végül ez a barom mégsem halt meg. Szeret téged. – mosolygott Yeonjun, s letörölte Felix könnyes arcát. – Neked köszönhetjük Felix.

– Nem akarom, hogy meghaljon! Velem kell maradnia! – szipogott.

– Segítünk bemenni a kórházba. – emelték fel őt a földről Yeonjun és Beomgyu.

– Köszönöm! – szipogott Felix, s a két rendőrbe kapaszkodott.

[…]

– Rendben Chan hyung, köszönöm, hogy maradhat nálatok Dambi erre a hétre. A romcsi kirándulás kifogás ötletéért is millió puszi. Áh, nem még nem ébredt fel, de az orvosok szerint vagy a mai nap folyamán, vagy holnap reggel már felébredhet. Köszönjük hyung, most leteszem. Szia. – tette le a telefont Felix két nappal később, amikor Chan felhívta őt, hogy régen hallott felőle, és a rendőröket is mesélje el, akik a házat őrizték két nappal ezelőtt.

– Bírom a barátaidat. – mosolygott elismerően Yeonjun a bőrkanapéra feltett lábakkal.

– Miért? – kérdezte mosolyogva Lix, miközben fennébb húzta Hyunjin derekán a takarót, s egy puszit nyomott az alvó férfi homlokára.

– Jófejek, és nem kérdezősködnek sokat. – feküdt hosszan a fekhelyén a rendőr.

– Tudják, hogy még mindig nehéz róla beszélni. Kb ilyenek velem amióta megtudták, hogy együtt vagyok Hyunjinnal. – mosolygott a kisebb.

– Nem sürgetni akarom ezt a faszfejet, de mostmár felébredhetne, hogy jól számon kérjem! – sóhajtott unottan Yeonjun.

– Légy türelmes vele! Két napja műtötték meg. Még szerencse, hogy nem tört be a feje, csak horzsolódott. – rázta a fejét hitetlenül Lix.

– Uhum. Két napja csak alszik!

– Yeonjun! Hagyd már szegénykémet, pihennie kell! – ráncolta össze a szemödökét Felix dühösen.

– Szőke herceg, ébredj, a hercegnőd már vár! – kiabálta a rendőr, amiért egy elég dermesztő tekintetet kapott.

– Ha ennyire türelmetlen vagy, akkor inkább menj haza, és én majd szólok, ha Hyunjin felébred.

– Jólvan! De szólj majd! – pattant fel a kanapéról a rendőr, s egy intés után elhagyta a kórtermet.

Felix csak hitetlenül rázta a fejét, majd az ablakhoz sétálva kinyitotta azt, hogy Hyunjin friss levegőhöz jusson. Visszaült a hatalmas ágy szélére, amin egykor Dambi feküdt lázasan.

Párja haját kezdte simogatni, s egyik kezét a saját kis kezecskéibe fogta. Halvány mosollyal az ajkain nézte az idősebb nyugodt arcát, aminek már megjött a színe, s ajkai is tűzvörösen virítottak végre.

– Tudod, az, hogy itt vagyok, az kicsit sem azt jelenti, hogy megbocsájtottam neked a sok titok miatt. Nagyot csalódtam benned amiért nem mondtad el nekem amiket megtudtál. Fáj, hogy Dambi nem az én vérem, de tudom, hogy te jobb apukája vagy. – simított végig Hyunjin porcelán bőrén. – Nagyon szeretlek, és ezek nem csak üres szavak, hiszen bizonyítottam is neked. Neked adtam mindenen amim van, s a sorsom is a kezedbe adtam. Remélem, hogyha felébredsz akkor végre boldog életet élhetünk, mint egy család. – sóhajtotta.

Nyugalom emberek, nem kell megölnötök!😅