MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

53. rész

Másnap reggel Felix a telefonja csörgésére ébredt. Fáradtan tapogatta ki a hatalmas ágyon, hogy mégis hol lehet a készülék, majd amint megtalálta el sem olvasva a nevet fogadta a hívást.

— Pay attention, parents are here! – szólt bele a készülékbe egy ismerős hang, de Felix agya hirtelen semmit sem fogott fel az egészből.

– What the hell are you talking about? – ráncolta össze a szemöldökét, majd a homlokára csapott. – Miről beszélsz? – kérdezte saját nyelvén, s megnézte a kikelzőn, hogy mégis kibel beszél. – Yeonjun!

— A szöszi szülei most indultak fel. Nincsenek elragadtatva egy kis szőke fiúért, aki miatt a fiuk a korházban fekszik.

– Érthetőbben, most ébredtem! – mordult fel Felix.

— Hyunjin szülei épp oda tartanak, és mivel megláttak a kórház bejáratnál, mindent el kellett mondanom nekik. Félek, hogy neked...khm...khm...talán nem kéne ott lenned amikor ők megérkeznek. Tudod a nő az tiszta Hyunjin, csak ugyebár sokkal de sokkal rosszabb!

– Nem fogok elmenni. Beszélek velük, mint ember az emberrel. Végülis ugyan az az ember jelent számunkra mindent, szóval csak nem lehet ebből nagy baj.

— Én szóltam!

– Most leteszem. Később hívlak, hogy mi történt! Szia. – bontotta a hívást sóhajtva a kisebb.

A telefonját maga mellé dobva vezette tekintetét még mindig alvó párjára, s elmosolyodott. Végigsimított az alvó férfi arcán, s elsusogott neki egy jó reggelt.

– Mikor nyitod ki a szemeid újra? Látni akarom ahogy rám nézel, tudod azzal a nézéssel, amivel mindig zavarba tudsz hozni. – csóválta a fejét mosolyogva Lix, s egy pici csókot nyomott Hyunjin ajkaira.

Ebben a pillanatban azonban kinyílt az ajtó, s egy nő, oldalán egy férfival léptek be. A nő arca tiszta haragot tükrözött, míg a férfié inkább unottságot.

– Maga az a Felix aki miatt a fiam itt fekszik? – szólalt meg idegesítően vékony nyivákolós hangján Hyunjin anyja.

A nő őszülő haja kontyba volt fogva, egy fehér rövidujjú inget viselt, egy fehér trapéznadrággal és egy tűsarkúval. A vállán pedig ott csüngött a hatalmas táskája, amiben ha akart volna, egy állatkertet is tudott volna tárolni.

– Lee Felix vagyok, Hyunjin párja. – állt fel az ágyból, s az apósa és anyósa elé lépett, majd kinyújtotta a kezét az nőnek.

– Miattad fekszik a fiam a kórházi ágyán, és te még képes vagy magad a párjának nevezni?! Van benned még annyi becsület azok után, hogy a halálba küldted? – kiabált vele a nő, és elcsapta a fiú kezét. – Szégenytelen!

– Nem volt tudomásom arról, hogy mit akar Hyunjin! Nem mondott nekem semmit. Ha tudom, mit akar, akkor biztosan megállítottam volna, de nem mondta el! Nem tehettem az égvilágon semmit! Nem az én hibám! – emelte fel Felix is a hangját, hiszen megérintették a pici szívét ezek a gonosz szavak, s ítélkezések.

– Ha ismernéd a fiam, tudnád, hogy mikor titkol valamit! Nem érdemled meg őt! Nem fogom emgedélyezni a kapcsolatotokat! – ellenkezett tovább Hyunjin édesanyja.

– A fia már felnőtt ember, saját vállalkozással, saját vagyonnal, saját házzal, és mostmár saját családdal! Nem mondhatja meg neki, hogy mit tegyen és mit ne!

– A családjának nevezi magát! – nevetett hitetlenül az asszony, s a férjére nézett. – Ez a hímprosti a fiam családjának nevezi magát!

– Nevezhet ahogy akar, nem változtat a tényen, hogy Hyunjin szeret engem! – védekezett tovább Felix, de szemeiben összegyűltek a könnyek.

Sosem szeretett veszekedni, s minden veszekedés után mindig bántja őt a lelkiismerete, hiába érdemelte meg az adott ember amit kapott tőle. Lix már csak ilyen.

– Te és a mocskos fattyad sosem lesztek fontosak a fiamnak!

– Engem akárhogyan illethet, nem érdekel, de a lányomat ne merészelje a szájára venni! – emelte fel a hangját Felix. – Az egy dolog, hogy maga Hyunjin anyja, de az egy másik, és talán még fontosabb dolog, hogy Dambi, a lányom akit maga ilyen csúnya jelzőkkel illet, a maga fiának a vérszerinti gyereke!

– Oh ugyan, ne nevettes, Hyunjinnak nincs gyereke. Bekamuzod, hogy csőbe húzd a fiam! Kihasználod Hyunjin jószívűségét! – ordított a nő torka szakadtából.

– Drágám, hagyj lennébb a hangerővel, még kidobnak innen minket! – nyugtatta feleségét Hyunjin édesapja.

– Nem dobhatnak ki a fiam saját kórházából! Ezt a szarházit kellene kidobniuk! Neki semmi keresnivalója a fiam ágya mellett.

Felix farkasszemet nézett Hyunjin édesanyjával, aki mindenképpen az ő távozását akarja. Ennek ellenére, Felixnek esze ágában sincs elhagyni szerelme ágyát, hiszen nem akarja elmúlasztani a pillanatot, amikor Hyunjin újból kinyitja a szemeit.

A síri csendben, halk nyöszörgés hangzott fel, amire mind a három személy aki a kórteremben tartózkodott, a beteg ágya felé kapta a fejét.

Hyunjin egyik kezével eltakarta az árcát, s másik karját éppen kinyújtóztatta, majd a három hangoskodóra nézett.

– Olyan nyugodt álmaim voltak eddig a percig. Látszik, hogy megjelent Hyerin asszony, mindent felbolygatott. – próbálta fennébb tornázni magát, hogy ülve lehessen.

– Ne! Még friss a sebed! Nem szabad. – sietett oda hozzá Felix, s az ágy szélére ült.

– Veszteg vagyok. Látod drágám, csak egy szavadba kerül, és máris azt teszem amit mondasz. – mosolygott szélesen Hyunjin, s kezébe fogta Felix egyik pici kezét.

– Hiányoztál. – szipogott Lix.

– Nekem is hiányoztál. Egész végig a te arcod lebegett a szemeim előtt. Tisztán emlékszem, hogy éppen készültelek megcsókolni, amikor valami olyasmit hallottam meg, hogy „Kelj fel te barom!“ – kuncogott. – aztán rájöttem, hogy nem csókolhatom meg a szemeim előtt lebegő Lixiet, mert akkor sose lesz alkalmam a saját kis Lixiemet újra a karjaimban tartani.

– Szeretlek! – törölte egyik karjába az orrát Felix.

– Én is szeretlek. – mosolygott Hyunjin.

– Ez mind szép, és jó, de Felix nem maradhat ebben a kórteremben! – szakította félbe a szerelmesek megható beszélgetését Hyunjin anyukája.

– Anya? Beléd meg mi ütött? – nézett édesanyjára értetlenül a szőke férfi.

– Tekintve arra, hogy tiszteletlen volt velem, csúnyán beszélt hozzám, miatta vagy itt, meg még szép kis dolgok, nem fogom elviselni, hogy egy légtérben legyek vele. De mivel én az anyád vagyok, nekem kötelességem itt maradni veled, amíg fel nem épülsz.

– Szóval azt akarod, hogy küldjem el Felixet, mert nem maradsz itt, ha ő itt van? – szűrte le a lényeget Hyunjin.

– Igen. – bólogatott az anyja.

– Akkor jó volt látni titeket, rossz kimondani, de ott az ajtó. – mutatott a kórterem fehér ajtajára az idősebb szőke férfi.