MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

75. rész

Felix hazavitte Dambit az óvodából, de még nem mondta el neki, hogy lesz egy kishúga. Ismerve a kislányt, jobb, hogyha csak akkor tudja meg az újdonságokat, amikor minden biztos lesz, és az a kisbaba tényleg velük nőhet fel.

A napjuk eléggé monotonon és unalmasan telt. Ugyan azt tették, amit eddig. Ebédeltek, majd mindenki ment a dolgára. Dambi elaludt a játékai között, amit persze Felix nem vett észre, hiszen ő a nappaliban várta haza párját.

Az ajtó nemsokára ki is nyílt, viszont nem a várt személy dugta be rajta az orrát, hanem valaki más...

- Felix! - lépdelt bennébb Jisung sírva a nappaliba.

- Úristen, Jisung, mi történt veled? - sietett barátja elé a szőke, s azonnal a karjaiba zárta.

- Én...én...hülyeséget csináltam! - sírt keservesen Jisung.

- Naa~, nem csinálhattál akkora butaságot! - vált el tőle Lix, s arcára tette a kezeit. - Mondd el szépen, mit csináltál!

- Összevesztünk, és én...szakítottam vele! - sírt keservesebben az egy nappal idősebb.

- Dehát...dehát olyan jól megvoltatok... - sokkolt le a kisebb.

- Ma délelőtt mondtad, hogy örökbefogadjátok azt a kisbabát, és én nagyon örültem, de közben szomorú is voltam, mert mi Minhoval nagyon régóta együtt vagyunk, mégsem akar gyereket velem. Úgy érzem, hogy nem vagyok annyira fontos neki...

- Nem ez lett volna a megoldás. - rázta a fejét Lix. - Meg kellett volna beszélnetek. Meg amúgy is, az, hogy nem akar gyereket, az nem azt jelenti, hogy nem vagy neki fontos, vagy nem szeret. Lehet, hogy csupán nem szereti a gyerekeket, vagy nem érzi magát készen arra, hogy apa legyen.

- Ez tudod, hogy hülyeség! Imádja Dambit is. - szipogott az idősebb.

- Ahj...remélem, hogy meg tudjátok beszélni, nem akarom, hogy haragudjatok egymásra! - sütötte le a tekintetét Felix.

- Én annyira szeretem őt Felix! Minho a mindenem, de ő nem így érez irántam, ez pedig mindennél jobban fáj! - temette a kezeibe az arcát Jisung.

- Gyere Sungie, jobb, ha lefekszel aludni egy kicsit. - ölelte át féloldalasan óvatosan Lix az idősebbet.

- Maradhatok nálatok egy kicsit? Szeretném, ha Minho elgondolkodna. - szipogott Jisung.

- Persze, addig maradsz, amíg csak szeretnél. - mosolygott a szőke, s felkísérte barátját a hálószobájukba.

Adott Jisungnak egy lenge pólót, és egy rövidnadrágot, majd betakargatta, és vele maradt amíg barátja elaludt.

Amikor az idősebb már egyenletesen szuszogott, akkor halkan kisettenkedett a szobából, és lement a nappaliba újból. Feszülten vette a kezébe a telefonját, és elkezdte Hyunjint hívni. Szerencsére az idősebb felvette a telefont.

-- Haló, szia szívem!

- Hát szia, mit ne mondjak, jól eltűntél! - morgott a kisebb. - Hol a faszomba vagy?

-- Haza fele tartok.

- Lennél olyan kedves, és benéznék Minho hyunghoz? - sóhajtott a kisebb.

-- Baj van?

- Összevesztek Sunggal, és hiába Jisung a legjobb barátom, nagyon féltem Minhot! - piszkálta egyik kezével a nadrágját. - Jisung tudna élni Minho nélkül, de Minho nem biztos, hogy képes tovább élni Jisung nélkül...

-- Benézek hozzá mindenképpen, ne idegeskedj baby. Nem lesz semmi baj Minhoval.

- Remélem... - halkult el a kisebb.

-- Nehogy sírj nekem! Fel a fejjel, minden rendbe fog jönni. Kibékülnek, és kész. - próbálta bíztatni szerelmét az idősebb.

- Csak siess! - pityergett halkan Lix. - Féltem őt...

-- Rendben, sietek!

- Most leteszem, hogy a vezetésre koncentrálj! - szipogott Lix.

-- Nem muszáj, tudok figyelni.

- Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés Hyunjin! Az utat figyeld, ha hazajöttél, akkor majd tudunk beszélni!

-- Rendben, ha ettől nyugodt leszel.

- Az leszek. Szia! - nyomta rá a telefont Hyunjinra a kisebb, s el is dobta a kanapéra.

Ennyi kellett, hogy az egy napja nyugodt élete teljesen a feje tetejére álljon ismét. Csak remélni tudta, hogy mindent meg tudnak oldani egymás között a barátai.

[…]

Hyunjin nem volt elragadtatva az új küldetésétől. Nem volt kedve Minhoval tárgyalni, de még az idősebbre sem akart nézni. Mindenkinek vannak ilyen napjai.

Amikor Felix felhívta, akkor próbált normális hangnemben beszélni, ami szerencsére sikerült, viszont miután a hívást bontották, idegesen lépett a gázra.

Nem volt messze a Minsung lakás a jelenlegi tartózkodási helyétől, így talán még jobban sietősre vette, hogy az ügyet minél hamarabb lezárják, és minden rendben legyen Felix barátai közt.

Sóhajtva szállt ki a kocsiból, és lépdelt az ajtóhoz. Kopogott a falapon, de senki sem nyitott ajtót. Újból kopogott, de semmi válasz, így bement.

Valósággal hátrahőkölt, amikor meglátta a szétvert házat. Minden ami törhető volt szilánkokban a padlón hevert, a kisasztal és a kanapé fel voltak dőlve, s a sötétítő egyik fele is a földön hevert.

Óvatosan lépkedett tovább a házba. A konyha talán még rosszabb volt a nappalinál. Ami mozgatható volt, az mind a padlón foglalt helyen sérült állapotban.

Hyunnak rossz előérzete támadt, ami elnyomta benne azt a unalmat, ami az ideérkezése előtt uralkodott benne Minho iránt. Az emeleten sietve nézett be minden szobába, amíg rá nem akadt a keresett fiúra.

– Minho... – motyogta a fiút bámulva, mielőtt elöntötte volna a pánik.