MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

12. rész

Reggel 6 órakor Felix arra ébredt, hogy majdnem leesett a székről, amin ülve elaludt. Felkapva a fejét egy mosolygós arccal találta szembe magát, majd amint kicsit oldalra fordította a fejét, a kórházi ágyon fekvő Dambit látta meg aludni.

- Mi történt? - dörzsölte meg a szemeit álmosan.

- Amikor Dambi elaludt elmentem, hogy hozzak neked kávét, mert fent akartál maradni, viszont mire visszajöttem elaludtál. - mosolygott Hyunjin, s a lányra pillantott.

A melegítőben és pulcsiban lévő szőke copfos férfi a hatalmas franciaágy szélén ült, ami közepén ott feküdt a kis szőke lány, aki szinte elveszett a puha párnák és paplan közt.

- Mondtak valamit az orvosok? - kérdezte Felix.

- Az éjjel kapott gyógyszert infúzión keresztül. A héten még bent kell maradnia megfigyelésen. - mondta Hyunjin.

- Akkor... - próbálta finoman megközelíteni a dolgokat Lix.

- Itt maradunk vele. - nézett a fekete hajú szemeibe.

- Maradunk? - kérdezte Felix meglepve.

- Igen Felix, maradunk. Nem hagyom itt az újdonsült barátnőcskémet. - nézett hátra ismét Dambira.

- Nagyon szeret téged. - mosolygott Felix.

- Én is megszerettem őt. Nagyon szerethető kislány.

- Tudom. Tele van élettel. - ült Felix is az ágy szélére.

- Valahogy amikor a szemeibe nézek, akkor egyszerre látom benne az egész világot, de a rosszaságot meg egy kicsit magamat. Tudod azokban a csillogó szemekben mindig kristálytisztán látom a saját arcomat.

- Az életem Dambi nélkül unalmas, és monoton lenne. Jó, hogy van nekem. - mosolyodott el Felix, és megtámaszkodott az ágyon, hogy a kislányt bámulhassa.

- Legalább neked van egy kis érdekesség az életedben. - tett ugyanígy Hyunjin.

- Mesélj magadról! - nézett a szőkére Lix, de hamar tudatosult benne a mondata, így folytatta volna egy bocsánatkéréssel tolakodása miatt, de Hyunjin a mutatóujjával megakadályozta ebben.

- Szívesen mesélek magamról.

- A-akkor hallgatlak...

- Egyedül élek egy palotának mondható házban, aminek teljes területét szerintem 10-nél kevesebbszer jártam be. Egész nap csak dolgozom vagy a szüleimmel társalgom, akik nem messze élnek tőlem. Ennyi. Érdekes ugye?

- Ez most irónia volt ugye, mert nem tudok válaszolni rá. - villantotta meg a fogait Felix.

- Igen, az volt. - kuncogott Hyunjin.

- Megölelhetlek? - döntötte oldalra a fejét Felix.

- Miért ne? - tette fel mosolyogva a kérdést, ami egyben magával hordozta a választ is.

Felix közelebb húzódott a szőke férfihez, és lassan hozzábújva ölelte magához őt. Megsajnálta a főnökét, és szíve legmélyén meg is értette, hogy miért volt vele bunkó.

Már rég megbocsájtott neki a múltban történtekért.

- Különleges vagy Lix. - tolta el magától pár perc múlva Hyunjin.

- Valóban? Mi a különleges bennem? - vágott kíváncsi fejet Felix, de egyben el is pirult picit.

- Minden. - adott hatalmas körű fogalmat a másik.

- Például?

- A szeplőid, amiket hétköznap nem lát az ember a smink alatt. - tette a kezét Felix arcának bal felére.

Felixben ekkor tudatosult, hogy nincs rajta smink. A főnöke most elég szétszórt állapotban láthatja őt. Szégyen.

- Nincs semmi baj vele. Nekem tetszik. - hajolt közelebb hozzá a szőke, és úgy súgta neki, hátha kicsit megnyugszik.

- Csúfoltak a suliban miatta. Csak rossz emlék fűződik hozzájuk. - szomorodott el Felix.

- Hülyék voltak. Gyönyörűek a szeplőid. - simogatta a másik arcát a hüvelykujjával Hyunjin.

- Ez most egy bók? - pillogtatott nagyokat Felix.

- Vedd aminek akarod, de most kapsz valamit tőlem. - súgta Hyunjin, majd hirtelen megszüntette a köztük lévő távolságot.

Felix szemei a kétszeresére nőttek, de a szíve nem ellenkezett. Egy lágy mozdulattal indította el a csóklavinát, ami aztán csak percek múlva ért véget, az is nagy kínok közt.

Fájt elválni egymás ajkaitól, az az igazság.

- Nem szeretnék még beszélni róla. - jelentette ki egyből Hyunjin halvány mosollyal az ajkain, amint Felix szólásra nyitotta az ajkait.

- Rendben, akkor hanyagoljuk egyenlőre. - bólintott Felix.

- Ha gondolod aludhatnánk Damival. Én is, és szerintem te is álmos vagy. - ajánlotta fel Hyunjin.

- Rendben. - bólintott Lix.

Hyunjin felállt az ágyból, majd a annak a másik felére sétálva feküdt be a pici szöszi mellé. Felix lehúzta a cipőjét, majd felemelve a paplant ő is bebújt a lány mellé, és egy puszit nyomott annak dinnye illatú puha hajába.

Mind a két férfi átölelte a kislányt, ezzel valamennyire egymást is ölelve. Még egy utoló pillantást vetettek egymásra, majd lecsukták a szemüket, és lassan álomba ringatták magukat.

Azt nem sejtették, hogy mindketten a jövőjükről filozófálva fognak elszenderedni, ahogy azt sem, hogy Dambi már fejben azon gondolkodik, hogy a szőkét apunak, vagy apukámnak szólítsa...